A múlt felidézése segít a jövő tervezésében

2018. július 14-én fotózott le gombásztársam a dobozi kastélypark egyik öreg tölgyfája mellett. Ez az egyik kedvenc képem önmagamról. Egy szép nyári pillanat megörökítése, amire jó visszatekinteni, de nem a nosztalgia miatt. Az év utolsó pár hete nálam a közel múlt tapasztalatainak összegzésével és a következő év átgondolásával telik el. Az ünnep már semmiféle szerepet nem játszik az életemben, hiszen minden lélegzetvétel az életet ünnepli. A természetben egyetlen siker van, az élőlény életben van, vagyis esélye van betölteni életfeladatát. Határozottan életben vagyok, és bár nem tudom, hogy mennyi időm van hátra, de bármennyi is legyen, rövid, közép, hosszú távú célokat ugyanúgy kitűzök magam elé. Legrosszabb esetben is pár rövid távú célt meg tudok valósítani, és ha halni kell, elégedetten távozom. Középkorúként tisztában vagyok a halál tényével. Az utolsó nagy élményem a haldoklásom lesz és utána szétfoszlom, akár egy illúzió, de addig is keresem a tökéleteshez közeli pillanatokat, amilyen a tavaszi fotóm volt 2018-ban.

A cseh kucsmagombát március 30-án örökítettem meg. A virágzó illatos ibolya és kucsmagomba kettőse régóta vágyott fotótémám volt. Ezen a tavaszon sikerült elcsípnem a kettőst és egy nagyszerű fotót készítenem a Canon PowerShot A630-sal, amit előző év februárjában kaptam ajándékba. Az öreg kompakt másodvirágzását nálam szívesen emlegetem mint az újrahasznosítás szép példáját. A kamera 2006-ban lett kiadva, és a kezemben az öreg masina abszolút betöltötte kijelölt célját, több száz remek fotót készítettem vele. Még mindig használom mint másodlagos kamerát a DSLR mellett, ugyanis sokkal szebb közeli fotói vannak, de más témákban is adott emlékezetes felvételeket. A régi eszköz jelzi, hogy nem mindig kell újnak lennie valaminek ahhoz, hogy hasznos legyen.

Ez az áprilisi fotó az út végét jelzi, egy félig leomlott vályogfalú ház, aminek épen maradt szemközti ablakán egy macska nézett kifelé. A házak a tulajdonosaik után halnak, szétesésük természetes folyamat, míg keletkezésük az emberhez kötött. Az ember védművei az időjárás viszontagságaival szemben, mesterséges barlangok minden lehetséges kényelemmel ellátva mint tűzhely, ágy, asztal, szék, szekrény és használati eszközök, csecsebecsék, bekeretezett családi képek, egy menyegzői fotója a dédszülőknek és sorolhatnám az érzelmi húrokat pengető tárgyi élményeket, amik ráébresztenek az entrópia legyőzhetetlenségére, ami felett pusztán időszakos győzelmeket aratunk, de végül a széthullás lesz úrrá mindenen. Ez a dolgok rendje. Jelenlegi civilizációnk széthullását sem kerülhetjük el. Ez egy olyan tény, ami befolyásolja a jövőre vonatkozó terveimet.

A gumós macskahere védett reliktumfajunk, löszpusztarétek és tatárjuharos lösztölgyesek növénye. Mivel a Csanádi-hát nagyobbrészt finom lösszel fedett terület a megyében, ezen két növénytársulásnak léteznie kellett itt, de az évezredes emberi tájhasználat során az eredeti társulások megsemmisültek, viszont a növények, állatok és gombák őrzik emléküket. A Körös-Maros Nemzeti Park igen fontos munkát végez 1997 óta. Egy igazi hazafi az ország őshonos természeti értékeit ismeri és gondoskodik megőrzésükről. Ez egy olyan íratlan törvény, amihez ép eszű és erkölcsű ember tartja magát az eljövendő nemzedékek érdekében. Minden más üres duma és szemfényvesztés. Amikor az ökoszisztémát súlyosan leterheltük és kifosztottuk minden tovább károkozás a saját összeomlásunkat készíti elő! Teljes esztelenség a közösség jólétét biztosító természeti környezetet önös érdekből kifosztani! Súlyos károkat okoztunk a bioszférának, a kímélete a saját érdekünk.

A kedves porhanyógombás csendélet Pósteleken, a kutatóház udvarán készült júniusban egy közös felmérő séta után gombásztársakkal. Szép nyári emlék. Öt éve még volt egy kis békebeli hangulata a hónapoknak, mert pörgött a világgazdaság, jöttek az EU-s támogatások és a gazdasági bőség elfedte a gondok nagyját, amiket ismét sikerült a szőnyeg alá söpörni és csak a mának élni. Érdekes, hogy mennyire hiányzik a hosszútávú szemlélet belőlünk, pedig sokan 80 évig élnek, és 8 évtized alatt megdöbbentő változások történnek. Akik most kisgyerekek, közülük többen végig élik a század nagyobbik részét és páran ott lesznek idős emberként a századfordulónál is, amikor véget ér a 21. század és megkezdődik a 22. Elképesztő belegondolni, hogy mennyire más lesz a világ! A jövőre pusztán spekulációim lehetnek, hiszen rengeteg az ismeretlen esemény, de a múlt tanulmányozható. Ha időutazást akarsz tenni, nézd meg milyen volt a világ 1900-ban és így próbáld elképzelni a változások mértékét 2100-ra. Közben vedd sorba a 20. század eseményeit. Lenyűgöző!

A Kerekek és lépések sorozat tizedik részét indítottam el eme 2018-as júliusi emlékemet felidézve. A Körösök vidékén című részben az általam Kétkörösköznek nevezett Békés megyei részterület kerül bemutatásra, és a stáb északra elhaladva, Vésztőhöz érve bemutatja a Vésztő-Mágori történelmi emlékhelyet, aminek egyik szenzációja a feltárt kurgán, amiben évezredek emberi emlékei tekinthetők meg. Ez az ember alkotta lakódomb erős hatást gyakorolt rám. A kőrézkori sír látható a fotómon. A régen élt férfi legalább 3500 éve pihen ugyanabban a testhelyzetben, ahogyan a földbe helyezték és keze közé tették kőbaltáját és pár edényt és más tárgyat is köréje tettek. Mélyen elgondolkodtatóak az időben és térben öröknek tűnő "szeretet" megnyilvánulásai. De mennyire szeretjük egymást igazán? Egy kis létszámú törzsben az emberek egymásra voltak utalva, de a több tízmilliós, százmilliós tömeget tartalmazó államok rendkívül bizonytalan képződmények, folyton a széthullás határán táncolnak. Amint megroppan az ellátó-lánc, végünk van. Két hét alatt totális káoszba süllyedünk. Erre nem is lehet igazán felkészülni egyénileg. A rendszert, a civilizációnkat újra kell gondolnunk és szerveznünk.

Ki vállal felelősséget a jövőért?
2018 augusztusában gyermekeknek tartottam gombásznapot. A gyermekekkel elindultam a felmérő útvonalamon, hogy a nyári forróság és szárazság ellenére megnézzük, hogy mégis milyen gombák képesek dacolni a nyár időjárási kihívásaival. Csak pár karakterfaj néhány termőtestét találtuk: kesernyés tinóru, rózsáskalapú tinóru, gyapjaslábú fülőke, és kiszáradt júdásfülgomba, amin be tudtam mutatni, hogy vízbe áztatva tökéletesen visszanyeri rugalmasságát és eredeti méretét a magas gombacukor/trehalóz tartalmának köszönhetően. Egyik gombásztársamnak köszönhetően magashegyvidéki fajok is színesítették a gombakínálatot. Előadást tartottam, játszottunk a magam csinálta társasjátékkal, mikroszkópoztunk és válaszoltam a kérdésekre. A gyermekek természetes kíváncsisága érték, amit figyelembe kéne venni az oktatás megtervezésénél! Hiszen a már elvesztett figyelmet visszaszerezni sokkal nehezebb.

Öt éve még vezettem a gombaklubot a Békés Megyei Könyvtárban. A bemutatásra előkészített termőtesteket fotóztam le a szeptemberi foglalkozás előtt. Azóta rég rájöttem, hogy a közösség szervezés nem az erősségem erősen befelé forduló, introvertált személyiségként. Ugyan igénylem a szociális kapcsolatokat, de az embereken nem tudok kiigazodni, ahogy ők sem rajtam. A megértés és közös munka lehetetlen. Pedig a gomba mint érték egyértelműen közös nevező, ami fölé mint sokféle számból álló számláló felállhatunk összekapaszkodva. Az egyik legjobb írásom a blogban, Az utolsó helyes mintázat. Ha még nem olvastad, feltétlenül tedd meg, mert sok mindent megértesz belőle, a sötétzöld filozófiámból.

2018-ban különösen száraz hónapok voltak április és október. Ezért igencsak megörültem, amikor október 11-én mégis tudtam fotót készíteni Pósteleken, ismert lakcímén a légyölő galócáról. A karácsonyi ünnepkör népszerű dekorációs eleme, még nekem is van olyan üveggömböm, ami ezt a gombát utánozza. Egy hat figurás készlet része, amiben van stilizált hóember, Mikulás, mézeskalács házikó, fenyőtoboz, harang is. A légyölő galóca feltűnő színével a legismertebb gombák közé tartozik. A spirituális élményekre vágyó szubkultúra szintén kedveli, és ősidők óta sámángomba. Talán a Mikulás alakjában a szibériai sámán és Szent Miklós alakja fonódott össze.

Öt éve november 24-én fotóztam le a városban a kései laskagombát. Azóta a diófa maradvány teljesen elfogyott, több korhadékbontó együtt bontotta le. Tavaly még termett rajta nyár-fagomba, idén már azt sem láttam. A fa teljesen lebomlott. A gombák valóban a természet takarítói és a holt faanyag legnagyobb fogyasztói.
Jelenleg is terem a kiadós és gyógyhatású kései laskagomba. Volt olyan enyhe tél, hogy háromszor termett az egyik városi lakcímén. Csak akkor áll le, ha keményre fagyott a fa, amiben él. Ilyenkor értelemszerűen nem tud növekedni, táplálkozni, hiszen a víz fagyott állapotban van. Most enyhébb napokat jelez az előrejelzés, így érdemes keresni. A hideg hatás indítja be nála a termőtestképzést. A téli fülőke és júdásfülgomba szintén gyűjthető. Sajnos 2018-ban a száraz október után egy méteren a talaj víztartalma a 11. hónap közepén csak 34%-os volt. De pont ekkor jöttek késő őszi esők, és ezek hatására tudott teremni a kései laskagomba a városban.
(2023-ban az év legcsapadékosabb hónapja lett helyben a november 94 mm-rel. Ez a tavalyi szeptembernek megfelelő összeg. Tehát ha idén is korábban jött volna az égi áldás, ugyanolyan pazar őszi szezonunk lett volna, de másként alakult.)

Decemberben szezonzáró főzőcskét tartottunk a pósteleki kutatóházban. Gombásztárs csodás tortája ismét a közös étkezés nagyszerű záró desszertje volt. Jól látod, az ott egy marcipánból megformázott csillaggomba a gesztenyés töltelékű tortaszeleten. A sütemény finom volt, de az édességnél is jobb volt megosztani egymással az élményt, hogy együtt vagyunk, együtt főzünk, és együtt örülünk a jónak.
Megosztani a jót egy fontos célom. A nagygombák egyértelműen jók, hiszen nélkülük a természetes ökoszisztémák nem tudnak egészségesen működni. Ez persze önző emberi szempontból nézve jelentéktelennek tűnik, hiszen azt kedveljük, ami közvetlen hasznunkra van, amit azonnal élmény szintén magunkévá tehetünk. Ezért is jó, hogy számos gomba ehető termőtesteket növeszt, amik gyűjtése kapcsolatot teremt ember és természet között.

Ez a fotóm már 2019. január 15-én készült. Vékony hólepel terítette be a tájat, ami két nap alatt el is olvadt. A hóvirágokat a kertben fotóztam le. Jól szimbolizálják a 2024-re vonatkozó csendes bizakodásomat, hogy minden nehézség ellenére egy hasznos célokat megvalósító időszak következik az életemben. Hiszen a 46. életévemet töltöm be februárban, mögöttem van több mint négy évtizednyi idő, ami alatt elég tapasztalatom gyűlt össze. Számítok váratlan eseményekre is, hiszen egy összetett világban létezem, és valójában a hatásom a dolgok kimenetelére pusztán 30%. Nem 50-50. Ha így hitted, rosszul gondoltad. Összegzett tapasztalataim alapján többször van kopp mint hopp. Az öröm sokkal esetlegesebb mint a fájdalom vagy a szürke közöny. Ez utóbbi terjedése szintén aggaszt. Túl magasra lett tolva az ingerküszöb és a dopamin-hajszolás érzéketlenné tett sokakat. Maradok a kedvenc dolgaimnál, és a gombafonalat követem, ami átvezet az élet rengetegén.

Ui.: Ha tetszik a különös világnézetem és nem kapsz sokkot a valóságtól, örömmel látlak. Hamarosan indul a "101 gomba" projektem. Az első előadás időpontját 2024. január 19-re tettem.