Reggel hétkor indultam el a városi felmérő körre, mert a gyors lefutású második termőhullám elejét dokumentálni akartam a megyeszékhelyen is. Hétfőn Doboz-Szanazugban jártam. Azóta igencsak felgyorsultak a kánikula hatására a kedvenceink. Pislogtam szaporán a tempójukat látva, miközben én lassan bicegtem egyik lakcímtől a másikig. Bár korán indultam el, kellemesen hűvös volt a reggel, de a fák lombja körött lebegő pára igazi fülledt nappalt ígért. Ez pár órával később meg is valósult, tíz után érezni kezdtem, hogy kezdek túlmelegedni. Hazaérve azonnal hűtöttem le magam. A nyár tényleg nem a gombász kedvenc időszaka. Pedig tódulnak elő a szebbnél szebb gombák. A hőség mellett ott vannak a vérszívók, amik folyton támadnak. Ezek ellen zárt ruházattal védekezek, amiben élve fövök meg. Hát, ha valaki könnyed időtöltésnek gondolja a gombák nyomon követését, lehet csatlakozni. Kevesen bírják ki a szúnyog döfködős párolódást. De minden szakma tartogat kihívásokat. Én megszoktam, csak idősödve nehezebben viselem a nyári gombafutamot. Ettől függetlenül ki nem hagynám. Nagyon tanulságos az idei év. Télen lesz mit feldolgoznom. Remélem, az ősz is tartogat meglepetéseket és lesz egy olyan jó időszak mint most is!
A képválogatás elején 2-2 van kesernyés tinóruról és változékony tinóruról. Aztán nemezestinóru, galambgomba, susulyka, védett őzlábgalóca, és zárásként élőhelyi kép, ahol a gyökérkapcsolt gombákat fotóztam. Az Árpád-sor lenti szakaszán a kocsányos tölgyek mellett van gyertyán, hárs, éger és nyírfa is. Ezek mind társulnak a kedvenceinkkel. Kár, hogy az emberek nem becsülik meg ezt a szakaszt. Pedig kis odafigyeléssel tökéletes élmény lehetne.
Hétfőn Ati szedett egy kis rókagombát a "titkos" helyen, mert kitört belőle a hasgombász. Ha már egyszer kihozott a háztájiba neki étel jár a segítségéért. Elfogadtam érvelését, de lelkére kötöttem, csak egy étkezésre valót szedjen a becses kincsből, hogy bőven maradjon spórázó termőtest. Nagyon jó lenne, ha terjeszkedni tudna a rozsdásodó rókagomba. Örülnék, ha más idős ültetvényekben is ott lenne. Mert egyszerűen elképesztő, hogy az egyik legjobb csemegegomba rokona megél nálunk. Vékonyabb húsú és kisebb termetű mint a fakó rókagomba, de ugyanúgy van egy kis barack illata és kellemesen csípős mint a nagy testvére. Amikor ma reggel tisztogattam a termőtesteket, és gyorsan leöblítettem róluk a maradék erdei port, akkor valóban aranymosónak éreztem magam és boldogan nézegettem a kincset. Aztán egy kiváló krémlevest főztem. Nem bonyolítottam túl, a rókagomba mellé hagyma, batáta, krumpli, víz és tejszín került. A kézi botmixerrel turmixoltam össze a megfőtt alapanyagokat. És persze belekóstoltam a kész levesbe, majd szedtem belőle, mert nem bírtam ellenállni az extra finomságnak. Több mint húsz éve loholok a gombák után, de még mindig képesek bearanyozni a napjaimat. Fantasztikus lények.
A diófacincér Aegosoma scabricorne a nagy hőscincérhez Cerambyx cerdo hasonló termetű ízeltlábúnk. Azonban a hőscincérrel ellentétben gyakoribb, könnyebb rátalálni. A mobilos fotón látható szép példányt idős ezüst juhar tövénél örökítettem meg. Mivel július végétől repülnek a kifejlett bogarak, abban a fában élhetett lárvaként és most felnőttként készen áll a fajfenntartásra. Könnyű megkülönböztetni a hőscincértől, mert rövidebb a csápja és barnább a színe. De tényleg ugyanolyan nagy. Gyakorisága ellenére nem kell bántani. Ártalmatlan xilofág életmódú bogár. Ezen élőlények rendkívül fontosak, mert segítik a korhadó faanyag lebontását. Némelyikük szimbiotikus viszonyban van egyes gombafajokkal. Bár ez nem mindig jó hír a fának, lásd ezt a cikkemet. A xilofág bogarak igénylik az idős, odvas fák jelenlétét. A ritkább fajok jó indikátorai a természetességi szintnek. Pont ilyen a nagy hőscincér vagy a nagy szarvasbogár Lucanus cervus.
Miért érdekelnek gombászként a xilofág bogarak? Az idős fák korhadó maradványain védett gombák is tenyészhetnek! Tehát a bogár jelenléte biztató a gombásznak is.
Másodikán és tizenharmadikán jártam kint Doboz-Szanazugban. Még szerencse, hogy Ati autóval hoz-visz a felmérések során, mert az élőhelyen a cirka ötszáz méter megtétele is sok volt a kiment jobb bokámnak. Pedig az év 31. hetén bőven lenne mit dokumentálnom, rendesen felpörögtek a kedvenceink. Pont ugyanolyan álomszerűen tökéletes a termőhullám felfutása mint a 26. héten. A nyári melegben különösen gyorsan nyomják kifele a gombák a termőtesteiket. Lenyűgöző, hogy micsoda lendülettel igyekeznek kihasználni az ideális helyzetet. Ámuldozva tipegtem a szanazugi játszótéren a csertölgyek alatt, ahol céklatinóru és málnavörös tinóru apróságok jöttek elő. Egy-két nap és meseországgá változik a mini élőhely. A hőség miatt nagyon gyors lesz a termőhullám lefutása, vagyis a gombász nem lazsálhat, ha még nem töltötte fel a készleteit. Menni kell, és most kell menni, mert teremnek a kedvenceink. Amilyen pocsék volt a tavasz pont olyan jó a nyár első fele.
Az európai hárs Tilia x europae a nagylevelű T. platyphyllos és kislevelű T. cordata hibridje. A hársak népszerű parkfák, de elegyfaként megtalálhatók hazai növénytársulásainkban is. Különösen népszerű városi fa az ezüst hárs T. tomentosa, ami jól bírja a városi körülményeket. Ennek csak egy hátulütője van, a finom kis szőrei, amitől én virágzási idejében hatalmasakat tüsszentek. Egyébként nem öli a méheket, egyszerűen nyáron sokkal kevesebb a virágzó növény és a méhek végkimerülésig gyűjtik a nektárt és pollent az ezüsthárson. A nagylevelű és kislevelű korábban nyílik, virágaikat gyógyteaként hasznosítjuk. A hársfaméz is gyógyhatású. A lényeg, hogy mindhárom hársunk hasznos, és gombász szempontból is érdekesek, mert társulnak a kedvenceinkkel. Külön csak hársra specializálódott gombát nem találtam, összefoglalva tinóruk, susulykák és galambgombák szeretnek együtt élni velük. A tinórualkatú gombák nagyobb fajszáma feltűnő. Például van egy kis hársfacsoport az egyik indikátor helyemen, ahol a legtöbb helyben élő tinórunk megtalálható. Egyébként társulnak tömlősgombákkal is, például nyári szarvasgombával Tuber aestivum. Ezért lehet kapni szarvasgombával mikorrhizált hársfa csemetéket is.
A cikkben szereplő gombák fotóján észreveheted a hársfa partnerre utaló jeleket. Bizony, ezen gombákat mind hársak társaságában örökítettem meg az évek során.
A téglavörös susulyka Inocybe erubescens kalaposgomba Agaricales, és az egyik fontosabb mérgező gombánk. A megye igen jól áll susulykák tekintetében. Sajnos nemzetségükben több muszkarin tartalmú mérgező faj van. Ezért mindegyikük kerülendő.
A fésűs galambgomba Russula pectinata a Russulales rendet képviseli a cikkben. A galambgombák közismertek és kedveltek. Az enyhe ízűeket gyűjtjük, a csípőseket békén hagyjuk. Sajnos a fésűs is csípős. Ezt a csípősséget ne a paprika alapján képzeld el. Egészen más, nagyon kellemetlen.
Az osztott pöfeteg Pisolithus arhizus a tinórualkatúak Boletales sorát nyitja. Nagyon egyedi gomba, ezért külön cikkben mutattam be részletesebben. Érdemes elolvasni. Nemcsak hársakkal társul, találtam már gyertyánok társaságában is.
A leopárd-áltrifla Scleroderma areolatum és rokonai, ezek a kemény gumi állagú golyóbisok darált mákra emlékeztető belsejükkel, nem ehetők, gyengén mérgezők. Régebben a tudatlanoknak szarvasgombaként adták el. A linkelt cikkben a nyári szarvasgombáról írtam, ami egészen másként néz ki mint az áltrifla.
Az útszéli tinóru Hortiboletus engelii a kis termetű "nemezestinóruk" egyik képviselője. Rokonai is szívesen társulnak hársakkal. Mind jó ehető gombák, amíg nem penészesek és csövecskéik nyílása szűk. Az útszéli könnyen felismerhető a tönkbázisában látható répaszínű pettyekről.
A kesernyés tinóru Caloboletus radicans hatalmas méretű, kalapja akár 20 centi átmérőjű is lehet. Azonban kékülő sárgás húsa élvezhetetlenül keserű és alaposan megfőzve és gyomorrontást okoz, vagyis gyengén mérgező. Szürke kalapja, sárga csövecskéi és sárga tönkje elég jellegzetes megjelenésűvé teszi. Hamar megismered és a helyén hagyod.
Megjegyzés: A nyitóképet innen vettem.
Pont egy hete reggel nyolckor Mátraházára érkeztem Atival. Innen indult a forrás túra, aminek húszas távjára nevezett be. Én nem tartottam vele, mert Ati sokkal gyorsabb hegyi terepen, csak akadályoztam volna a túrázásban. Inkább az üdülőhelyen és környékén sétáltam. Lásd korábbi bejegyzést, a Mátrai gombákat. Azért az egyik közeli forráshoz elsétáltam, ami a nyitóképen látható. A Szent László forrás szinte egy lépésnyire van Mátraházától. Aztán a felfedezést megakasztotta a dél körül eleredő eső. Több zápor is átsöpört a Mátrán. Kénytelen voltam az autóban dekkolni. Ati két óra után ért vissza. Megettünk ketten egy friss lángost, ami nagyon jól esett. Ezután felautóztunk a Kékesre. Ati a forrástúra során megmászta, de akkor az esőben nem akart pecsételni, hogy ne ázzon el a kéktúra füzet.
Mindketten először jártunk az ország legmagasabb pontján. Mivel a járvány miatt nehézkes a határátkelés, most volt idén először lehetőségem magashegységi levegőt szívni. Kicsit sajnálom, hogy csak ennyi időre juthattam el 1000 méter fölé, de nem panaszkodom. A kilátás nagyszerű a Kékesről. Az öreg bükkfák, amik itt élnek még nagyszerűbbek. Az egyik rég elpusztult példány törzs csonkjáról készült fotóm alig adja vissza a méreteit. Hatalmas öreg bükk volt. Próbáltam lombkoronát is fotózni, de azon se jön át a fák magassága. Ezek tényleg csodálatos bükkfák. Eszembe jutott a mesém, amit elkezdtem, de azóta sem írtam meg.
Nagyon jó túranap volt. Lásd a képeket.
A penészes nemezestinóru az előző termőhullám legutolsó gombája, miközben szerdán már láttam az induló hullám első képviselőit: kerti tintagombát, fehér porhanyósgombát, sereges tintagombát. Ezen kis termetű korhadékbontók gyorsan reagálnak a kiadós csapadékra, és eső után 5-7 nappal már teremnek is. A szokásos rend figyelhető meg, előbb a korhadékbontók küldik ki termőtesteiket, kihasználva az esősebb napok hűvösét és az optimális nedvességviszonyokat. A piciket követik a nagyok, csengettyűgombák, kénvirággombák, tőkegombák, csiperkék, őzlábgombák. Jó kérdés, hogy a mezei szegfűgombát hová soroljam, a kicsik közé kell raknom, vagyis a napokban érdemes ránézni a köreire. Leginkább a harmatos hajnalok ideálisak a gyűjtésére, de ezen a vizes hétvégén napközben is ruganyosak a frissen előjött termőtestei. Jó észben tartani, hogy nyáron az erős napsütés miatt a mezők hamar száradnak és túlmelegednek, a mezei fajok ezt nem bírják és hamar leteremnek. Nem véletlenül az ősz a fő idejük. Bár a tavasz is jó volt számukra, amíg nem lett aszályos. A fás élőhelyek a lombsátor miatt árnyasabbak, jobban őrzik a nedvességet, de előbb a fák isznak. Majd segítik a gyökérkapcsolt gombapartnereik termőtestképzését fontos tápanyagokkal. Ezért a fákkal társult gombák később jelennek meg. Nagy eső után 10-14 nappal. Természetesen fontos, hogy ne robbanjon be a kánikula, mert hőhullám esetén az erdő is felhevül, simán lehet 30 Celsius fok, ami már sok a gombáknak. Tapasztalatom alapján a gombák igazán a 15 Celsiustól a 25-ig terjedő hőmérsékleti skálán érzik jól magukat. Akad egy-két "fura" melegkedvelő jószág is, ami 30-tól sem fekszik meg és őrült módra nyomja kifele a termőtesteit, de nem ők a gombászok kedvencei. Általánosan elmondható, hogy nyári hőségben optimális csapadék esetén is jelentősen csökken a fajszám. Ezért lesem a GFS hőmérséklet előrejelzését. A csapadék jó. Hőség nem kell. További jó tanácsom, hogy figyeld a saját háztájid időjárási adatait. Mert például hiába látod a fórumon, hogy a beázott Mátrában van gomba, amikor te a szárazabb Mecsekben gombásznál. Viszont most a Dunántúl is kapott esőt. Sőt csapadékrekord is megdőlt Somogy megyében, Vése településre 178 mm zúdult.
Amilyen peches volt a tavasz, olyan szerencsés a nyár. Csak azért nem vagyok meglepődve az esős júliuson, mert tudom, hogy a kiszámíthatatlanság az új trend az időjárásban. De írtam is korábban, hogy bármelyik hónap lehet esős. Ami fura, hogy a hosszú aszályos periódusok ellenére legtöbbször összejön az éves csapadékmennyiség. Azonban az aszály hatása nem múlik el nyomtalanul, ahogy a száraz légtömegben még keményebb tavaszi fagyoké sem. Ha figyelmesen jársz, észre fogod venni a haldokló fákat, amik nem bírták az újabb aszályt. Vagy a szomjúság miatt a pergő leveleket a fákról, amitől őszies hangulat van a sétányon. Ezek aggasztanak engem. A hógolyó effektus pocsék dolgokat hoz magával. Ne lankadjon figyelmed! Egyes tájegységeinkben már megjelent a gyilkos galóca. Én helyben még nem találtam, de előbb-utóbb itt is teremni fog. Tavalyi kép a legfontosabb mérgező gombánkról. Ezen a fotón pont jól látszik a tönk jellegzetes mintázottsága. Fehér lemezes gomba a gyilkos galóca. Sajnos gallérja foszlékony és bocskora mélyen ülhet, ami beszakadhat a talajba, amikor kiemelik a termőtestet. Kezdő gombász mindig mutassa meg a szakembernek a gyűjtött gombáit! A gyilkos galóca mérgezésbe bele lehet halni.
Kikapcsoltam a megjegyzéseket, mert valami érthetetlen oknál fogva megjelentek a cikkek alatt "sex spam" üzenetek, amiknek gyomlálásához semmi kedvem. Éppen elég az emailes fiókjaimban folyton takarítani. Ha valaki üzenni szeretne nekem, a közösségi oldalon megtalál és írhat nekem privátban. Ígérem, gyakrabban fogom nézni az egyéb, nem ismerősöktől érkező üzenet mappát. Az email címemre is írhatsz. Ha keresed, akkor megtalálod a blog felületén. Azért idegesít a spam, mert tényleg szemét. Ahogy az erdőben feldühít, a fiókjaimban is, illetve a szakmai felületemen különösen felbőszít. Szemétnek nincs keresnivalója nálam.
Július 19-én reggel hétkor rózsaszentmártoni szállásunkról átmentünk Mátraházára, mert Ati a forrás túrát szemelte ki mint pótlékát a patai Mátrának, ami elmaradt és szombaton lett volna. Nyolckor Ati regisztrált a 20-as távra és elindult. Pár száz méteren át követtem, aztán az első lejtőnél megtorpantam és hagytam a saját tempójában eltűnni a fák között az ösvényen. Én meg ottmaradtam a hegyoldalban a bükkfák között. A nyitóképet és a bejegyzés többi képet is ott lőttem, azon a pici szakaszon Mátraháza mellett. Jobb lett volna, ha többfelé is eljutok gombaügyben, de ennyi jött össze. Eredetileg gombát sem akartam gyűjteni, aztán a szórványosan felbukkanó fakó rókagombák felébresztették a szunnyadó hasgombászt bennem. Ami érdekes volt, hogy a másik ösvényen tölgyek alatt viszont pár darab rozsdásodó rókagombát találtam. Ha alaposabban megnézed az utolsó képet, akkor feltűnik neked, hogy bizony a dobozban két faj termőtestei voltak.
Az Árpád-sori sétányon lefelé tartottam a lépcsőn, amikor a bal lábammal beleléptem a csorba kőbe és a testem, hogy megtartsa magát, a súlyomat a jobb lábamra helyezte át, de csóró jobb bokám szerkezeti hibás, így az esélytelenek nyugalmával omlott össze én pedig estem négykézlábra. Szerencsére a sok mozgás miatt természetes könnyedséggel reagált a testem, így a ronda ficamon kívül, ami eleve fenyegeti a jobb bokámat, más bajom nem történt. Megdöbbentően gyorsan reagált a test a veszélyhelyzetre és döntötte el, hogy hogyan lesz a legjobb elesnem nekem. Ez azért elég nagy tanulság, hogy a tudat tényleg csak lohol a testi érzetek nyomában és a test józanabb mint az elme.
Másik tanulság, hogy ideje bokarögzítőt hordanom, mert a jobb bokám az egyik gyenge pontom. Az a több száz kilométer, amit évente megteszek nem marad nyom nélkül. Pedig végre kezdem ledobni a "téli hájamat", egyre jobb az izom-zsír arányom, és erre puff, elfárad a jobb bokám. Talán pár napot kibírok mászkálás nélkül, de nehéz lesz. Aztán irány a gyógyászati bolt. Vigyáznom kell a gyenge pontomra. Különben lesántulok.
Az év 29. hetének hétvégéje aktív pihenéssel telt el. Követtem Atit északra, aki nagyon rákattant a teljesítménytúrázásra. Sajnos az idei tervei egy részét felrúgta a koronavírus, de igyekszik pótolni, amit csak tud. Ezért a hidegcsepp felhőzetével mit sem törődve (péntek este zuhogott az eső Békéscsabán) szombaton reggel fél hatkor beültünk "tojásba" és elindultunk észak felé. Ahogyan Atinak mondtam, teszünk egy nagy kanyart az országban. A Micsky Hársak miatt eleve eltértünk az eredeti útvonaltól, és ha már így alakult, akkor nemcsak a Mátrát, hanem a Cserhátot is bevettük a hétvégi tervbe. Azért
kissé durva, hogy negyvenen túl sikerült eljutnunk az országos kéktúra
több helyszínére. Nem egyszerű önfoglalkoztatóként elég pénzt félretenni
a "szórakozásra", ami Atinak kikapcsolódás, nekem anyaggyűjtés, vagyis
én nem igazán pihentem a hétvégén. Ráadásnak az idő rövidsége miatt csak
éppen egy kicsi részét tudtam felfogni az egésznek, amiben részünk
volt. Próbáltam fotókkal megragadni az élményeket, kattintgattam a
Canonnal és esősebb időben a mobillal is. (Az elázástól nagyon féltem
hálás kamerámat.) Az autózástól eleve nyúzottan igyekeztem dokumentálni a hétvégét. Hiszen ritkán van lehetőségem eljutni az országos kéktúra útvonalára. Pedig a sorozatot többször láttam. (Most el is indítottam a Cserháti tájakon részt. Az szól a cikk írása közben.)
A nyitóképen pont kéktúrázók láthatók Terény határában. A távolban a kép bal oldalán ott van a Szanda vára. Amit itthon, képszerkesztés közben vettem észre.
A kéktúra jelzéseivel sokfelé találkoztunk. Ati végül öt pecsétet gyűjtött össze. Terényből elsétált Becskére a várat érintve, majd ott busszal ment át Cserhátsurányba és onnan gyalogolt vissza Terénybe. Amíg ő kéktúrázott, én Terényben néztem körül. Minden látnivalónál ki volt téve az adott kiállítás önkéntes kalauzának elérhetősége, de én inkább egyiküket sem zavartam a nyugodt hétvégén. Megdöbbentő volt a csend mélysége. Csabai lakhelyünk sem zajos, csekély az autóforgalom az utcában, mégis éreztem a különbséget csend és csend között. Amikor elfáradva beültem az autóba, majdnem elaludtam, olyan jól esett a nyugalom.
Szombaton nem volt eső, de a péntek este a Cserhátban is esett, így sárban csúszkáltam, amikor kimentem a falu határába megörökíteni a véletlenül elcsípett kéktúrázókat. Remélem, eljut hozzájuk a fotóm, és kiderül, hogy kik voltak. Nekem nem volt megfelelő lábbelim a hosszabb gyalogláshoz. Könnyű városi cipőmben tényleg csak a faluban mozogtam. Az első ház, amit felkerestem, a Gombamúzeum volt.
A múzeum kalauza a faluban működő táborhelyen dolgozik, és mivel az idei nyáron szó szerint egymásnak adják a kilincset a különböző csoportok, nincs ideje a kiállításra. Az utcából lőttem egy képet a házikóról és mentem tovább. Őszre elcsendesül a település, akkor talán, ha vissza tudok térni a Cserhátba, ismét felkeresem Terényt és megnézem a Gombamúzeum kiállítási anyagát. Ha jól tudom, az országban az egyetlen hely, ahol direkt gombák ihlette használati tárgyakat lehet megtekinteni, csupa gombamintás holmi. Most libabőrös lettem, mert közben a mátrai epizódból megszólalt az egyik népdalunk. Meglepő, hogy tényleg vannak dolgok, amik zsigerileg hatnak rám, például a gombák és a kéktúra. Teljes lényemet megragadják és finoman rázzák. Furcsa és jó érzés. Érzem, hogy élek. Remélem, hogy rád is így hatnak.
Sajnos a tájház is előzetes egyeztetéssel tekinthető meg, így spontán beesve Terénybe nem hívtam fel a gondnokát, hanem másik palócházról lőttem kívülről képet. (A Gombamúzeum is palócház.) A Kossuth utcában a Szentgyörgyi emlékhelytől felfelé végig régi házak tekinthetők meg. Sajnos némelyik már lakatlan. Pedig tökéletes és különleges helyek nyári lakhatásra. Garantált a jó pihenés. Nagyon szép a kilátás az utcából a Cserhátra. Sajnos a Canon nem alkalmas hatásos tájképek készítésére, így nem adta vissza a látványt. Ezért nem is teszem be a béna képecskét. El kell menni és meg kell nézni élőben. Erre biztatlak. Én se gondoltam volna, amikor évekkel korábban a Gombamúzeum kapcsán hallottam Terényről, hogy valaha látni fogom. Reméltem, hogy megtörténik, de nem adtam neki túl sok esélyt. Szerencsére megtörtént.
Hogy mennyire irigylem azokat, akik konkrétan a kéktúra mentén laknak. Hozzám legközelebb az Alföldi Kék vésztői szakasza van, de az is 35 kilométer. Gyalog több mint hat óra. Bár ott már kétszer jártam, legutóbb március végén. Szerintem menjetek túrázni. Nagyon jó érzés gyalog bejárni a szülőföldet. Fárasztó, de megéri. Életre szóló élmény.
