Kora reggel a háztájiban

Másodikán voltam a hónapban először Doboz-Szanazugban. Ideje volt ránéznem a kettes számú indikátor helyemre, hogy mi történt a kora nyári termőhullámmal. Reménykedtem benne, hogy a rózsáskalapú tinóru bőven termett, és tele lesz a lakcíme elnyílott termőtesteivel. Sajnos nem így történt, a képen látható a két öreg példány, amit találtam. Mi nem teljesült az igényei közül? Három éve augusztusban láthattam, hogy mire képes, amikor jól érzi magát. Ha lenne nyáron eső, összejönne zivatarokból a kellő csapadékmennyiség, akár talán megismétlődhetne a 2017-es produkciója. Lehet, hogy nem kapott elég ideig meleget, többre lett volna szüksége. Egy pici termőtestet is lefotóztam. Lásd az első képet a válogatásban.

A tölgyültetvény reggeli hangulatát próbáltam lekapni. A Nap ott rejtőzködött a lombok mögött. Amit aggasztónak találtam, hogy a kocsányos tölgyek lombja már barnul a levélbetegségek miatt a fa korától függetlenül, vagyis nyolcvan évesek és csemeték egyaránt betegeskednek. Nyúlt az arcom a lombkár mértékét látva. A városban is peregnek a fákról a levelek. Ez a tavaszi aszály hatása, amitől legyengültek a fák, így a kártevők könnyedén élősködnek rajtuk. Baj az is, hogy az emberek nem veszik észre a hógolyó effektus kialakulását, ahogy a sok kis kár összeadódik, és végül az egyesült baj ránk zúdul. Mindenki a koronavírustól "fosik", remek gumicsont a "titokzatos" vírus, de ennél sokkal nagyobb veszélyt hoztunk magunkra. A tragédiát fokozza, hogy az atomizált társadalom képtelen a hatékony önszerveződésre, így végül mindenki egyenként bukik el. 

Kicsit elkanyarodok a természettől, amúgy sem maradt belőle túl sok az erősen átalakított dél-keleti országrészben, és arról írok, ami régóta nyomaszt. Jóindulatú emberként nehezen ismertem fel, hogy tényleg mennyire önzőek tudnak lenni egyesek. Kegyetlen átverik a másikat és csak a saját érdekük az első. Félelmetes a mohóságuk. Együttműködés? Csak a gyengék botorsága. Hazudnak, csalnak szemérmetlenül. Elképesztő a hatékonyságuk, és a népszerűségük. Az áldozat szinte élvezi, hogy átverik. A magyar társadalom végzetesen szétesett, megosztott, gyengeségét a csalók élvezettel használják ki. Elkerekedett szemmel bámulom az ócska színjátékot. Hihetetlen nekem, hogy ennyire mélyen van a többség önbecsülése. Ennyire lemondtak saját magukról, és inkább a csalónak tapsolnak, akárha valami igénytelen szappanoperát bámulnának, és a csaló annak "szimpatikus" főhőse lenne. Közben a saját életükben nekik kéne a főhősnek lenni. Hol van az életük? Felzabálják a magyar jövőt az élősdiek. És ennek mennyien örülnek! Sikerként könyvelik el. Nyomasztó és lehangoló egyszerre a gonoszság térnyerése. Be is fejezem a kesergést, mert semmi értelme. Csak egy megjegyzés, sosem láttam még szívet, ami képes lenne bármelyik oldala nélkül dobogni, egyik fele sem tagadhatja meg a másikat. De a megosztottság eleve mesterséges, egyesek érdekeit szolgáló trükk, ember és ember közt. Gondolj a szívedre! Jobb és bal oldala együttműködik, hogy életben tartson. Amikor egy politikus azt mondja magáról, hogy jobb vagy bal oldali, jusson eszedbe, hogy a megosztottságban érdekelt, vagyis a saját érdekében cselekszik és minden más a részéről ordas hazugság. Remélem, tudtam segíteni a tisztánlátásban.