Mivel a világunk átalakulóban van, és semmi sem biztos, csak illúziókba kapaszkodunk, számomra egyetlen módja maradt a valódi élet megtapasztalásának, az erdőjárás. Ironikus, hogy a Fekete-Körös menti egykori keményfás ligeterdő foltokból mára kezelt tölgyültetvények lettek és folyamatosan veszítik el természetességüket, vagyis már nem nevezhetők erdőknek. Mostanában terjedt el, hogy a kezelésből legalább 60 éve kivett állományokat őserdőnek tekintik, ahol ismét a természetes folyamatok irányítanak. Igazi őserdő csak foltokban található Európában, olyan helyeken, ahová nem érte meg az embernek felkapaszkodni, lemászni, utat építeni. Érdekes, hogy a modern embernek nincs lehetősége ténylegesen kilépni a komfortzónájából, mert az egész tájat már átalakította igényei alapján. Én is egy erdőimitációban mozgok, amin 10 perc alatt át lehet érni a vadcsapást követve. Igazi erdő jelentősen nagyobb kiterjedésű. Még Mályvád is nagyon kicsike, nyolc óra alatt kényelmes tempóban körbejárható. A meglévő gazdasági ültetvényeink képtelenek betölteni az erdő helyi klímaszabályzó szerepét. Ahogy erre képtelenek lesznek a még kisebb kiterjedésű civil faültetvények is. Megkésett pótcselekvés az erdőtelepítés. De azért lelkiekben támogatom. Mert minden őshonos fa jó barátja a kedvenceimnek, így nekem is.
A medárdi esők hozadéka, hogy elszaporodtak a szúnyogok. Ati megpróbálta mobilos fotóval érzékeltetni a támadásuk intenzitását. A combomnál a nadrágom szövetét hat dögöcske döfte át éppen, amikor a fotó készült. Hogy mennyi volt körülöttem? Nem számoltuk meg. A rovarriasztó ellenére, amivel duplán fújtuk be magunkat, ahol nem ért minket a vegyszer, döfködtek minket. Szerencsére nem vagyok allergiás a szúnyogcsípésre, pár óra alatt lelohadtak a marások helyei. Ennek ellenére valami elképesztően idegölő szúnyogfelhőben fotózni. Kész csoda, hogy sikerült néhány szép képet lőni. Pedig van mit fotózni. A termőhullám a vágyott módon alakul. Egyes fajok egészen sok termőtestet növesztenek. Csináltam hangulatvideót. A vége felé már félrebeszéltem az idegtől, mert tele voltam csípésekkel. Vagy húsz helyen jelzett a bőröm, hogy szúnyog zabált belőlem.
A képválogatás első képéért totál megérte megetetnem a szanazugi vérszívókat. Amikor elkészült a kép, akkor pillanatnyi béke szállt rám, és 100 szúnyog... Úgyhogy gyorsan sprinteltem tovább. Futás közben nem tudtak landolni rajtam. A Körösök felett a délen formálódó zivatarfelhőket örökítettem meg. Igazi nyári égkép volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése