Bokaficam

Az Árpád-sori sétányon lefelé tartottam a lépcsőn, amikor a bal lábammal beleléptem a csorba kőbe és a testem, hogy megtartsa magát, a súlyomat a jobb lábamra helyezte át, de csóró jobb bokám szerkezeti hibás, így az esélytelenek nyugalmával omlott össze én pedig estem négykézlábra. Szerencsére a sok mozgás miatt természetes könnyedséggel reagált a testem, így a ronda ficamon kívül, ami eleve fenyegeti a jobb bokámat, más bajom nem történt. Megdöbbentően gyorsan reagált a test a veszélyhelyzetre és döntötte el, hogy hogyan lesz a legjobb elesnem nekem. Ez azért elég nagy tanulság, hogy a tudat tényleg csak lohol a testi érzetek nyomában és a test józanabb mint az elme.
Másik tanulság, hogy ideje bokarögzítőt hordanom, mert a jobb bokám az egyik gyenge pontom. Az a több száz kilométer, amit évente megteszek nem marad nyom nélkül. Pedig végre kezdem ledobni a "téli hájamat", egyre jobb az izom-zsír arányom, és erre puff, elfárad a jobb bokám. Talán pár napot kibírok mászkálás nélkül, de nehéz lesz. Aztán irány a gyógyászati bolt. Vigyáznom kell a gyenge pontomra. Különben lesántulok.