Indulj el egy úton... II.

Pont egy hete reggel nyolckor Mátraházára érkeztem Atival. Innen indult a forrás túra, aminek húszas távjára nevezett be. Én nem tartottam vele, mert Ati sokkal gyorsabb hegyi terepen, csak akadályoztam volna a túrázásban. Inkább az üdülőhelyen és környékén sétáltam. Lásd korábbi bejegyzést, a Mátrai gombákat. Azért az egyik közeli forráshoz elsétáltam, ami a nyitóképen látható. A Szent László forrás szinte egy lépésnyire van Mátraházától. Aztán a felfedezést megakasztotta a dél körül eleredő eső. Több zápor is átsöpört a Mátrán. Kénytelen voltam az autóban dekkolni. Ati két óra után ért vissza. Megettünk ketten egy friss lángost, ami nagyon jól esett. Ezután felautóztunk a Kékesre. Ati a forrástúra során megmászta, de akkor az esőben nem akart pecsételni, hogy ne ázzon el a kéktúra füzet.
Mindketten először jártunk az ország legmagasabb pontján. Mivel a járvány miatt nehézkes a határátkelés, most volt idén először lehetőségem magashegységi levegőt szívni. Kicsit sajnálom, hogy csak ennyi időre juthattam el 1000 méter fölé, de nem panaszkodom. A kilátás nagyszerű a Kékesről. Az öreg bükkfák, amik itt élnek még nagyszerűbbek. Az egyik rég elpusztult példány törzs csonkjáról készült fotóm alig adja vissza a méreteit. Hatalmas öreg bükk volt. Próbáltam lombkoronát is fotózni, de azon se jön át a fák magassága. Ezek tényleg csodálatos bükkfák. Eszembe jutott a mesém, amit elkezdtem, de azóta sem írtam meg.
Nagyon jó túranap volt. Lásd a képeket.