Az újév első együttállása

Kellemes meglepetés ért a szürkületben kitekintve az udvarra, hogy derült az ég és hosszú hetek után végre ismét látom a Holdat, és közelében a Vénuszt. Az égi kísérőnk igen fontos a bolygónk kiegyensúlyozásában és minden emberi kultúrában kitüntetett szerepe van. A Vénusz szintén közkedvelt, ismert szép neve az Esthajnalcsillag. A naprendszerünk egyik belső kőzetbolygója mint a Föld, de mivel közelebb van a központi csillagunkhoz, másként alakult a sorsa és rendkívül vad körülmények uralkodnak a felszínén. A légköre 96,5%-ban széndioxid és a légköri nyomás a földinek a 92-szerese. Abszolút alkalmatlan az életre. A naprendszer egyetlen kellemes és lakható bolygója a Föld, amin számtalan életforma alakult ki, köztük az ember. Én pedig emberként rácsodálkozom az égre.

A látványosságok folytatódnak, negyedikén a Hold eltakarja a Szaturnuszt. Akinek van csillagászati távcsöve és szabad rálátása a nyugati horizontra, derült idő esetén végigkövetheti az eseményt. Az illusztráción a fedés második felének lényeges pontja, a kilépés látható, ahogy a Szaturnusz megjelenik a Hold fényes felének széle mögött. A képet a Stellarium oldalról másoltam ki, aminek van mobilos alkalmazása is. 
A 2025-ös évben tetőzik a napciklus maximuma, vagyis idén is számíthatunk erős napkitörések nyomán megjelenő sarki fényre hazánk egén. Ez olyannyira így van, hogy szilveszterkor és újév első napjának estéjén is táncolt felettünk a rózsaszínes égi tünemény. Egyébként azért látható tőlünk ilyen jól a sarki fény, mert mozognak a mágneses pólusok és közelebb került hozzánk az északi. Tehát nem emberi manipuláció okozza a csodás fenomént, hanem természetes folyamatok. De ezek oly hatalmas jelenségek, hogy érthető, amiért az embereknek a mai napig is belobban a képzeletük a hatásukra. 

2024.05.11. Aurora Borealis

Egy kis megjegyzés a Napról. A központi csillagunk egy átlagos csillag, igazából fehér színű és azért nevezzük "törpének", mert nem óriási mint mondjuk a rövid életű kék szuperóriások, amilyen a Rigel, a téli égbolt egyik fényes csillaga az Orion csillagképben vagy az életük végén járó vörös szuperóriások, amire jó példa a szintén az Orionban megfigyelhető Betelgeuze.
A hatalmas világegyetemben a sok milliárdnyi galaxis megszámlálhatatlanul sok csillaga között a jelenlegi tudásunk szerint a Napnak van olyan kőzetbolygója, amin kialakult az élet, de minden bizonnyal máshol is megtörtént eme csoda, csak erről sosem fogunk tudomást szerezni az irdatlan távolságok miatt, amik lehetetlenné teszik az egymásra találást. Tekintve a földi élet elképesztő változatosságát, valamint a fajok közti kommunikáció korlátoltságát, bármennyire tartjuk magunkat intelligensnek és lennének okosak az égi látogatók, esélytelen lenne egymás megértése. Vagy tudsz érdemi kommunikációt folytatni egy kutyával? Ez néha a másik emberrel sem egyszerű feladat. Azért ne adjuk fel, tekintsünk fel az égre, csodáljuk a végtelent és örvendjünk neki, de a másikkal közösen. Sok közös emberi tapasztalatunk van, amik kölcsönösen gyarapítják az életünket. Ezért is írtam az égi jelenségekről.