Ugrás a fő tartalomra

Babeszokra vetődve

A babesz nem létező szó, önkényesen hoztam létre a baba és varesz (vargánya becézett formája) szavakból. Ma sikerült zsenge termőtesteket szednem, és kihozták belőlem a vérgombászt. Hiába az évek rutinja, azok a fehér húsú, kemény gombák felpezsdítik a véremet és minden problémám ellenére fáradhatatlanul kajtatok utánuk. A kimerültség már itthon ér utol, főleg másnap reggel, amikor törődött testemet próbálom emberi formába visszarendezni. Azonban a vargánya vadászat újra és újra rávesz a mániákus futkosásra a savanyú talajú erdőkben. Mekkora gombász állat vagyok! Amilyen cuki, olyan vérmes.
Erre a napra pár gond összejött, beállt a nyakam, most azon agyalok, hogy mitől lehet fájdalom a lágy részében. Tehát fejfájással és enyhe hányingerrel ébredtem, mert a nyak fájdalma fel és le is kisugárzott. Elgondolkoztam rajta, hogy itthon maradok, hiszen eleve esős napot ígért az előrejelzés a hegyvidékre, de végül a gombamánia erősebbnek bizonyult. Nem érdekel a fájdalom, a szenvedély úgy is elsöpri. Ha másra koncentrál az ember, akkor tényleg kevésbé erős. Tehát időben emberi formát öltöttem, összeraktam a túramotyót és vártam a többieket. Egy autóban négyen indultunk el a határ felé 5:10-kor. A csapat másik fele a határon várt meg minket. Összesen nyolcan voltunk. Mindegyikünk gombára éhes vérgombász.
Milyen jól tettük, hogy átmentünk a hegyvidékre! Nagyon nagy szerencse, hogy idén egy anticiklonnak köszönhetően a július normális hőmérsékletű és esős volt nálunk és a hegyvidéken is. Az utolsó képen a Béli-hegység egyik patakja látható, ami megáradt a zivataroktól. Ilyet is régen láttam. Sajnos a légörvény mostanra feloszlott, így augusztus pokoli lesz, de július végén még minden tökéletes, álomszerű, és extra élvezetes volt. Erre nincsenek jelzőim, amikor minden pont olyan, ahogy elképzeled a tökéletes gombászatot. Kivéve a nyakfájás, hogy zuhogó esőben nem tudok fotózni, támadnak a vérszívó legyek... Végül is a tökéletes elérhetetlen vágyálom, de ma majdnem megvolt. Bárcsak türelemre intettem volna magamat, bár hátamon fél tucat maró léggyel szentként se ment volna, és elmerültem volna az élményben, a csodálatos babeszok látványában! A legjobb élmény a gombászatban pont elcsípni a vargánya termőhullám elejét. Remélem, idén még lesz részem benne!

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…