Víz világnapjára

"Az élet a legnagyobb rendező, mert a víz így is úgy is sorskérdés maradt a szülőföldemen." A gondolatot és a képet egyik júliusi bejegyzésemből vettem.
A jelenre korlátozódó figyelmünk miatt hajlamosak vagyunk megfeledkezni a hónapok, évek sodráról, és beszűkült tudatállapotban csak az aktuális bajjal hadakozni, ami most a belvíz. Pedig jó észben tartani, hogy a klímaváltozás miatt a csapadék eloszlás egyenetlen lett, és a nyarak legtöbbször forrók és szárazak. Bár tény, hogy kontinentális hatások miatt itt mindig is természetes volt a nyári aszály, de a 40 Celsius fok nem igazán. (Emlékszem, hogy gyerekként a 35-37 Celsius fok jelentette a kánikulát, a hőséget.)
A belvíz és aszály, amióta az eszemet tudom ugyanannak a problémának a két vége, a rendezetlen vízgazdálkodásé. Most soknak tűnik a víz, de ez a mennyiség csalóka! Amint fordul a szél, és délről kezd fújni, ránk ömlik a szaharai forróság, nyoma sem lesz. Tehát hisztérikus ár- és belvíz védekezés helyett meg kell fogni valahogy a vizet. Jól emlékszem a tavalyi szárazságra.  Őrültség lenne hagyni, hogy újra gondot okozzon, amikor hatását jelentősen enyhíteni lehetne a megfogott vízzel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése