A klímaváltozás eltörli a gyerekkoromból ismert telet és a generációm lehet az utolsó, aki még látott a síkvidéken hótakarót.
Decembertől figyeltem a GFS-t a Wetterzentrale oldalon, és feltűnt, hogy a hideg sapka két részre vált, és a fagyos levegő Észak-Amerika, Oroszország felett halmozódik a fél éves tél alatt. Februárra egészen hideg lett a két hideg örvényben, és várható volt, hogy észak-kelet felől mi is kapni fogunk az egyikből: "Oroszországból, szeretettel". Csak kellett ehhez egy ciklon, ami lerántja onnan. Pont a születésnapomon megérkezett, és február 24-én, Jégtörő Mátyás napján beköszöntött az igazi téli időjárás. Bár ez a tényen nem változtat.
A tél az átlagosnál enyhébb volt. Január első hetében kinyílott a téltemető és a hóvirág a kertemben. A talaj meg sem fagyott. Február 10-én sáron csúszkáltam az első osztrák csészegombákat keresve, amikből bőven találtam.
Az enyheség oka, hogy a téli leszálló légmozgás, a hideg anticiklon nem alakult ki, nem telepedett ránk, így nyugatról az óceán felől akadálytalanul elérhettek hozzánk a ciklonok. Ennek köszönhető a bőséges csapadék is. A talaj telítve vízzel. Nyoma sincs a tavalyi jelentős vízhiánynak.
A mai az utolsó téli nap a 2018-as télből. Hétfőtől erőteljes melegedés kezdődik és egy hét múlva plusz tíz, tizenöt Celsius fok lesz. Aztán jöhet még hideghullám, lehet hózápor, de a melegedés megállíthatatlan. A Szahara felől bármikor elindulhat felénk a hőség. A klímaváltozás előbb az évszakokat zilálja szét, majd az életünket is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése