Ugrás a fő tartalomra

Ez aztán a találat


A málnavörös tinórut Rubinoboletus rubinus tavaly ősszel láttam először az országos gombásztalálkozón. Azonban már 2010. óta tudok a létezéséről, amikor színes tinórukról keresgéltem fotókat és megakadt tekintetem a rózsás-vöröses termőrétegű, rózsás tönkű apróság képén. Rákerestem a miskolci gombászok fajlistáján. Sajnos nagyon ritka fajnak írták le, és egyből elkönyveltem magamban, hogy sosem fogom látni. Igaz, a remény élt bennem, mert régóta tudom, hogy a gombák mindig készek meglepni a gombászt. Ezúttal a málnavörös tinórunak sikerült meglepnie. Hogyan írjam le, hogy milyen élmény volt a megtalálásának pillanata? Kb. mint megpillantani az unikornist. Bóklásztam a fák között, rutinosan billegtettem fejemet jobbról-balra, pásztáztam a talajt, a fákat, és egyszer csak egy tölgy tövénél nemezestinórura hasonlító gombácskát vettem észre. A kalapszél alól kibukkanó termőréteg borvörös színe azonnal megragadta a figyelmemet. Gombász ösztönöm ordítva rúgta mérföldes távolságra a fáradt sóhajt, hogy egy újabb nemezestinóru... és szökkentem felvenni a termőtestet. Bizony, az egész pár másodperc alatt történt meg, az azonosítás és a gomba felkapása. A tenyeremre fektettem a ritka kincset, és a tönk rózsás árnyalatát megpillantva teljesen biztos voltam benne, hogy a természet a málnavörös tinóruval ajándékozott meg. Egy újabb ritkaságot húzhattam ki a gombász bakancs-listámról.
Annyi csak a bánatom, hogy profi mikológusok már megtalálták Békés megyében a 80-as években a szarvasi arborétumban.
Remélem, hogy egyszer egy ritka fajnak én leszek az első gyűjtője a szülőföldemen! Ez már a csúcsok csúcsa lenne.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…