A málnavörös tinórut Rubinoboletus rubinus tavaly ősszel láttam először az országos gombásztalálkozón. Azonban már 2010. óta tudok a létezéséről, amikor színes tinórukról keresgéltem fotókat és megakadt tekintetem a rózsás-vöröses termőrétegű, rózsás tönkű apróság képén. Rákerestem a miskolci gombászok fajlistáján. Sajnos nagyon ritka fajnak írták le, és egyből elkönyveltem magamban, hogy sosem fogom látni. Igaz, a remény élt bennem, mert régóta tudom, hogy a gombák mindig készek meglepni a gombászt. Ezúttal a málnavörös tinórunak sikerült meglepnie. Hogyan írjam le, hogy milyen élmény volt a megtalálásának pillanata? Kb. mint megpillantani az unikornist. Bóklásztam a fák között, rutinosan billegtettem fejemet jobbról-balra, pásztáztam a talajt, a fákat, és egyszer csak egy tölgy tövénél nemezestinórura hasonlító gombácskát vettem észre. A kalapszél alól kibukkanó termőréteg borvörös színe azonnal megragadta a figyelmemet. Gombász ösztönöm ordítva rúgta mérföldes távolságra a fáradt sóhajt, hogy egy újabb nemezestinóru... és szökkentem felvenni a termőtestet. Bizony, az egész pár másodperc alatt történt meg, az azonosítás és a gomba felkapása. A tenyeremre fektettem a ritka kincset, és a tönk rózsás árnyalatát megpillantva teljesen biztos voltam benne, hogy a természet a málnavörös tinóruval ajándékozott meg. Egy újabb ritkaságot húzhattam ki a gombász bakancs-listámról.
Annyi csak a bánatom, hogy profi mikológusok már megtalálták Békés megyében a 80-as években a szarvasi arborétumban.
Remélem, hogy egyszer egy ritka fajnak én leszek az első gyűjtője a szülőföldemen! Ez már a csúcsok csúcsa lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése