Az eukaliptuszok gyötrője

Az ausztráliai tuskógomba Armillaria luteobubalina az eukaliptusz ültetvények átokcsapása. A legrosszabb farontó paraziták közé tartozik. A fák és az ültetvénytulajdonosok bánatára végezni tud az egészséges növényekkel is. Az első megtámadott fától indítja el tömött, fonalszerű hifakötegeit, amit rizomorfának nevez a szakirodalom. Ezek a fehéres kötegek megtalálhatók a talajban és a fertőzött fák kérge alatt. Az ausztráliai tuskógomba rizomorfája gyorsan fejlődik, akár 2,5 métert nőhet egy év alatt.
Nehéz ellene védekezni. Általában fizikai módszerrel próbálnak megszabadulni tőle. Kiemelik és elégetik a fertőzött tuskókat, fákat. Eredményesebbnek bizonyult a tuskógombás fák és maradványaik felülfertőzése más korhadékbontó gombákkal. A vetélytárs jelenléte lelassította a tuskógomba fejlődését.
Előfordul, hogy kertben bukkan fel és tesz kárt a dísz- és haszonnövényekben. Nem válogatós, de elsősorban az eukaliptuszok a gazdanövényei. Dél-Amerikában a déli bükkfajokon és fenyőkön élősködik.
Az ausztráliai tuskógomba legalább 20 perces sütés-főzés után ehető.

Kiegészítések: A tuskógombák hazánkban is élnek. Két fajuk közismert: gyűrűs tuskógomba A. mellea, csoportos tuskógomba A. tabescens.
Egyik rokona, a sötétpikkelyes tuskógomba Armillaria ostoyae büszkélkedhet a legnagyobb élőlény rekordjával.
Az ausztráliai tuskógomba őshonos Ausztráliában és Dél-Amerikában. Ezért egy lehetséges bizonyíték a kontinensek vándorlására.

Megjegyzés: A képet innen vettem.