December elsején öt órától a linkelt chat szobában online gombaklubot tartok. Az ünnepi időszak egyik nagyszerű dísze az örökzöld fa. Sajnos a fenyők visszaszorulóban vannak a klímaváltozás miatt. Pedig elképesztő gombák társulnak velük, illetve holt faanyagukat kedvelő korhadékbontóik is vannak. A gombák közül több ehető termőtesteket növeszt. Sőt ahogy nézem az összeírt fajokat, a legtöbb csemegegomba. De hallhatsz az előadásban szokatlan mérgezési típusról, gomba-hasonmásokról, és a fenyőkről, élőhelyeikről. A tudáskosárt telepakoltam, csemegézzünk együtt. Hiszen a tudás az egyetlen értékünk, ami használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
Bármennyire fura, de ennek a romlásnak indult termőtestnek megörültem, mert nem múlhat el úgy szezon, hogy ne készítsek fotót a legmérgezőbb gombánkról. A tönk mintázata, a fehér lemezek, a tuti lakcím együtt garantálja, hogy ez a fagysérült termőtest gyilkos galócáé volt. Fogalmam sincs, hogy láttam meg az avar közt rejtőzködő gombamaradványt, de észrevettem. Ez a lényeg. Egyből jobb lett a kedvem, hogy sikerült kipipálnom egy kis célt. Szenvedélyes gombavadász vagyok, és ha "üldözök" egy gombát, akkor "elejtése" öröm. Boldogabban pattogtam tovább újabb fotókat készíteni. Nem kell meglepődni, a blog neve mindent megmagyaráz. Jó és erős a kapcsolatom a természet különceivel. Álmomból kiugrasztva is előnyös fotókat tudok készíteni a termőtesteikről. Ráadásnak ma meglepően szép idő volt. Ugyan hideg volt a levegő, de a napsütés, az enyhe légmozgás, és a lombok felragyogó színe, valamint a testmozgás melegítő hatása együttesen felpörgetett. Aztán egymás után kerültek elém a fotózni való modellek. Rendesen becsíptem az élményektől. A kis öreg Canon kompakttal dolgoztam. Rég vittem terepi munkára, utoljára májusban fotóztam vele. Szeretem a fotóit, más a hangulatuk mint a nagy gép felvételeinek. Lenyűgöz a DSLR képminősége, de a kompakt közeli fotóit mégis szebbnek látom. Lásd a mai képválogatást.
2018. november 30-án fotóztam le a főtéren álló magányos kocsányos tölgyet, amely egyidős velem. A környezetében idegenhonos díszfák, platánok és ostorfák. Gyökerein élő gombák senkivel sem teremtenek kapcsolatot, a fa magában áll elszigetelve rokonaitól. A szelek szárnyán meg tudnak termékenyülni nőivarú virágai és van makktermése, de értékes makkjai díszkövezetre hullanak le esélytelenül a kicsírázásra. A kocsányos tölgy méltó dísze a főtérnek, hiszen a fafaj legértékesebb őshonos fásszárú növényünk, de ez a példány nyomorúságos helyzetben van, se kapcsolódni, se utódot nevelni nem tud, egy dísztérköves forró katlanban tengeti életét. Tökéletesen megjeleníti számomra a saját helyzetemet. Nem a megfelelő helyen vagyok, és ebben senki sem hibás, véletlenül ide születtem, de nem vagyok helyhez kötve mint a tölgyfa, kereshetek magamnak olyan környezetet, ahol tudok kapcsolódni és értéket teremteni, ahol értékelik erőfeszítéseimet és nem kell szinte már-már könyörögnöm, hogy légy szíves hallgassatok meg, értetek szólok, nem ellenetek. Az utolsó helyes mintázat című írásomban bemutatom, hogy miért fontos az érdekérvényesítés, de ez az írásom is hatás nélkül maradt. Hiába áltatom magam azzal, hogy minden bizonnyal volt egy pici pozitív hatása erőfeszítéseimnek. Becsapom önmagamat. Nincs itt már semmi, amiért élnem érdemes. Minek játszom meg magamat és erőltetem a kedvességet és jóságot? Nem is értékelitek! Olyan természetes mint a levegő. Nos, hát csak élvezzétek, amíg el nem fogy, akárcsak az életidőnk.
On November 30, 2018, I photographed the lone oak in the main square, which is the same age as me. It is surrounded by alien ornamental trees, sycamores. Fungi on its roots make no contact with anyone, the tree stands alone, isolated from its relatives. On the wings of the winds its female flowers can be fertilised and it has acorns, but its precious acorns fall on ornamental stones with no chance of germination. The pedunculate oak is a worthy ornament of the town square, as it is our most valuable native woody plant, but this specimen is in a miserable situation, unable to connect or produce offspring, living its life in a hot cauldron of ornamental stones. For me, it perfectly illustrates my own situation. I am not in the right place, and no one is to blame for that, I was born here by chance, but I am not tied down like an oak tree, I can find an environment where I can connect and create value, where my efforts are appreciated and I do not have to almost beg to be heard, I am speaking for you, not against you. In my Last Correct Pattern, I show why advocacy is important, but that too was without impact. It is in vain that I delude myself that my efforts have certainly had a tiny positive effect. I am kidding myself. There is nothing left to live for. Why pretend and force myself to be kind and good? You don't even appreciate it! It's as natural as air. Well, enjoy it until it's gone, just like our lifetime.
Megőriztem kedvességemet és jóra való hajlandóságomat, de felszámoltam illúzióimat és egyben kijelöltem az én-védő határvonalamat. Embernek születtem. Ismerem születési jogaimat, ahogy az emberi léttel járó felelősséget is. Elveim vannak, amikhez tartom magamat. Szelíd vagyok, de számomra fontos dolgokban keményen küzdök. Viszont gyakorlom a kitéréses védekezést, és jobb szeretem elegánsan megoldani konfliktusaimat. Elvégre az ember egyéni fejlődése során kultúrlénnyé válik. Az egyik fontos emberi érték, amit igen nagyra tartok, a kommunikáció. Kisgyerekként egyik első rossz tapasztalatom volt, hogy a környezetemben élő felnőttek képtelenek voltak értelmesen és nyíltan kommunikálni. Az elfojtások mérgező közegében cseperedtem és fuldokoltam a stressztől. Ezért felnőttként nagyra tartom a nyugalmat és kerülöm a zavaros helyzeteket, amiket direkt kavarnak olyanok, akik egyéni érdekükben még szítják is a kommunikációs zavart. A kommunikáció fokozódó zavarának jelei az elidegenedés, az elszigetelődés és az őrület. Az összeesküvés elméletek terjedése aggasztóan utal a kommunikáció végzetessé váló zavarára. Pedig a kommunikáció a kapcsolattartás alapvető eszköze. Ha nem beszélgetünk, nem egyeztetünk, nem jutunk közös nevezőre, akkor elbukunk. A magyarság félelmetes készséghiányoktól szenved. Ez a balsorsának eredője. Miért ilyen a magyarság? Mert egy ügyefogyott tömegen könnyű élősködni. Az öröklött feudalizmus haszonélvezőinek és fenntartóinak nagyon is érdekében áll a magyar embereket megfélemlíteni és meghülyíteni, répát lógatni a szamár orra elé. Mint a kigyúrt kopasz verőember, aki megfélemlíti a boltost, hogy adjon neki védelmi pénzt, és mikor a kereskedő kérdi, hogy mégis kitől védenél meg? Válaszként kap egy-két ütést és összetör ez-az a boltjában. A maffiózó elégedetten távozik. A magyarság dicsőséges hagyományának tekinti a fosztogatást. Ez az egyetlen cselekvés, amire hajlandó. Természetesen a modern világban a nyílt agresszió kerülendő, és éppen ezért mesterei a rejtett agressziónak. A linkelt cikk fontos felismeréseket adhat neked! (Nem fordítottam le angolra.) Mivel nekem a kommunikáció fontos emberi érték, igyekszem jól művelni. Ismerem a manipulációs technikákat, de az etika ismeretében közjó érdekében használom ezeket. Társas lény vagyok, és meglepő módon kedvelem, ha a környezetemben élők jól érzik magukat. Örülök az ismerőseim sikereinek. Egy idealista rejtőzik bennem, aki minden negatív tapasztalat ellenére tudja, hogy lehet másként élni, és a zavar az önző élősdiek érdeke, akik gátlástalanul fosztogatnak. Én értékőrző vagyok, és a felismert értéket védelmezem, mert tényleg szeretnék egy normálisabb társadalomban élni. A felismert problémák ismeretében igenis lehet hatékonyan cselekedni, csak fogd fel végre, hogy jogod van az emberhez méltó teljes élethez, amit nem a vagyon tárgyak halmozása jelez, hanem a közjó kiteljesedése, egyfajta általános jó hangulat, a bizalom, az őszinte mosoly. Amikor a szem is nevet, akkor igazi a mosoly.
I have kept my kindness and my willingness to do good, but I have also overcome my illusions and marked my self-protective boundaries. I was born human. I know my birthright as well as the responsibilities that come with being human. I have principles to which I adhere. I am gentle, but I fight hard for what matters to me. However, I practice evasive defense and prefer to resolve my conflicts elegantly. After all, one becomes a cultural being as one develops as an individual. One of the important human values that I value highly is communication. One of the first bad experiences I had as a young child was the inability of the adults around me to communicate intelligently and openly. I grew up in a toxic environment of repression and was drowning in stress. Therefore, as an adult, I value calm and avoid confusing situations, which are deliberately stirred up by those who, for their own self-interest, even foment communication breakdown. The signs of increasing communication breakdown are alienation, isolation and madness. The proliferation of conspiracy theories is a worrying sign of the endemic breakdown of communication. Yet communication is a fundamental means of keeping in touch. If we don't talk, if we don't agree, if we don't find common ground, we fail. The Hungarian people suffer from a formidable skills deficit. This is the cause of its misfortune. Why is Hungary like this? Because it is easy to prey on a clumsy mass. It is in the interests of the beneficiaries and upholders of hereditary feudalism to intimidate and dupe the Hungarian people, to dangle carrots in front of the donkey's nose. Like the beating man who intimidates the shopkeeper into giving him protection money, and when the shopkeeper asks who are you protecting me from? In response, he takes a punch or two and smashes this and that in his shop. The mobster leaves, satisfied. He regards looting as a glorious tradition of the Hungarian people. It is the only action he is willing to take. Of course, in the modern world, overt aggression is to be avoided, and that is why they are masters of covert aggression. The linked article may give you some important insights! (I have not translated it into English.) Since communication is an important human value for me, I try to cultivate it well. I know the techniques of manipulation, but I use them for the common good, knowing the ethics. I am a social being and surprisingly I like to make people around me feel good. I enjoy the success of people I know. There is an idealist in me who, despite all the negative experiences, knows that it is possible to live differently, and the confusion is in the interests of selfish parasites who plunder unscrupulously. I am a value guardian and I defend the value I recognise because I really want to live in a more normal society. It is indeed possible to act effectively in the face of recognised problems. We realise that we have a right to a full life worthy of a human being, not marked by the accumulation of wealth, but by the fulfilment of the common good, a general sense of well-being, trust and a genuine smile. When the eye laughs, the smile is real.
Pénteken tizenkettőt, ma tízet sétáltam, így bőven megvan a célnak kitűzött százhúsz km séta novemberben. Kihasználtam a csapadékszünetet és végigjártam több városi lakcímet, hogy megfigyeljem a rövid termőhullám lecsengését a hideg betörés hatására. A talaj egyelőre plusz 5-6 Celsius fokos, és avarral fedett erdei részeken még egy kicsikével melegebb is lehet. A tárolt hő melengeti a tenyésztesteket, amik versenyt futnak a lehűléssel. Legnagyobb megrökönyödésemre városi lakcímen, ahol idén tüskés galócán és karbolszagú csiperkén kívül más nem volt, nagy tömegben előtört a sárguló vagy fenyő pereszke, esetleg egyszerre a két rokon faj, és a retekszagú fakógomba. A pereszkék között még egy rózsástövű fenyőtinórut is találtam. A lakcímen van három idősebb, de egyre rosszabb állapotban lévő feketefenyő, amik a fapartnerei. A fenyőkön kívül a terület fő fái a gyertyánok, amik a sárguló pereszke és a retekszagú fakógomba fapartnerei, de társult velük begöngyöltszélű cölöpgomba, és gyilkos galóca is, amiket hiába kerestem, azok nem növesztettek termőtesteket. Bár három napja csak a karbolszagú csiperkék növekedtek egy kis növényi hulladékon, amit valamelyik kertes házból hordtak ki a csatornapartra, tehát bármi lehetséges. Lehet, hogy legközelebb ott lesznek a teljesen lehullott avar között az eddig hiányolt gombák is.
Természetesen a retekszagú fakógomba, a begöngyöltszélű cölöpgomba és a gyilkos galóca mindig maradnak a helyükön, hiszen ezek változó mértékben, de mérgező gombák. A gyilkos galóca életveszélyesen mérgező! Az előző cikkben linkelt videómban a zsemleszínű fakógombát mutattam be. Korábbi videóim közül többen is szerepel a gyilkos galóca és valamelyikben a cölöpgomba is. A második képen a karbolszagú csiperke mai élőhely fotója látható. A fiatal kalapok szögletes formája és szürkés színe egyből gyanakvóvá teszi a gombászt. A határozást megerősítő vakargatásra a középső nagyobb példány egyből sárgult. Viszont élőhelyén kellemes látványt nyújtott számomra, amit fotóval is vissza tudtam adni. Örültem a termőtesteknek és percekig izgatottan futkostam ide-oda köztük. A mobillal lőttem egy kellemes kis csendéletet.
Felül vannak a retekszagú fakógombák, alul balról jobbra lila, szürkéslila, sárguló vagy fenyő-pereszke és a karbolszagú csiperke. A pereszkék ehető gombák. A fakógomba legalább ötven termőtestet növesztett, amik egészen nagyok, csábítóak, de feltűnő retekszaguk taszító, és figyelmeztető is, hogy ne tekintsd ehetőnek. Kellemetlen emésztési zavarokat okoz, ha mégis megfőzted és megetted. Ez a kép annyira jó hangulatú lett, hogy beállítottam háttérképnek. Hektikusan alakul 2023 gombaszezonja. A két ünnep között fogom megcsinálni az év összefoglalóját. Egy máris biztos, hogy idén november lett a leggombásabb hónap, ami egy kicsikét felidézte a régi jó gombás időket. De ez a furcsa, megkésett, rövid termőhullám egyben figyelmeztetés is, hogy mennyire szétesett a globális felmelegedés hatására a természet rendje. Időszerű hatékonyabban reagálnunk a magunk generálta a problémahalmazra, hogy ne essünk pánikba, amikor még szélsőségesebb jelenségeket fogunk megtapasztalni.
Ma reggel hétre kimentem a piacra, mert gombákat akartam látni. Természetesen hazafelé sétálva az utcákon szintén a termőtesteket figyeltem, és egy háznál két lucfenyővel társulva négy gombafajt is találtam, majd ide visszamegyek termőtestekért pontosabb meghatározni a nemzetségeket, de az egyik gomba biztosan fenyő-pereszke volt. Ez egy újabb megerősítése annak, hogy a fákkal élő gombák is teremni kezdtek. Pechükre fagyos légtömeg érkezik észak felől. Egy ilyen hideg betörés teljesen átlagos november végén, sőt már korábban is előfordult, hiszen pár éve októberben fagyott le minden, de most kellemetlenebb, mert a késve érkezett esőkre reagáló gombák erőfeszítéseit, hogy szaporodási ciklusokat végrehajtsák, lenullázza a fagy. Szívesen gyönyörködtem volna még a gombakavalkádban. Azért kihoztam belőle, ami lehetséges volt számomra, még videót is készítettem, és szedtem kétszer jó, ehető termőtesteket. Ez tényleg tipikusan az a helyzet, amikor az ember egyik szeme nevet, a másik sír, mert jó látni a kedvenceimet és rossz látni, hogy termőhullámuk lenullázódik a fagy hatására. Természetesen marad gomba a terepen, mert a júdásfülgomba fagymentes-nedves időben egész évben terem, a kései laskagomba is tűri a hideget, és a téli fülőke a hideg évszak gombaásza. Sajnos a többi termőtest elfagy és fagyott gombát semmiképpen se gyűjtsél! A gomba romlandó alapanyag, ronda ételmérgezésed lehet tőle. Ma még pörgött a csabai gombavizsgáló, a piacon öt árusítható gombából lehetett vásárolni, és amint írtam, a városban is nőttek a termőtestek. A feltámadó, élénk, hideg szél viszont jelezte, hogy a fagyos légtömeg beáramlása észak felől elkezdődött. A napfény még melegített, de a hideg szél átfújt. Egyszerre volt melegem és fáztam. Behúzva nyakamat a sálamba, zsebre dugott kezekkel siettem haza, és gondolatban a klímaváltozáson töprengtem, hogy hogyan lehet alkalmazkodni hozzá. Mert a változás egyértelmű, és csak úgy viselhető el, ha az ember reagál rá és új megoldásokat választ magának. A gombák négyszáz millió év alatt sokkal több krízist éltek át, kedvenceim alkalmazkodásában biztos vagyok, a saját fajoméban kevésbé. Az élet sokféle tanulságot kínál számunkra, rajtunk múlik, hogy mit hasznosítunk belőlük a saját érdekünkben.
A csütörtöki előadásom kapcsán többféle témát érintek az anyag összeállítása során, mert a központi motívuma a műhelymunkának a fejlődés. Ennek ellentéte a hanyatlás, amit megélek a szülővárosomban egyéni, közösségi és táji szinten is. Úgy érzem, hogy a történetmesélő műhely az utolsó ajándékom, még átadom, aztán gyors sorvadásos betegség végén meghalok. A felmenőim betegségeinek ismeretében nagy valószínűséggel rák fog végezni velem. Semmiség, az egyén nem számít Magyarországon, mert ez sosem lesz "polgári demokrácia" és szedett-vetett elitjének görcsös önzése, különlegesség tudata, de teljes úttévesztése garancia a nemzethalálra. Ugyan ki is akarna egy ilyen reménytelen helyen túl sokáig szenvedni?! Akikben tényleg van kurázsi, mind elmennek. És jól teszik! Az egész roncs-társadalmat átjáró rögzült szemlélettel, aminek alapja a téves különlegesség tudat, semmit se lehet csinálni. Nálam sokkal kiválóbb emberek, ráadásnak férfiak, buktak bele a reménytelen küldetésbe, hogy az európai népek sorába felemeljék a magyarságot. A szülővárosom múltját és jelenét vizsgálva arra jutottam többek közt, hogy milyen szerencsés Temesvár, Arad és Nagyvárad, hogy a határ másik oldalára kerültek. A román nép egyedi nyelvének köszönhetően kapásból eredményesebben tudott felzárkózni a nyugathoz. A latin nyelvcsalád részeként dél felől lehetett Európa része a románság. Elismerem, hogy a kisebbségi létnek vannak hátulütői, de egy kisebbség önző elnyomó rendszerében elsorvadni viszont sokkal rosszabb!! Lásd Debrecen pofára esését mint narancs fellegvár, Szeged nyomorgatását mint ellenzéki végvár és Békéscsaba, de egész Békés megye végzetessé vált demográfiai hanyatlását. Elhagyatott földvár vagyunk a pusztában. Hogyan történhetett meg? Elméletileg Csaba átvehette volna Arad szerepét és valóban felsőbb utasításra az iparosítás és vasútfejlesztés által egy gyors fejlődési szakaszt tapasztalt meg, de polgárság, tanult, fejlődésre képes emberek hiányában, amint kipukkadt az ipari lufi, a rövidke tündöklés be is fejeződött. A magyar nemzet a rögzült szemlélete miatt képtelen felismerni a hibáit, és azokat kiküszöbölni, meghaladni, tanulni és fejlődni. Akik mégis fejlődnének, valami újba kezdenének, kicsinálják a pozícióikat védő gyengébb képességűek, akik beleragadtak a kiváltságaikba. Pontosan tudják, hogy lusták változtatni magukon, így inkább kicsinálják azokat, akik viszont többet akarnak kihozni magukból és nem akarnak egy elnyomó rendszerben sorvadozni. A magyar ember önmaga legnagyobb ellensége és közel se olyan szívélyes természetű mint megjátssza magát. Nem a szeretet vezérli, hanem a gyűlölet. Rosszindulata szinte tapintható, a roncs-társadalmat a gonoszság miazmája járja át és mérgezi meg. A megmérgezett emberek pedig hazugságaikat mantrázva, hogy többek közt minket külső erők fenyegetnek, fulladnak bele a mérgükbe. Akik kicsit is érdeklődőbbek és nyitottabb elmével figyelnek, iszonyodva nézik a tragikomédiát, és kiáltanak fel, de hiszen saját magatokat gyilkoljátok! A magyarok ilyenkor kapva kapnak a hangos szón és agyonverik azt, aki szólni mert az érdekükben is. Talán jobb is ha minél hamarább megtörténik a nemzethalál. Az egyéni szinten egyet tehetek, hogy átadom tudásomat a fiataloknak, hogy ők megmenekülhessenek, mert lehet igaz életet élni, lehet fejlődni, lehet csodákat látni és létrehozni. Az élet nemcsak gond, hanem kaland is. Nem a történelem ért véget, hanem a cselekvő ember jutott zsákutcába, de mivel van még benne tetterő, irányt tud váltani, kijönni a zsákutcából és meglátva a horizontot új utat választani magának. De jaj a magyarok a zsákutcát hiszik mentsváruknak. Ott is fognak nyomorult módon elpusztulni. Temesvár, Arad, Nagyvárad örülhet, hogy nem osztoznak Szeged, Békéscsaba, Debrecen balsorsában. És ha te sem akarsz ideje korán meghalni, tanulj tőlem történetmesélést, hogy saját történetedet írva sikereket élhess meg.
Ui.: Nem azért cselekszem, mert hiszek valamiben, hanem azért adok egy aprócska reményt, hogy a példámból okulva, tanulva, sikeresebb legyél az akadályok leküzdésében, és jobb életet teremts magadnak. Bukott ember vagyok, aki felismerte a hibáit. Elrettentő példa, olyan helyzetben, amilyenbe senki sem akar kerülni, ha ép elmével és élni akarással rendelkezik.
For my presentation on Thursday, I will touch on a variety of topics in the compilation of the material, because the central theme of the workshop is progression. The opposite of this is the decline I experience in my hometown at the individual, community and landscape level. I feel that the storytelling workshop is my last gift, I will pass it on and then die at the end of a rapid atrophying illness. Knowing my ancestors' illnesses, cancer will most likely end me. It's nothing, the individual doesn't matter in Hungary, because it will never be a "bourgeois democracy" and the convulsive selfishness, the consciousness of specialness, but the complete misguidedness of its ragtag elite is a guarantee of national death. Who would want to suffer for too long in such a hopeless place?! Those who really have guts will all leave. And rightly so! Nothing can be done with the fixed attitude that pervades the whole of the wrecked society, based on a false sense of specialness. Far better men than me, men, moreover, have fallen into the hopeless mission of elevating the Hungarian nation to the ranks of the European nations. Looking into the past and present of my native Hungary, I came to the conclusion, among other things, how fortunate Timisoara, Arad and Oradea are to be on the other side of the border. Thanks to its unique language, the Romanian people have been able to catch up with the West more effectively. As part of the Latin family of languages, Romanians could become part of Europe from the south. I admit that being a minority has its drawbacks, but being a minority in a selfish oppressive system is much worse!! See the fall of Debrecen as an orange stronghold, the oppression of Szeged as an oppositional stronghold and the demographic decline of Békéscsaba, but the whole county of Békés. We are an abandoned castle in the wilderness. How did it happen? Theoretically, Csaba could have taken over the role of Arad and, indeed, by order from above, experienced a period of rapid development through industrialisation and railway development, but in the absence of a citizenry, of educated people capable of development, once the industrial bubble burst, the brief blossoming came to an end. The Hungarian nation is incapable of recognising its faults and eliminating them, of overcoming them, of learning and developing, because of its fixed mentality. Those who would improve, who would start something new, are being wiped out by the weaker, defenders of their positions, who are stuck in their privileges. They know full well that they are lazy to change themselves, so they would rather kill off those who want to do better and not languish in an oppressive system. The Hungarian man is his own worst enemy and is not nearly as cordial in nature as he pretends to be. He is not driven by love, but by hate. His malice is almost palpable, the wrecked society is pervaded and poisoned by a miasma of evil. And the poisoned people drown in their poison, mantraing their lies that we, among others, are threatened by external forces. Those who are a little more interested and open-minded watch the tragicomedy in horror and cry out, "But you are killing yourselves! The Hungarians are then caught by the loud voice and beat to death anyone who dares to speak out in their interests. Perhaps it is better if the death of the nation happens as soon as possible. On an individual level, one thing I can do is to pass on my knowledge to young people so that they can be saved, because it is possible to live a true life, it is possible to develop, it is possible to see and create miracles. Life is not only a problem, but also an adventure. It is not history that has ended, it is man who has reached a dead end, but because he still has the energy, he can change direction, get out of the dead end and see the horizon and choose a new path. But alas, the Hungarians believe that the dead end is their refuge. There too they will perish miserably. Timisoara, Arad and Oradea can be glad that they do not share the misfortune of Szeged, Békéscsaba and Debrecen. And if you don't want to die too soon, learn storytelling from me, so that you can succeed made a better life by writing your own story.
P.S.: I don't act because I believe in anything, but I have given a tiny hope that others, learning from my example, will be more successful in overcoming obstacles and creating a better life for themselves, because I am the fallen human who has recognized his mistakes. A cautionary tale, the kind of situation no one wants to be in if they have a sound mind and a will to live.
Jól indult és jól zárult az év 46. hete, mert hétfőn és vasárnap is találkoztam a kedvenceimmel és szedtem ehető termőtesteket. A pozitív hangulat látszik rajtam. Ritka, hogy ennyire kiegyensúlyozott legyek és magabiztosságot, elégedettséget sugározzak magamból. Ehhez szükséges, hogy ott legyek, ahol jól érzem magam és azt csináljam, amihez értek. A gombászat bő egy évtized alatt sokszor megadta nekem a teljességet. Ezért oly traumatikus számomra, hogy a klímaváltozás feldúlta a szezont, és 2023-ban túl későn jöttek meg az esőt adó ciklonok. A termőhullám rendkívül rövid lesz, pedig hat nap alatt újabb fajok indították el szaporodási ciklusukat. Itt most nem az étkezési szempont a fontos, hanem a gombák változatosságának fenntartása, amihez jó, ha tudnak szaporodni. Bár az óriás tölcsérgomba, az apró csiperke és a sárguló pereszke ehető, de a zsemleszínű fakógomba nem. Ezeket is kerestem a hét elején a biztos lakcímeiken, de akkor még nem termettek. A heti esők nyomán viszont megjelentek termőtesteik. Csak komolyan tartok attól, hogy például az óriás tölcsérgomba termőtestei nem tudják elérni a spóraszórási fázist, a csütörtök hajnalra jelzett fagy végez velük. A gombák őrült versenyfutásban vannak a megváltozott időjárással. Túl rövid a rendelkezésükre álló optimális időszak.
Ezen is gondolkoztam, miközben körbejártam a kastélyparkot. Most nem mentem hátra, mert csak három órám volt sötétedésig. Az időm a parkban lévő lakcímek ellenőrzésére pont elegendő volt. Ide-oda cikáztam, 4,8 kilométert tettem meg. Ez egy jó erőnléti sétának felelt meg. Jól éreztem magam, élveztem a hűs tiszta levegőt, ami megtelt az ázott avar és föld, micélium illatával, de a dátumra gondolva cidrizett bennem a félsz. Jön a hideg és elsöpri a megkésett termőhullámot. A második képen pont egy növekvő óriás tölcsérgomba termőtest látható. Túl kicsi. Túl későn kapott a tenyésztest megfelelő körülményeket a szaporodási ciklusához. Egyszerre örültem, hogy a gomba, amit tíz éve ismerek, terem, de ugyanakkor keserűséget is éreztem, mert hiábavaló lehet az erőfeszítése. Tudom, hogy a gombák nem tudatos lények, de élnek és az erdei ökoszisztéma hasznos tagjai. Nagyon jó szolgálatot tesznek mindannyiunknak. Nem minden a közvetlen haszon! A földi bioszféra tart életben minket. Ez annyira evidens, hogy nem is értem, miért nem tudatosul sokakban, amikor az ember tudattal bíró lény. Elvégre mindenki felfoghatná, hogy természet nélkül meghalunk.
Sokan valami felfoghatatlan "nagy" dologra vágynak az életükben és teljesen homályos elképzeléseik vannak a jó életről. Valójában szükségleteik által rángatott, marketinggel felkorbácsolt vágyaiknak kiszolgáltatott lények, akik a gombákkal ellentétben semmiféle hasznot sem hajtanak az élővilágnak, hanem csak felélik azt. Emberként tudatában vagyok a károkozásomnak. Ismerem az árat, amit a fajunk megfizet és megfizetett a természettel a kényelméért, hogy az éltető közegétől elkülönülve pusztán fogyasztója a világ értékeinek. Túl kevesen foglalkoznak értékőrzéssel és még kevesebben értékteremtéssel. A többség értékvesztő. És erőfeszítést sem tesz, hogy legalább megértse az összefüggéseket, rálásson az életére, a világra, a tettei következményeire. Az embernek van tudata, akkor miért nem használja a megértésre is? Miért nem csodálkozik rá a jóra, amiben része van? Sétáltam gombától gombáig és változatosságukban gyönyörködtem. Az ehető termőtestek a bónusz volt. Élveztem a tökéletességig elvitt rutint, a teljességet. Tudatában voltam a jónak, a kegyelem pillanatának, amelyre oly ritkán csodálkozunk rá. Nem hiszek istenben, nem hiszek sorsban, azt vallom, hogy az élet jelentős részben iszony és kín, de kis részben csoda és öröm. És ez utóbbi a fontosabb, az érték, amiért érdemes élnünk. Nem vágyom nagy dolgokra, a termőtestek legtöbbje a tenyeremen elfér. Apróságok, amik az élet körét, a teljességet jelenítik meg. Ismét fejet hajtottam a nagyság előtt. Csak valódi érték jelenlétében érzek tiszteletet és áhítatot. Ne mutass nekem emberi bálványt, képzelt szuperegót, isteni képmást, mert hazugság! Tiszteld az életet, a sajátodat is, és tartsd be az élni és élni hagyni parancsát. Minden más önzés, kifogás, üres fecsegés. Lásd meg a nagyságot a kicsiny dolgokban. Az igazságot a földre leguggolva az avar alá lesve találod meg. Ugye milyen gyönyörű? Iszony és csoda. Bomló növényi maradványokon tenyésző élet, a gomba.
Október végén levizsgázott a negyedik szakellenőr csoport is a helyben indult tanfolyam zárásaként. Háromnál tanárként jelen voltam, de negyedszerre nem vállaltam az oktatást, mert nem tudtam volna gombát mutatni a két általam vezetett terepgyakorlaton a tanulóknak. Ez a kép 2016. augusztus 28-án készült a második terepgyakorlaton az első tanfolyam során, aminek keretében Biharfüredre mentünk gombászni. Szerencsénk volt, jól időzítettem, pont elcsíptük a termőhullám első felét és pazar zsákmányt gyűjtöttünk! Bőven volt ennivalónak jó gomba és tudományos fajok is. Ez egy csodás emlék. Öt évvel később a harmadik tanfolyamnál, 2021. július 31-én egészen másként nézett ki Biharfüred, az egykori gombaéden. A bajt pedig lehet fokozni, mert 2023. június 25-én olyan gombátlansággal szembesültem kiváló erdőkben, amire a helyzet ismeretében se voltam felkészülve. Egy tucatnyi varashátú galambgombán kívül semmiféle ehető gomba nem volt. Hogy milyennek kellett volna lennie a gombahelyzetnek a hegyvidéken június második felében? Szemléltetés 2019-ből. Maximális élmény, tökéletes gombatúra volt. Ezt a hihetetlen gazdagságot számoljuk fel a túlterjeszkedésünkkel! És ez az egész globális jelenség! A fajunk az egész élővilágra hat, nincs olyan pontja a bolygónak, ahol ne lenne műanyag szennyezés például. A gyors felmelegedés hihetetlen ütemben alakítja át az élőhelyeket, ami helyben, de hegyvidéken is megfigyelhető az erdőkön. A blog egy értékes dokumentuma a változásoknak. Most már egyértelműen ezért vezetem tovább, mert még hét évnyi adatsor és ki fog rajzolódni a döbbenetes folyamat, hogyan veszítjük el a természetet, hogyan számoltuk fel az életünk alapját. Miközben örülök annak, hogy nő az érdeklődés a gombák iránt, közben gyászolok, mert látom a veszteséget. És lassítani se tudtam a rombolást, hanyatlást. Ezért keserű az örömöm.
Három éve november közepén a fákkal társuló gombák aktívak voltak. A hétfői felmérő sétán viszont egyetlen egyet sem láttam ugyanazokon a lakcímeken. A két száraz nyár (2021 és 2022) a tájléptékű kiszáradással együtt 2023-ban is nyomorgatta a kedvenceinket. Ugyan az idei év átlagosan csapadékos lesz, de egy átlagos év semmit se tud enyhíteni a vízhiányon. Nincs tájban tartós vízbázis, ezért oly kiszolgáltatott a dél-keleti országrész az időjárásnak. Elvileg az ember okosan tervez és előrelátó, de valahogy a valóságban nem így van. Kezdődik a belvíz hiszti az aszály para után. Holott a tájléptékű kiszáradás a nagyobb veszély. Ahol belvíz van, ott eleve alkalmatlan a terület a szántóföldi növénytermesztésre, illetve ezen részek természetes víztározóként működnek. Sokan sírnak a mesterséges víztározókért, pedig csak körültekintőbben kéne gazdálkodnunk és nem esztelenül mindent felszántani, és utána sírni, hogy aszály, belvíz és jaj, mennyi sorscsapás. Hol marad a józan ész és tervezés? Ez egy kis kitérő volt, de fontos, mert jelentősen hat a gombászokra is. A vízbázisok hiányának másik jele az elképesztő légköri aszály az év melegebb részében.
Irracionális, hogy a 46. hétre lett igazi, normális őszi időjárás és ázott át a talaj felső rétege. A talajlakó korhadékbontók reagáltak elsőként, és ezekből van nagyobb mennyiség. A gyapjas tintagomba első termőtesteit október 16-án találtam, és tegnap frissen nőtteket fotóztam, vagyis egy hónapja terem. Ez az egyik kedvenc gombám, megnyugtató, hogy késve bár, de idén is láthatom. Kár, hogy ennyire későn jött össze minden, mert télies fordulat várható az időjárásban. A felerősödő észak-nyugati széllel hideg levegő érkezik a Kárpát-medencébe, és hétvégén a magasabb hegyeinken ismét lehet az esőből hóesés. Itt a síkvidéken, az Alföld dél-keleti részén még nem várható erősebb fagy. A talaj hőmérséklete 10 Celsius fok körüli, ami eléggé meleg ahhoz, hogy megvédje a termőtesteket, ha mégis lenne enyhébb fagy. A fák között pedig már az avar is védelmezi a kedvenceinket. A fagyott gombát könnyű felismerni, teljesen elveszítette tartását és nagyon vizes. Szinte olyan mint egy szivacs, össze tudod nyomni és ömlik belőle a víz. Főleg a lilatönkű pereszke ázik át túlságosan, ha megfagyott. Ilyen termőtestet semmiképpen se tekintsél ehetőnek. Hagyd a helyén.
A kígyógomba faj termőtest tömege szintén az ősz jele. Nem ehető, de gombaként ugyanúgy megérdemli a figyelmemet. Most lehet fotókat készíteni, de olyan rövid idő áll rendelkezésére a gombáknak, hogy hamar véget ér parádéjuk. A cikk szerkesztése során megérkezett a szél is, de nem annyira erős mint Dunántúlon, viszont hozza a hideg légtömeget. A 47. héten még a talaj hője, a lehullott avar megvédi a termőtesteket, tehát tudsz gombászni, és a kései laskagomba, téli fülőke még csak most fog felbukkanni. A mai eső a júdásfülgombát is átáztatta, a "hallgatózó fülek" lehetnek sokfelé a fás vegetációban. Erős szélben ne menj fák közé, mert törnek lefelé az ágak és ki is dőlhetnek! Balesetveszélyes. Mezőn ilyen veszély nincs, de a szél jelentősen rontja a hőérzetet. Kell a réteges öltözet. Talán vasárnap ismét terepre megyek, mert jó lenne még pár dokumentum fotót készíteni 2023 meglepő, rövidke, késő őszi termőhullámáról.
Maradt pár fiatal őzlábgomba kalap a hétfői szedésből, amiket szellősen, papír törlőkendővel letakarva a hűtőben tároltam, így csak pici vizet veszítettek, de teljesen jók voltak. Egy kis fej vöröshagymát megpucoltam, felaprítottam, a kalapokat is. Kevés étolajon megfuttattam a hagymát és teljesen kipárologtattam a maradék vizet a gombából. Tíz deka vajat, ízlés szerint sót, fokhagyma granulátumot, kakukkfüvet, bazsalikomot és kb. 15 deka olcsó sertésmájast adtam a hagymás gombához. Az egészet összefőztem, majd botmixerrel krémesre aprítottam. Még egyszer felforraltam és kész is lett. Még melegen megkóstoltam, és felragyogott a szemem. Nagyon jó lett.
GombAnyóvá alakultam át a séta végére örömömben, mert az év 46. hetére a gombák teremni kezdtek. Reméltem, hogy a november megadja nekünk a szezon csúcsát, mert megfigyeléseim alapján a hosszúra nyúlt nyár miatt az őszi esők a tizenegyedik hónapban érkeznek meg, és mivel a hosszan tartó meleg miatt a talaj sem hűl le, a gombák számára minden összejön pozitív értelemben, miután hónapokon át a túlélésért küzdöttek. Mostanra töltődött fel a talaj felső húsz centije, de a mélyebb rétegek még szárazak. Ahol érzed, hogy az avar alatt kemény a föld, ott még száraz! Ahol lépted nyomán besüpped, ott bizony már a felső része kellően átázott és ezen részeken találod a gombák termőtesteit. Ezért olyan mozaikos a gombák jelenléte. Gyakran nem veszed észre a finom térszín eltéréseket, hogy egy méterrel mélyebben vagy, ahol felgyűlt az értékes nedvesség, de egy ilyen részen bizony ott vannak a termőtestek.
Csodás látványt adott egy ilyen mélyebb térszín, ahol száz méteren karcsú és nagy őzlábgomba termőtestek a fejlődés különböző fázisaiban növekedtek tucatszámra. Bőven válogathattam köztük és a pont jókat vágtam le a tönkjükről. Egyet egészben emeltem fel a fotó kedvéért, mert így olyan volt mint egy jogar. Poénból szoktam emlegetni, hogy Kétkörösköz gombászbirodalmának császárnője vagyok, mert fiatalkorom óta járom a tájat és "suttogok a gombákkal". Ez a föld az enyém. Természetesen nem anyagi értelemben kell érteni, hanem érzelmileg. Erős a kötődés, és valóban gondoskodó úrnőként járom a tájat. Az értékőrzés a szívemnek kedves küldetés, és elkeserít a hanyatlás, de ha fejlődést látok, felragyog mosolyom. A gombák felfutó termőhulláma fellelkesített. Végre egy maximálisan jó gombatúrában volt részem. A kisebb kosaramba négy gombafaj termőtestei kerültek, kb. két kiló: nagy és karcsú őzlábgomba, lilatönkű pereszke és kevéske mezei szegfűgomba.
A karcsú őzlábgomba termőteste volt az első, amit észrevettem a kastélyparkban. A nagy obit tettem fel a vázra, mert jó képminőségű fotókkal akartam megajándékozni a kedvenceimet. Megérte cipelnem a komolyabb technikát, mert ez a kép is kellemes lett. A barátom gyűjtögette a termőtesteket, míg én lelkesen fotóztam. Egyik lakcímtől a másikig haladtunk, végigmentünk a felmérő körön a fő indikátor helyemen, ahol idén ez volt a harmadik alkalom, hogy körülnéztem. 2022-ben még rendesen végigkövettem a szezont, hiszen 2012-ben kezdtem el a terület monitorozását és tíz éves adatsort szerettem volna. 2023-ra viszont a célt már teljesítettem, és nem akartam tovább fájdítani a szívemet és keseríteni magamat. Ezért volt egy gyógyír a fájdalmamra a mai séta, mert mindent megadott nekem, amire vágytam. Csodás késő őszi időjárást, tiszta micélium illattal és párával teli levegőt, valamint a gombákat, amik tényleg most indulnak be igazán. Sok lakcím üres volt, ahol egyébként őszi termőidejű gombák laknak. Tapasztalt gombászként ilyen későn nem keresek nyári fajokat.
Ami kicsit meglepett, hogy a szárazság okozta lombvesztés és a természetes lombhullás ellenére még meglepően lombosak voltak a fák. Erről a képről, ha nem én készítem el, meg nem mondanom, hogy november közepe felé fotózták, simán nézném egy hónappal korábbinak. Ez a kései zöld viszont nagyon jól esett a lelkemnek. Az erdőfürdőzés mostanra hazánkban is ismert kikapcsolódási lehetőség lett, de Békés megyében nincsenek erdők csak gazdasági célú faültetvények. Ezért a barátomnak kissé élcelődve mondtam, hogy ültetvénymosakodást csinálunk. Igyekeztem úgy fókuszálni a figyelmemet, hogy csalóka legyen a látvány, vagyis becsapjam magamat, és elhiggyem legalább pár pillanatra, hogy erdőben vagyok, miközben mély levegőt vettem többször. Az erdei ökoszisztéma pusztulása nehéz szívfájdalmam, mert voltak ligetes erdőfoltok a tájban, a keményfás ligeterdő nagyon is valóságos volt 1000 évvel korábban. A jelenleg is még a tájban lévő őshonos élőlények az élő mementói.
A zöldes tőkegombát a menedékben fotóztam le, mert most bementem oda is, hiszen a 117B ültetvénytagban kapcsolódtam először össze a helyi gombákkal, és erről a pillanatról még fotóm is van. Pedig a lefotózott gomba rendkívül gyakori avarbontónk, a gyapjaslábú fülőke, de ott és akkor, amint megláttam a képet a kamera kijelzőjén, tudtam, hogy itt történt valami. Ráadásnak az első jobban sikerült élőhelyi fotóm lett, amivel sikerült visszaadnom a gomba és környezete harmóniáját. A zöld tőkegombás friss fotó is híven tükrözi a csodát, aminek hódolok a természet maradékában járva. Egyszerűen rendkívüli az összetartozás érzete, és mégis mennyire más a gomba termőteste mint a lehullott avar, a csertölgyek halott levelei! A zöldes tőkegomba faanyagon tenyészik, a földben az avar alatt gyökérmaradvány vagy betemetett karvastagságú ágdarab lehet. A képen pluszban még egy pókot is láthatsz, az avarszint egyik apró ragadozóját.
A porhanyósgomba faj termőteste a jelentéktelen "kicsi barna gombák" közé tartozik gombász szempontból, de fotós gombászként direkt akartam róla egy szép fotót készíteni, hogy bizonyítsam nincs jelentéktelen gomba, mert a természet részeként egy korhadékbontóként összhangban van a környezetével, amit a fotóval adtam vissza. Tényleg megérte cipelnem a nagy obit a vázzal, mert teljesítettem vállalt feladatomat és méltón örökítettem meg a gombászbirodalmam részleteit a mai gombatúrán. Hónapok teltek el gomba nélkül, és most a kedvenceink minden erejükkel igyekeznek lefuttatni a szaporodási ciklusukat. Tényleg özönlenek elő, és a héten még enyhe-esős idő lesz. Minden remekül alakul. Használd ki a sűrű tumultust, és leld te is örömödet a természet különceiben. Ha kezdő gombász vagy, feltétlenül vizsgáltasd be a gyűjtött gombáidat!
A blog nevének megfelelően a termőtestek rendezgetése közben a vonzalom jeleként felmelegedett egész bensőm és egyre szélesebb lett a mosolyom. A gombák letisztult formavilága még ennyi év elteltével is képes fellelkesíteni. Se növény, se állat sem képes ilyen mértékben felkelteni a figyelmemet, holott nagy örömömet lelem bármely őshonos élőlény fotózásában, de gombák esetében hatványozódik az öröm. Semmi sem ennyire letisztult mint a termőtestek, és semmi sem ennyire változatos a maga egyszerűségében. Az élőlény különleges mivoltát tükrözi a szaporítóképlete, hiszen a termőtest termőrétegtartóján képződnek a spórák és megy végbe a szaporodási ciklus. A gombák nem olyanok mint a növények vagy az állatok, a mikroszkopikus méretű spórában egyetlen haploid sejt rejtőzik, vagyis nem zigóta mint mondjuk egy tölgymakkban lévő csíranövényke. A gombák szaporodása is annyira más, hogy méltán számítanak az élővilág önálló birodalmának. Nagyon nagy birodalom, két élet is kevés lenne a megismeréséhez. Gombászként az ember az ehető termőtesteket igyekszik megismerni és ételalapanyagként hasznosítani. A gomba szóval egyaránt jelöljük az élőlényt és a szaporítóképletét. Most utóbbi értelemben használom, az ehető gombák aromák és állag tekintetében is eltérők, pont olyanok mint a fűszerek. Közismert, hogy a gomba nehezen emészthető, mivel a sejtfalában kitin található. A testünk már nem termel kitináz enzimet, így nem tudjuk a kitint lebontani. A gomba élelmi rostnak számít, tehát serkenti az emésztőrendszerünk munkáját, ha észszerű mennyiségben fogyasztjuk. Aki már kajált be gombából, ismeri a megfeküdt gyomor esetét. De heti tíz deka gomba fogyasztása mindenképpen jót tesz az egészségünknek. Meglepően sokukban találhatók gyógyhatású vegyületek is. Erről szintén van egy külön anyagom, az Élelmem a gyógyszerem. Ma viszont az előttem lévő termőtestekre koncentrálok.
A tölgyfa egész életét helyhez kötötten éli le. A kocsányos tölgy, akár ezer évig is élhet. Lenyűgözően hosszú élete során élőlények százezreinek ad élőhelyet, és holtában anyagai hasznosulva bomlanak le. Semmi sem vész kárba, a tölgy éltében és holtában is az életet támogatja, és mint növény szerves anyagok tonnáit termeli létezése során. Állj a tölgyfa elé, és gondolkozz el rajta, hogy te mint ember miként is viszonyulsz a földi élet körforgásához és léteddel miként támogatod azt. A szomorú tény, hogy az ember (időlegesen) kiemelve magát a természetes szelekciós nyomás alól természet-ellenes lénnyé vált. A civilizációnk iszonyatos károkat okoz a bioszférának, és a saját létezését is aláássa. Mit érünk el felpörgetett nyüzsgésünkkel? A gyors felmelegedéssel például elsöpörjük a holocénra jellemző élővilágot és új korszakot nyitunk meg a földtörténetben, amikor az élet alkalmazkodni fog az általunk megváltoztatott környezeti feltételekhez. Az ember evolúciós zsákutca, avagy a nagy agyvelő és minden vele járó előny(?) pusztán rövid távú hasznot jelentett a "csupasz majomnak". A tölgyfának nincsen idegrendszere, így tudata sem, mégis teljes életet él és életteret teremt, az életet támogatja. A tölgy erőteljesen jeleníti meg a földi élet diadalát, míg az ember a halált testesíti meg, az öncélú rombolást és tudata ellenére az esztelenséget. Beismerem, hogy bármely tölgyfa hasznosabb nálam, és fejet hajtok nagysága előtt.
The oak tree lives its whole life in a fixed position. Oak trees with stems can live up to a thousand years. Over its impressively long life, it provides habitat for hundreds of thousands of organisms, and when dead, its materials decompose into useful matter. Nothing is wasted, oak supports life both its alive and its dead, and as a plant it produces tonnes of organic matter during its existence. Stand in front of the oak tree and think about how you, as a human being, relate to and support the cycle of life on earth. The sad fact is that man has (temporarily) lifted himself out of the pressure of natural selection and become an anti-natural being. Our civilisation is causing terrible damage to the biosphere and undermining its own existence. What are we achieving with our frenzied hustle and bustle? With rapid warming, for example, we are wiping out the Holocene habitat and opening up a new era in Earth's history when life will adapt to the environmental conditions we are changing. Man is an evolutionary dead end, or the big brain and all the benefits(?) it brought to the "naked ape" were merely short-term gains. The oak tree has no nervous system, and therefore no consciousness, yet it lives a full life and creates a habitat, supporting life. The oak is a powerful representation of the triumph of life on earth, while man embodies death, self-destruction and, despite his consciousness, senselessness. I admit that any oak tree is more useful than I, and I bow my head before its greatness.
A vízhiány még mindig 130 mm egy méteren a talajban, de a felső 20 centi nedvességtartalma 82% és a levegő páratartalma is nagyobb, így Békés megyében a gombák, a kedvenceink beindultak. A vizsgálóban mobillal készítettem pár fotót, ami mutatja a gombák növekvő produktivitását. Szerencsére még jönnek esők, és keményebb fagyra sem kell számítani, ami nagyon kedvező a gombák és gombászok számára. Egyelőre a korhadékbontók teremnek, de vannak fákkal társuló késő őszi nemzetségek mint például a csigagombák, amely nemzetség helyi képviselője a tölgyesekben az olajszínű kimondottan jó, ehető gomba. Meglepő módon a melegkedvelő galócák közül pont a halálosan mérgező gyilkos is képes novemberben teremni, tehát figyelem a helyi lakcímeit. Ezt a gombát mindenképpen ismerned kell, ha "természetben" szeretnél ehető termőtesteket gyűjteni! A mai fotóimon csak korhadékbontók szerepelnek. A mezei szegfűgomba kapcsán legyél körültekintő, hogy gyűjtése során ne szedjél közzé más apró gombát! Meglepően erős, szívós tönkje, ritkán álló lemezei, amik világos színűek maradnak hiszen fehér spórapora van, egyöntetű világos barnás színe, kissé púpos kalapja, kellemes illata segíti felismerését. A csiperkék méltán népszerűek, de azért van köztük pár komoly gyomorrontást okozó is. Az őzlábgombák kevésbé okoznak fejtőrést, de itt sem árt figyelni.
Végre tele lehet pakolni a kosarakat, feltölteni a kamrát, fagyasztót. Ha kezdő gombász vagy, a szakellenőr segít eligazodni a gombakavalkádban.
Pénteken, november 10-én délután hat órától online gombaklub, mert vannak friss termőtestek nálam. A chat szobát 17:55-kor kinyitom.
A lilatönkű pereszke élőhelyi fotója mai és a kertben készítettem. Egyelőre egy-egy termőtestet hoz pár naponként, mert nincs igazán jó formában a tenyésztest az időjárási szélsőségek miatt. Sajnos nagy a vízhiány a talajban, a legelőkön hatalmas talajrepedések vannak. Csalóka az ember érzékelése, hogy tulajdonképpen mennyire is esős az időjárás. Az égi áldás nem képes pótolni a táj vízveszteségét, és a vízhiány meglátszik az élőhelyeken, a fákon és a gombákon is. Ami kis pozitívum, hogy a novemberi ciklonok átáztatják a talaj felső szintjét, és a gombák teremni tudnak. A héten egyre több termőtestet fogok látni a város zöldterületein. Ha szerencsém van, akkor péntekre bemutatási céllal tudok majd gyűjteni belőlük. Tizedikére új dologgal készülök, online gombaklubbal. Az előadások kevés embert vonzanak, az új tanfolyam még nincsen készen, mert a "storytelling workshop" anyagának szerkesztése jobban lelkesíti a bennem élő alkotót és inkább ezen dolgozom. Fontosnak tartom, hogy több cselekvő, független ember legyen a magyar roncs-társadalomban, hogy legyen esélye az országnak fennmaradni. A történetmesélés nagyszerű eszköz a valóság formálásához. Öröm számomra, ha lesznek fiatal tanítványaim és átadhatom nekik a tudásomat, mert ők a jövő. Komolyan gondolom a szellemi örökség hagyást. De a gombákat sem feledem, hiszen a természet az életünk alapja. Most pénteken online gombaklubbal várlak, ugyanúgy hat órától és ugyanabban a chat szobában, amit nyár óta használok.
A tüskés galócát a tegnapi sétám során fotóztam le az egyik városi lakcímén. Az év gombája szavazáson versenyben volt, de a szürke galóca lett a nyertes, még az őzlábgalócát is megelőzte, pedig ezen védett galócánk sikeresen betelepült városaink zöld területeire, és kedvére való időben nagy mennyiségben növeszti feltűnő termőtesteit. A galócák alapvetően melegkedvelőek, de némelyikük még késő ősszel is képes teremni, például a gyilkos galóca. A legkésőbbi fotómat termőtestéről november 30-án készítettem. Tehát számítok felbukkanására, mert végre esik az eső, vagyis gombanövesztő idő jött el. A szombati fotóm is teljesen őszi hangulatú, és egyre több ilyen fotóm lesz, mert novemberben végre minden összeáll, hogy teremni tudjanak a kedvenceink. Természetesen a melegkedvelő fajoknak a hűvösebb időjárás kedvezőtlen, de bőven vannak gombák, amik nagyon is kedvelik az őszutót és ilyenkor teremnek. A gombász csoportokban is megindult az élet, hiszen a nagy őzlábgomba és kései laskagomba már reagált a változásra, hogy végre valahára húzódik vissza a nyáridő és terjed az északi féltekén az ilyenkor megszokott időjárás. Ha nem jön markáns hideg betörés és nem lesznek kiterjedt éjszakai fagyok, akkor bizony november gombákban gazdag hónap lesz 2023-ban. Az év zárásaként nagyszerű gombász élményekben lehet részünk.
A bizalmatlanság növeli a stresszt, ami állandósulva krónikus testi panaszokat okoz, és megrövidíti az életünket. Egy atomizált, bizalmatlan, rejtetten agresszív ember tömegben kiteljesedett emberré válni kvázi lehetetlen, mert a negatív hatások megnyomorítanak mindenkit. Februárban lehet a leginkább látni, hogy mennyire meggyötört az "őshonos" lakosság. Ijesztő látvány, ami minden évben rám hozza a frászt, pedig született magyar vagyok, azonban megőriztem az érző szívemet, és bizony fáj, amit látok. Ennek nem így kéne lennie, mert igen is lehet másként élni az életet. A nyomorúságunk egyik oka a fel nem dolgozott traumáink. A másik az érdekérvényesítés totális hiánya. Annyiszor leírtam, de leírom újra, a saját érdekeidet neked kell megvédened, mert mindannyian egyszer élő önző lények vagyunk és nincs időnk a másik bajára. És jogodban áll érvényesíteni a "jó" élethez, az emberi bánásmódhoz, a jogegyenlőséghez való jogodat. Ezek alapvető igényeink, mert ezek teszik lehetővé, hogy embernek nevezhessük magunkat, és ne "beszélő állatként" kelljen valaki hasznára végigkínlódnunk a létezést. Kétféle ember van. Az egyik társadalmi lénnyé válva képessé vált az együttműködésre. Lelkiismerettel rendelkezik, a másik számára káros viselkedése esetén bűntudatot érez, és képes bocsánatot kérni. Egy kis neurózis teljesen természetes, jelzi, hogy szociálisan érzékeny ember vagy. Vagyis a "jó" oldalon állsz. A másik teljesen önmaga körött pörög, személyes hasznát nézi, és a másikat eszköznek tekinti céljai elérése érdekében, vagy olyasminek, ami céljai útjában áll. Harcolhat nyíltan vagy rejtetten. Mindannyian tudunk agresszívek lenni, és az agresszió normális, de használatának módja sokat elmond az adott emberről vagy arról a rendszerről, amiben létezel. Az első ember típus együttműködéssel éri el nagyobb céljait, de a másik típus agresszióval. A nyíltan agresszívekből lesznek a börtöntöltelékek, a rejtett agresszívek pedig képesek eljutni a legmagasabb tisztségekig is. Oh, nem pszichopaták ők, a megküzdési stratégiájuk teszi őket fenyegetővé számodra is. (Egyébként a valódi pszichopaták kevesen vannak mindannyiunk szerencséjére.) Együttműködő vs. harcias. A társadalom számára az előbbiek jelentik a főnyereményt és az utóbbiak a kockázatot, főleg ha kezdenek egyre többen lenni! A nyílt agressziót könnyű felismerni, de a rejtett agressziót nehezebb, és ezért jelent nagyobb kockázatot rád nézve. A rejtett agresszív személy nem akar együttműködni veled, ő győzni akar, tehát le fog nyomni, az áldozata leszel és átgázol rajtad. A saját érdeked, hogy felismerd és védekezz ellene, akár úgy, hogy nagy ívben kikerülöd és minden kapcsolatot megszakítasz vele. Bármennyire hihetetlen, de vannak emberek, akiknek nincs lelkiismeret furdalásuk, amikor valakit felhasználtak a személyes céljaikra. Miért is lenne?! Gondolkozz egy kicsit az ő fejével, elérte a célját, neki főnyeremény az élet, örvendezik, és megy tovább. Te csak egy eszköz voltál számára, semmi több. Az empátia erőforrás igényes adottságunk. Nem mindenkinek éri meg kifejlesztenie. Szóval igen, meglepően sok embernek, akik egyébként normálisak, semmiféle lelkiismeretfurdalást nem okoz más emberek eszközként való használata. Ha benned viszont van bűntudat, akármennyire kellemetlen, de ez egy jó jele annak, hogy te egy szociális lény vagy, aki nélkülözhetetlen a társadalom egészséges működéséhez. A rejtett agresszív ember profi manipulátor, aki szemérmetlenül visszaél a bizalommal, hogy a szociálisan érzékeny ember jóhiszeműen fordul feléje. Emberi tragédiák mindenfelé. Pedig a testünk jelez, ha rejtett agresszív személy jelenlétében vagyunk. Valami rossz érzés, bizonytalanság lesz úrrá rajtunk, miközben a felszínen minden rendezett, de mégis szívünk szerint nyomban lelépnénk. Hallgass a megérzésedre, és futás! A rejtett agresszív személy a személyes haszna érdekében téged is eszköznek vagy akadálynak lát és szemérmetlenül használja manipulációs trükkjeit, amiket tökélyre fejlesztett és ismeri a szociálisan érzékeny ember gyenge pontjait is, amikre nagyon nagy pontossággal céloz. Pontosan tudja, hogy ha te empatikus vagy, elsőként nem feltételezed róla, hogy szemétláda lenne, hiszen olyan rendes ember... Hogy mennyien esnek bele a látszat csapdájába! Pedig igen, nagyon sokan utolsó rohadékok és gond nélkül használnak másokat lábtörlőiknek. Mert ez a működési módjuk, így élnek túl, így gyarapodnak, hogy kvázi "ragadozók" és a többieket, a szelídeket dézsmálják. Tudsz követni? A rejtett agresszív személyek kedvelt manipulációs trükkjei, jól figyelj: banalizálás, amikor romboló viselkedését kicsinyíti. "Véletlenül löktelek meg. Jaj, hogy elestél és eltört a csuklód. Még szerencse, hogy nem a lábad. Be tudsz menni egyedül is a sürgősségire." Ha valaha is volt hasonlóban részed, és nem menekültél el időben... jaj neked. Hazudozás: igen, vannak emberek, akik szemrebbenés nélkül hazudnak, mert számukra ez előnyös, és mivel jó nekik, nem érzik magukat ettől kényelmetlenül. Érted az ilyen személy logikáját? Jobban teszed, ha felfogod az észjárását, mert egyből nem fogod mentegetni, mert ő sosem áldozata a viselkedésének, te vagy az ő áldozata. A hazudozás profi mesterei gyakran sorban igazat mondanak, de úgy hogy a lényeges információt elhallgatják a másik előtt!! Ez egy profi ködösítő terelés, és így az egyik legveszélyesebb is. Tagadás: "Kicsoda? Én? Jaj, dehogy, nem tettem ilyet." A rejtett agresszív személy képes nyíltan tagadni bántó viselkedését. Ezzel összezavar téged, és máris ő van nyerő helyzetben, ami neki jó, neked rossz. Mert te fogsz lelkiismeret furdalást érezni, amiért vádolod őt, vagyis hogy próbáltad szembesíteni a számodra fájó tettével, szavaival stb. De ne feledd, neki nem fáj, ami neked igen. Ő nyerni akar veled szemben. Ez motiválja. Nagy ívben tojik rád, és nem azért mert gonosz vagy "beteg". Egyszerűen neki ez az alap stratégiája az életben maradáshoz. Szelektív figyelem/figyelmetlenség: Mindkettőt használja ellened. Nagyon is tud figyelni, amikor nyerő helyzetben van, és hirtelen elromlik a memóriája, amikor szembesíteni próbálod a tetteivel, bántó szavaival. Racionalizálás: "A te érdekedben." A rejtetten agresszív személy kiemelkedő intellektussal társulva még veszélyesebbé válik, mert hihetetlenül ügyesen tudja megmagyarázni, hogy miért a te érdeked az ő érdekérvényesítése. Figyelemelterelés: Hányszor próbáltál már egyértelmű választ kapni egy rejtett agresszív személytől, és sosem sikerült. Profin tudják a beszélgetést úgy terelni, hogy sose kelljen nyílt választ adniuk. Bár egy igen/nem választ váró kérdéssel sarokba lehet szorítani őket is. Ilyenkor viszont felkészülhetsz a néma csend után a kitörésükre és futás! Legyen egérút. A rejtett agresszív személy bizony nyomban képes nyílt agresszióra váltani, amint manipulációs technikái csődöt mondtak, és ilyenkor meglátod az igazi arcát, vagy az arcodban az öklét, mielőtt elveszítetted volna az eszméletedet. További manipulációs technikák: burkolt megfélemlítés, bűntudatkeltés, megszégyenítés, áldozatszerep, az áldozat hibáztatása, szolgaszerep, hízelgés.
Kötelező olvasmány 14 éves kortól, hogy ne legyél áldozat, illetve hogyan legyél együttműködő ember ezen káros technikák elkerülésével: Dr. George Simon, Báránybőrben.
Illetve a manipulációt is lehet helyesen használni, de ehhez igen erős lelkiismeret, jól meghatározott közjó és közös cél szükséges. Csak nagyon kevesek képesek ellenállni a manipulációval szerzett "gyors javak" csábításának. Sajnos ilyen téren is emberi tragédiák vesznek körül minket, az állítólagos "nagyjaink" szánalmas kicsinysége oly nyilvánvalóvá vált, amint hatalmat kaptak. És egy másik cikkemet is figyelmedbe ajánlom, mert nem vagyok szent, de szeretnék egy normálisabb társadalomban élni.
There are no exceptional people, because the dictator is exalted by the masses as an idol who embodies for them the leader who knows the way, shows the way and punishes. It is a very primitive level of human nature that produces dictators out of communities. It is very worrying that even Western democracies, which are the most cooperative systems at our current level of civilisation, are in crisis. Human's primitive instincts, the "selfish genes", which almost incite hidden aggressive self-interest, also erode democracies. You have to face the fact that whatever you think of yourself, you are not a good person either, you are an animal just learning to live with other people and if you can, you are only interested in your own benefit and may the neighbour's cow die too. No need for the powder, we are basically animals. A characteristic of animals in a group is that they need alpha. People need a strong(?) leader, even if he is as weak as anyone else. It is the faith of the masses that makes him extraordinary and makes him an idol, and then when he is no longer needed, he is cast aside. The people around the dictator are the ones who are really dangerous, because they have an interest in maintaining the dictatorial system, which also gives them privileges. The kingdoms were also dictatorships to some extent, because there the nobility had an interest in maintaining the kingdom. In Hungary, feudalism has survived because it is a well-established system for those who want estates/wealth. The current king of the country is Viktor Orbán, who is not the least bit extraordinary. It's irrational to me the level at which people can shit all over their own lives. As they are incapable of understanding that they have to protect their own interests. As they try to get away with making decisions and taking responsibility. Yes, this is one of the key sentences in my writing today. People are weak, and for personal gain, to hide their own ambitions, they choose an idol and worship and fear the shining beast, because it is the dictator who takes their sins upon himself and carries them out. What a pagan ritual, repeated over and over again! I offer you a great satire that illustrates this brilliantly.
