Mielőtt meghalok/ Before I die

2018. november 30-án fotóztam le a főtéren álló magányos kocsányos tölgyet, amely egyidős velem. A környezetében idegenhonos díszfák, platánok és ostorfák. Gyökerein élő gombák senkivel sem teremtenek kapcsolatot, a fa magában áll elszigetelve rokonaitól. A szelek szárnyán meg tudnak termékenyülni nőivarú virágai és van makktermése, de értékes makkjai díszkövezetre hullanak le esélytelenül a kicsírázásra. A kocsányos tölgy méltó dísze a főtérnek, hiszen a fafaj legértékesebb őshonos fásszárú növényünk, de ez a példány nyomorúságos helyzetben van, se kapcsolódni, se utódot nevelni nem tud, egy dísztérköves forró katlanban tengeti életét. Tökéletesen megjeleníti számomra a saját helyzetemet. Nem a megfelelő helyen vagyok, és ebben senki sem hibás, véletlenül ide születtem, de nem vagyok helyhez kötve mint a tölgyfa, kereshetek magamnak olyan környezetet, ahol tudok kapcsolódni és értéket teremteni, ahol értékelik erőfeszítéseimet és nem kell szinte már-már könyörögnöm, hogy légy szíves hallgassatok meg, értetek szólok, nem ellenetek. Az utolsó helyes mintázat című írásomban bemutatom, hogy miért fontos az érdekérvényesítés, de ez az írásom is hatás nélkül maradt. Hiába áltatom magam azzal, hogy minden bizonnyal volt egy pici pozitív hatása erőfeszítéseimnek. Becsapom önmagamat. Nincs itt már semmi, amiért élnem érdemes. Minek játszom meg magamat és erőltetem a kedvességet és jóságot? Nem is értékelitek! Olyan természetes mint a levegő. Nos, hát csak élvezzétek, amíg el nem fogy, akárcsak az életidőnk.

On November 30, 2018, I photographed the lone oak in the main square, which is the same age as me. It is surrounded by alien ornamental trees, sycamores. Fungi on its roots make no contact with anyone, the tree stands alone, isolated from its relatives. On the wings of the winds its female flowers can be fertilised and it has acorns, but its precious acorns fall on ornamental stones with no chance of germination. The pedunculate oak is a worthy ornament of the town square, as it is our most valuable native woody plant, but this specimen is in a miserable situation, unable to connect or produce offspring, living its life in a hot cauldron of ornamental stones. For me, it perfectly illustrates my own situation. I am not in the right place, and no one is to blame for that, I was born here by chance, but I am not tied down like an oak tree, I can find an environment where I can connect and create value, where my efforts are appreciated and I do not have to almost beg to be heard, I am speaking for you, not against you. In my Last Correct Pattern, I show why advocacy is important, but that too was without impact. It is in vain that I delude myself that my efforts have certainly had a tiny positive effect. I am kidding myself. There is nothing left to live for. Why pretend and force myself to be kind and good? You don't even appreciate it! It's as natural as air. Well, enjoy it until it's gone, just like our lifetime.