November végén

Pénteken tizenkettőt, ma tízet sétáltam, így bőven megvan a célnak kitűzött százhúsz km séta novemberben. Kihasználtam a csapadékszünetet és végigjártam több városi lakcímet, hogy megfigyeljem a rövid termőhullám lecsengését a hideg betörés hatására. A talaj egyelőre plusz 5-6 Celsius fokos, és avarral fedett erdei részeken még egy kicsikével melegebb is lehet. A tárolt hő melengeti a tenyésztesteket, amik versenyt futnak a lehűléssel. Legnagyobb megrökönyödésemre városi lakcímen, ahol idén tüskés galócán és karbolszagú csiperkén kívül más nem volt, nagy tömegben előtört a sárguló vagy fenyő pereszke, esetleg egyszerre a két rokon faj, és a retekszagú fakógomba. A pereszkék között még egy rózsástövű fenyőtinórut is találtam. A lakcímen van három idősebb, de egyre rosszabb állapotban lévő feketefenyő, amik a fapartnerei. A fenyőkön kívül a terület fő fái a gyertyánok, amik a sárguló pereszke és a retekszagú fakógomba fapartnerei, de társult velük begöngyöltszélű cölöpgomba, és gyilkos galóca is, amiket hiába kerestem, azok nem növesztettek termőtesteket. Bár három napja csak a karbolszagú csiperkék növekedtek egy kis növényi hulladékon, amit valamelyik kertes házból hordtak ki a csatornapartra, tehát bármi lehetséges. Lehet, hogy legközelebb ott lesznek a teljesen lehullott avar között az eddig hiányolt gombák is.

Természetesen a retekszagú fakógomba, a begöngyöltszélű cölöpgomba és a gyilkos galóca mindig maradnak a helyükön, hiszen ezek változó mértékben, de mérgező gombák. A gyilkos galóca életveszélyesen mérgező! Az előző cikkben linkelt videómban a zsemleszínű fakógombát mutattam be. Korábbi videóim közül többen is szerepel a gyilkos galóca és valamelyikben a cölöpgomba is. A második képen a karbolszagú csiperke mai élőhely fotója látható. A fiatal kalapok szögletes formája és szürkés színe egyből gyanakvóvá teszi a gombászt. A határozást megerősítő vakargatásra a középső nagyobb példány egyből sárgult. Viszont élőhelyén kellemes látványt nyújtott számomra, amit fotóval is vissza tudtam adni. Örültem a termőtesteknek és percekig izgatottan futkostam ide-oda köztük. A mobillal lőttem egy kellemes kis csendéletet.

Felül vannak a retekszagú fakógombák, alul balról jobbra lila, szürkéslila, sárguló vagy fenyő-pereszke és a karbolszagú csiperke. A pereszkék ehető gombák. A fakógomba legalább ötven termőtestet növesztett, amik egészen nagyok, csábítóak, de feltűnő retekszaguk taszító, és figyelmeztető is, hogy ne tekintsd ehetőnek. Kellemetlen emésztési zavarokat okoz, ha mégis megfőzted és megetted. Ez a kép annyira jó hangulatú lett, hogy beállítottam háttérképnek.
Hektikusan alakul 2023 gombaszezonja. A két ünnep között fogom megcsinálni az év összefoglalóját. Egy máris biztos, hogy idén november lett a leggombásabb hónap, ami egy kicsikét felidézte a régi jó gombás időket. De ez a furcsa, megkésett, rövid termőhullám egyben figyelmeztetés is, hogy mennyire szétesett a globális felmelegedés hatására a természet rendje. Időszerű hatékonyabban reagálnunk a magunk generálta a problémahalmazra, hogy ne essünk pánikba, amikor még szélsőségesebb jelenségeket fogunk megtapasztalni.