Békéscsaba hanyatlásának okai/ The causes of Békéscsaba's decline

A csütörtöki előadásom kapcsán többféle témát érintek az anyag összeállítása során, mert a központi motívuma a műhelymunkának a fejlődés. Ennek ellentéte a hanyatlás, amit megélek a szülővárosomban egyéni, közösségi és táji szinten is. Úgy érzem, hogy a történetmesélő műhely az utolsó ajándékom, még átadom, aztán gyors sorvadásos betegség végén meghalok. A felmenőim betegségeinek ismeretében nagy valószínűséggel rák fog végezni velem. Semmiség, az egyén nem számít Magyarországon, mert ez sosem lesz "polgári demokrácia" és szedett-vetett elitjének görcsös önzése, különlegesség tudata, de teljes úttévesztése garancia a nemzethalálra. Ugyan ki is akarna egy ilyen reménytelen helyen túl sokáig szenvedni?! Akikben tényleg van kurázsi, mind elmennek. És jól teszik! Az egész roncs-társadalmat átjáró rögzült szemlélettel, aminek alapja a téves különlegesség tudat, semmit se lehet csinálni. Nálam sokkal kiválóbb emberek, ráadásnak férfiak, buktak bele a reménytelen küldetésbe, hogy az európai népek sorába felemeljék a magyarságot. A szülővárosom múltját és jelenét vizsgálva arra jutottam többek közt, hogy milyen szerencsés Temesvár, Arad és Nagyvárad, hogy a határ másik oldalára kerültek. A román nép egyedi nyelvének köszönhetően kapásból eredményesebben tudott felzárkózni a nyugathoz. A latin nyelvcsalád részeként dél felől lehetett Európa része a románság. Elismerem, hogy a kisebbségi létnek vannak hátulütői, de egy kisebbség önző elnyomó rendszerében elsorvadni viszont sokkal rosszabb!! Lásd Debrecen pofára esését mint narancs fellegvár, Szeged nyomorgatását mint ellenzéki végvár és Békéscsaba, de egész Békés megye végzetessé vált demográfiai hanyatlását. Elhagyatott földvár vagyunk a pusztában. Hogyan történhetett meg? Elméletileg Csaba átvehette volna Arad szerepét és valóban felsőbb utasításra az iparosítás és vasútfejlesztés által egy gyors fejlődési szakaszt tapasztalt meg, de polgárság, tanult, fejlődésre képes emberek hiányában, amint kipukkadt az ipari lufi, a rövidke tündöklés be is fejeződött. A magyar nemzet a rögzült szemlélete miatt képtelen felismerni a hibáit, és azokat kiküszöbölni, meghaladni, tanulni és fejlődni. Akik mégis fejlődnének, valami újba kezdenének, kicsinálják a pozícióikat védő gyengébb képességűek, akik beleragadtak a kiváltságaikba. Pontosan tudják, hogy lusták változtatni magukon, így inkább kicsinálják azokat, akik viszont többet akarnak kihozni magukból és nem akarnak egy elnyomó rendszerben sorvadozni. A magyar ember önmaga legnagyobb ellensége és közel se olyan szívélyes természetű mint megjátssza magát. Nem a szeretet vezérli, hanem a gyűlölet. Rosszindulata szinte tapintható, a roncs-társadalmat a gonoszság miazmája járja át és mérgezi meg. A megmérgezett emberek pedig hazugságaikat mantrázva, hogy többek közt minket külső erők fenyegetnek, fulladnak bele a mérgükbe. Akik kicsit is érdeklődőbbek és nyitottabb elmével figyelnek, iszonyodva nézik a tragikomédiát, és kiáltanak fel, de hiszen saját magatokat gyilkoljátok! A magyarok ilyenkor kapva kapnak a hangos szón és agyonverik azt, aki szólni mert az érdekükben is. Talán jobb is ha minél hamarább megtörténik a nemzethalál. Az egyéni szinten egyet tehetek, hogy átadom tudásomat a fiataloknak, hogy ők megmenekülhessenek, mert lehet igaz életet élni, lehet fejlődni, lehet csodákat látni és létrehozni. Az élet nemcsak gond, hanem kaland is. Nem a történelem ért véget, hanem a cselekvő ember jutott zsákutcába, de mivel van még benne tetterő, irányt tud váltani, kijönni a zsákutcából és meglátva a horizontot új utat választani magának. De jaj a magyarok a zsákutcát hiszik mentsváruknak. Ott is fognak nyomorult módon elpusztulni. Temesvár, Arad, Nagyvárad örülhet, hogy nem osztoznak Szeged, Békéscsaba, Debrecen balsorsában. És ha te sem akarsz ideje korán meghalni, tanulj tőlem történetmesélést, hogy saját történetedet írva sikereket élhess meg.

Ui.: Nem azért cselekszem, mert hiszek valamiben, hanem azért adok egy aprócska reményt, hogy a példámból okulva, tanulva, sikeresebb legyél az akadályok leküzdésében, és jobb életet teremts magadnak. Bukott ember vagyok, aki felismerte a hibáit. Elrettentő példa, olyan helyzetben, amilyenbe senki sem akar kerülni, ha ép elmével és élni akarással rendelkezik.

For my presentation on Thursday, I will touch on a variety of topics in the compilation of the material, because the central theme of the workshop is progression. The opposite of this is the decline I experience in my hometown at the individual, community and landscape level. I feel that the storytelling workshop is my last gift, I will pass it on and then die at the end of a rapid atrophying illness. Knowing my ancestors' illnesses, cancer will most likely end me. It's nothing, the individual doesn't matter in Hungary, because it will never be a "bourgeois democracy" and the convulsive selfishness, the consciousness of specialness, but the complete misguidedness of its ragtag elite is a guarantee of national death. Who would want to suffer for too long in such a hopeless place?! Those who really have guts will all leave. And rightly so! Nothing can be done with the fixed attitude that pervades the whole of the wrecked society, based on a false sense of specialness. Far better men than me, men, moreover, have fallen into the hopeless mission of elevating the Hungarian nation to the ranks of the European nations. Looking into the past and present of my native Hungary, I came to the conclusion, among other things, how fortunate Timisoara, Arad and Oradea are to be on the other side of the border. Thanks to its unique language, the Romanian people have been able to catch up with the West more effectively. As part of the Latin family of languages, Romanians could become part of Europe from the south. I admit that being a minority has its drawbacks, but being a minority in a selfish oppressive system is much worse!! See the fall of Debrecen as an orange stronghold, the oppression of Szeged as an oppositional stronghold and the demographic decline of Békéscsaba, but the whole county of Békés. We are an abandoned castle in the wilderness. How did it happen? Theoretically, Csaba could have taken over the role of Arad and, indeed, by order from above, experienced a period of rapid development through industrialisation and railway development, but in the absence of a citizenry, of educated people capable of development, once the industrial bubble burst, the brief blossoming came to an end. The Hungarian nation is incapable of recognising its faults and eliminating them, of overcoming them, of learning and developing, because of its fixed mentality. Those who would improve, who would start something new, are being wiped out by the weaker, defenders of their positions, who are stuck in their privileges. They know full well that they are lazy to change themselves, so they would rather kill off those who want to do better and not languish in an oppressive system. The Hungarian man is his own worst enemy and is not nearly as cordial in nature as he pretends to be. He is not driven by love, but by hate. His malice is almost palpable, the wrecked society is pervaded and poisoned by a miasma of evil. And the poisoned people drown in their poison, mantraing their lies that we, among others, are threatened by external forces. Those who are a little more interested and open-minded watch the tragicomedy in horror and cry out, "But you are killing yourselves! The Hungarians are then caught by the loud voice and beat to death anyone who dares to speak out in their interests. Perhaps it is better if the death of the nation happens as soon as possible. On an individual level, one thing I can do is to pass on my knowledge to young people so that they can be saved, because it is possible to live a true life, it is possible to develop, it is possible to see and create miracles. Life is not only a problem, but also an adventure. It is not history that has ended, it is man who has reached a dead end, but because he still has the energy, he can change direction, get out of the dead end and see the horizon and choose a new path. But alas, the Hungarians believe that the dead end is their refuge. There too they will perish miserably. Timisoara, Arad and Oradea can be glad that they do not share the misfortune of Szeged, Békéscsaba and Debrecen. And if you don't want to die too soon, learn storytelling from me, so that you can succeed made a better life by writing your own story.

P.S.: I don't act because I believe in anything, but I have given a tiny hope that others, learning from my example, will be more successful in overcoming obstacles and creating a better life for themselves, because I am the fallen human who has recognized his mistakes. A cautionary tale, the kind of situation no one wants to be in if they have a sound mind and a will to live.