Februári naptárlap

A születési hónapom kezdődött el. Jégtörő Mátyás napján töltöm be a 43. életévemet. Ennek ellenére a hideg évszak sose lett igazán a kedvencem. Értékelem a nyugalmi időt, amit kínál, de a zimankós napokon vacogva gondolok a tavaszra. A héten ízelítőt is kapok a kikeletből. A hullámzó légtömegek, az északi hideg és a déli meleg gyors váltakozása egyik évszakból dobál át minket a másikba. A globális felmelegedés okozza a döbbenetes változékonyságot. Gyakorlatilag a korosztályom a klímaváltozás első generációja. A 80-as években már kutatásokkal igazolták a jelenséget, és mi, felcseperedve egyre több időjárási anomáliával szembesültünk. A folyamat pörög, harminc évvel később még több extremitásban lesz részünk. Gondolkozom rajta, hogy egy külön bejegyzésben vagy mini előadásban összefoglalom a tapasztalataimat természetjáróként a klímaváltozásról. Elég csak arra gondolnom, hogy milyen volt a lucfenyves időjárása 2013 szeptemberében és milyen 2019 őszén. Csupán hat év, és a hűvös-párás fenyves csontszáraz, tűzveszélyes hellyé változott. A valóságot letagadni nem lehet. Az életünket adó természeti környezet a hatásunkra változóban van, amely változás ránk is hat kikerülhetetlenül. Bőven itt van az ideje, hogy az ember vállalja a felelősséget a tetteiért és tegyen a következő generációk jövőjéért. Tűnő ábránd csupán a fogyasztói javak hajszolása. Senkit sem boldogít a sok kacat. Gyerekkorom vágyott tárgyai régen szemétdombon rohadnak. Ez lenne az életcélunk, szeméthalmot csinálni a világból? Kétlem.
A február szinte egyből egy természetvédelmi célú világnappal nyit, másodikán van a vizes élőhelyeké, aminek kapcsán szombaton kiraktam egy bejegyzést. Ha teheted, a héten keresd fel a közeledben lévő tavat, folyót. Egyben másodika időjósló nap: ha a medve meglátja az árnyékát, akkor hosszú lesz a tél, ha nem, akkor rövid.
A hónap tele népszokásokkal, jeles névnapokkal. Nekem különösen kedvesek, a Bálint, Zsuzsanna és Mátyás. Zsuzsanna napján szólal meg a pacsirta. Békéscsabához közel a kígyósi pusztában lehet a leginkább gyönyörködni az énekében. A pacsirta magasan száll, de a dala tisztán hallható, ha nincs erős szél.
Bár tudom, hogy mindenki kosarát szorongatva várja a márciust, a cseh és a pusztai kucsmagomba felbukkanását, de türelem. Hamarosan tényleg itt a kikelet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése