Ugrás a fő tartalomra

Gombakiállításaim Gyulán 2017-ben

Sárgulótejű tejelőgomba
2017-ben március közepétől december 31-ig a gyulai piacra jártam hetente háromszor gombát vizsgálni. Kedd, péntek, vasárnap a délelőtti órákban a csarnokban lévő asztalomnál vártam az amatőr gombászokat és a gombaárusokat. Sajnos 2000 óta jelentősen csökkent az árusok száma. Pedig régen egy egész soron árultak vadon termett gombát. Ennek okai az idős generáció távozása az élők közül, a klímaváltozás, a legeltetés visszaszorulása. Rövid időn belül Gyulán teljesen értelmetlen lesz a gombavizsgáló alkalmazása. Azonban a tény ellenére tartalmasan töltöttem az időt a piacon, és tavaly nyolc mini gombakiállítást raktam össze. Ha már egyszer voltam gombászni, miért ne hoztam volna el a kedvenceimet bemutatni a kezdőknek? Júniustól novemberig a Béli, a Bihar, a Zemplén és a háztáji gombáival ismerkedhettek meg. Összesen 130 faj fordult meg az asztalomon. 
A nyolcadik kiállítás
 November 4-én jártam a Béli-hegységben. A kedvenc erdőimben a csapattal közösen mintegy 50 fajt gyűjtöttem. Ezek közül a legszebb termőtesteket válogattam ki és címkéztem fel ötödikén. Néhány összetört apróság a kosárban maradt, így 40 faj került az asztalomra. Az öntapadós jegyzettömb lapok 4 színe segített az étkezési érték jelzésében: rózsaszín a mérgező, sárga a nem ehető, kék a feltételesen fogyasztható, zöld az ehető. Bár a színek értelmezése nem mindig ment elsőre, így a papírokra ráírtam az adott gombával kapcsolatos fontos tudnivalókat, pl.: gyűrűs tuskógomba kék lapjára: csak a kalapja ehető 20 perc főzés után. A gyilkos galóca rózsaszín lapjára még koponyát is rajzoltam, mivel tényleg halálosan mérgező. Tavaly júliusban a Zemplénből és októberben a Béliből hoztam bemutató példányait. Tehát kétszer is láthatták az amatőr gombászok a legfontosabb mérgező gombánkat. Azonban a gyakori fajokon kívül érdekességeket is tartalmazott a nyolc kiállítás.
Csigagombák középen
Például négy védett gombát: császárgalóca, égertinóru, őzlábgalóca, csoportos csiperke. Különlegességek voltak: lángvörös pókhálósgomba, ami gyapjúfestésre használható; üreges szarvasgomba, ami a drágább szarvasgombák rokona; rézrozsdaszínű csészegomba, ami kékre festi a korhadó fát, amiben él; kocsonyás álgereben a meglepő termőteste miatt; sötéttönkű fokhagymagomba, mert tényleg fűszerezésre használható; világító tölcsérgomba, ami 2017-ben az év gombája volt és sokan rókagombának hiszik; süngomba, ami olyan érdekes, hogy idén az év gombája; málnavörös tinóru, ami helyben élő, európai vörös listás ritkaság; varashátú galambgomba, a türkizszínű finomság. Azonban az "átlagos" gombák is elnyerték a kezdő gombászok szimpátiáját: ízletes vargánya, sárga rókagomba, nagy őzlábgomba, mezei szegfűgomba, mert ezeket egyből felismerték és kedves emlékeket idéztek fel. Tehát volt értelme összerakni a mini gombakiállításokat.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …