Ugrás a fő tartalomra

Ott lenni a hegyen

Elmentünk az új út végéig a Pádis-fennsíkon. Oda mindenki elmegy, mert követi az utat, aminek nincs vége, vagyis belefut egy földútba, ami eltűnik a hegy mögött, nem tudni hová megy, vagyis én, aki áll a betonút végén nem látja be az út teljes hosszát, csak sejti, hogy sosincs vége az átalakulásnak, mert betonútból földút lesz, aztán abból ösvény, majd keskeny csapás a fák között, és végül az ember azon kapja magát, hogy az út benne fut tovább és őt viszi magával a lendület. Szóval elmentünk az egyik út végéig, ami semminek se a vége, hanem a kezdete, folytatása és ránéztünk a panorámára. "Amott, az a hegy, oda akár át is sétálhatnánk." Ami légvonalban közel látszik, az több napi járás. Letettünk róla. Felmásztunk a kilátó sziklára, ahová mindenki felmegy, mert vonzó a nagyobb rálátás a fennsíkot övező hegykoszorúra. A fantasztikusból sosem elég, és az ember többet akar a jóból. Felkaptattunk a köveken, természetes lépcsők, és vitt tovább minket a lendület, mert szélesebb lett az ösvény. Újabb hegy emelkedett fel, szelíd, zöld füvű oldalával felénk fordulva. Kicsiny csapatunkból négyen nem is tudtak ellenállni és elindultak, hogy megmásszák. Hárman maradtunk a kilátóponton és lehajoltam virágokat fotózni. A kakukkfű parazitája, a fehér szádor különleges fotóalany volt. Közben vártunk, hárman a négyre, akiket elcsábított a hegy. A kilátón nyári meleg volt, lejjebb az autóknál szeles, hűvös idő. Közben derült égen húzta fehér porát az égi szekér kirajzolva az égbolt görbületét. Imádtam a látványt, fürödtem benne, ahogy a többiek is. Lehetsz negyven vagy hetven, körülnézve gyerekarcokat láttam. Mindegyikünknek a szebbik fele mutatkozott meg, az örök, a lelkes, a boldog, a felfedező, a játékos. Együtt mozdultunk és örültünk a mozgásnak, az életnek. Egy nap alatt felmentünk Biharfüredre, a Pádis-fennsíkra, végül a Ponor-réten kötöttünk ki, ahol újabb erdőt fedeztünk fel és eldöntöttük, ide ismét el kell jönnünk. Senkit sem zavart, hogy alig találtunk gombát, mert minden más csodálatos volt. Baktattam köveken, földön, avaron, füvön, köröttem hol szűkebb, hol tágasabb volt a tér, fákat kerülgettem vagy széles mezőn az utat kerestem. Közben dübörgött a szívem, nyeltem a hűvös levegőt és a szellemem felettem keringett boldog szédületben: éltem és kedvemre való helyen jártam. Imádom a természetet, és piciny totemeim a gombák termőtestei.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…