Ugrás a fő tartalomra

Meglepő rokonság 1.


A sima könnyű-álpöfeteg Hymenogaster bulliardii és a zsemleszínű fakógomba Hebeloma crustuliniforme látható a fotópáron. Mi a közös bennük? Mindketten a Hymenogasteraceae családba tartoznak, vagyis közeli rokonok. A rokonság mégsem egyértelmű, hiszen az egyik zárt termőtestet növeszt, míg a másik "klasszikus" gomba formát, vagyis lemezes-kalaposat, amolyan csiperkéset. Azonban a gének nem hazudnak, a filogenetikai kutatások alapján rokonok. Hogyan lehetséges, hogy ennyire eltérő a termőtestük? A két gomba más spóraszórási technikát alkalmaz. Ha megfigyelted, a kalapos termőtestek pár nap alatt elvégzik feladatukat és lebomlanak, míg a zártak sokáig megmaradnak, jóval hosszabb ideig eregetik a szabadba a spórákat. Azonban a zártaknak is kétféle változata van, az egyik tényleg rendkívül szívós, tartós, heteken át terepen van, míg a másik inkább a földben rejtőzködik és erős illatot bocsát ki, amikor megértek benne a spórák. Az ilyen illatos "gumókat" az állatok kaparják ki és fogyasztják el. A spóráknak nem árt az utazás az emésztőrendszerben és ott pottyannak le, ahová az állat könnyített magán. Tehát az állat terjeszti a spórákat. Az előbbinél, akár a kalapos formánál a szél hordja szét. Jó kérdés, hogy a Hymenogaster nemzetség zárt termőtestei a "sokáig szélbe eregetős" vagy "jöjjön egy állat és segítsen" megoldást alkalmazzák. Erről nincs információm. Nem túl gyakoriak és nem igazán kerülnek elénk. Ellenben zsemleszínű fakógombából végtelennek tűnő mennyiség jön elő esős őszön. Az egyik leggyakoribb gomba a helyi telepítésekben. Nagyon könnyű felismerni a fotón is megfigyelhető guttációs cseppekről a lemezein. Kezdők néha leszedik csiperke helyett, de feltűnő retekszaga több mint gyanússá teszi. Kerülendő, gyengén mérgező gomba, ami órákra a budira ragaszt.

Megjegyzés: A képek eredetijét megnézheted a gombák nevére kattintva. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …