A kalapos, lemezes gombák közt akad még néhány csoport, amik nem adnak a gombásznak finomságokat, hanem gyakran mérgező fajokkal lepik meg, ha nem ismeri fel azokat, pl.: fakógombák Hebeloma spp., kígyógombák Mycena spp., cölöpgombák Paxillus spp.
A susulykák fontos nemzetség, mert egyes fajok termőtestei gusztának tűnnek, és a téglavörös susulyka I. erubescens hasonlít a májusi pereszkére Calocybe gambosa, valamint a kerti susulykát I. rimosa gyakran a mezei szegfűgomba Marasmius oreades közé szedik. Szerencsére a legtöbb faj termőteste jellegzetes tulajdonságokkal rendelkezik, amik megfigyelhetők a két gyakori susulyka linkelt fotóin: száraz felületű, kúpos, harang alakú kalap, ami gyakran sugarasan szálas, a kalapszél behasadozik; a lemezek a tönkhöz nőttek, élük gyakran fehéres, piszkosbarnák; a spórapor dohánybarna; a tönk deres vagy szálas, száraz és csupasz. Gyökérkapcsoltak, fás élőhelyeken találhatók meg júniustól novemberig. A mérgező fajok muszkarint tartalmaznak, pl.: téglavörös, kerti, ami paraszimpatikus tünetekkel kísért mérgezést okoz: izzadás, remegés, nyáladzás; a pulzus lassul, pupilla szűkül, vérnyomás csökken; kialakulhat légszomj és látászavar. Ijesztő egy mérgezés, és ritkán halállal végződik. Ezért kell óvakodni a susulykáktól és felismerni őket. Hiába ehető(?) a borvörös susulyka, ha legtöbb rokona mérgező.
Megjegyzés: A képet innen vettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése