Ici-pici zöld

Látva a jövő heti előrejelzést, hogy beüt az első komolyabb hőhullám, tehát 40Celsius fokig szökken a nappali maximum, elővettem a nagy gépet és megsétáltattam. Fotóztam délelőtt a gyulai piacon a portékákat, aztán visszatérve Békéscsabára az Élővíz-csatorna mellett itt-ott megállva szintén lőttem pár képet. Sajnos az 50-es években erőltetett gabonatermesztés tényleg agrársivatagot csinált a tájból, ami a jelenlegi aszályban szó szerint értendő. Ha tudsz drónt reptetni, láthatod, hogy milyen is Békés megye. Horror. Nem akarsz itt élni. Én viszont itt élek születésem óta. Néma sikoly. Nem tudok másként fogalmazni, profán leszek: elbasztuk. Kétségbeesve menekültem a csatornapartra, hogy egy kis zöld életérzésben lehessen részem. Most látszik, hogy mekkora kincs a víz! A nyitóképen mézgás éger leveli láthatók. Az égerfa a vizes élőhelyek egyik karakterfája. Gyökérzetében hasznos nitrogénmegkötő baktériumok élnek, de gombapartnerei is vannak, lásd a linkelt bejegyzésben néhányukat. Őshonos fafajunk. Ami feltűnő a tölgyekkel szemben, hogy szinte nincs lombkárosító élősdije, így lombozata gyönyörű sötétzöld nyáron, nem megy tönkre a károsítók hatására. Szép fa, és áltoboza száraz-virágkötészeti alapanyag. Mai napig megvan egy karácsonyfadísz, amire pont azért figyeltem fel 1991 telén, mert égertobozkák adják díszítő értékét. Gyerekként már vonzott minden, ami természet. Ez egy ösztönös vonzalom. Sötétzöld szívvel születtem. Ezért én jól érzem magam a zöldben. Nagyon jó érzés.