Az élet örömei

Ma csodálatos élményben részesített gombásztársam, aki csütörtökön átment családjával dél-nyugatra gombászni. Egészen Zselicig jutottak. Az egyik szép bronzos vargányával lőttem egy önarcképet. Idén most először láttam vargányát és hegyvidékre, de más tájegységbe el se jutottam gombászni. Helyben sem voltam gombát fotózni hetek óta. Május első felében volt egy felbuzdulása a kedvenceinknek, amikor kaptak 30mm csapadékot. Akkor tudtam fotózni, és május 10 egy kellemes élményként él az emlékezetemben. Azóta viszont dögrovás, hanyatlás, depresszió, túlélőharc. Teljesen érthető, hogy kétségbeesésemben bemenekültem a képzeletem csarnokaiba. Kell a mentsvár, hogy át tudjam vészelni a kemény időszakot.

Egy csendéletet is készítettem a szebb termőtestekről, amit beállítottam a phabletemen zárolási háttérképnek. Bronzos és nyári vargányák, rókagomba és varashátú galambgomba. Igazi erdei csemegegombák. Fogalmam sincs, hogy mikor lesz hozzájuk legközelebb szerencsém. Huh, most erős nyomásérzet telepedett a mellkasomra. Szorongató a helyzet. Hiába nézem a hosszútávú előrejelzést, nem jelez pozitív fordulatot. Nem jönnek esőt adó ciklonok. 2021 nyara kiérdemelte tőlem a pokoli jelzőt. 2022 nyara ugyanúgy pokoli, és mivel száraz volt 2021, a száraz 2022 tovább üti-veri Kétkörösközt és a folyóink vízgyűjtőit is. Nagyon ijesztő a helyzet. Igyekszem belekapaszkodni a szép emlékekbe és erőt meríteni a mai élményből. Kitartás gombásztársak! A 20. század során az elődeink már megmutatták, hogy képesek vagyunk kilábalni elképesztő válságokból. Hamarosan jövök a saját cselekvési tervemmel.