Hétköznapi valóság

Hajnali négykor napfelkelte előtt elindultam, hogy legalább egy városi kiskört tegyek, ami öt kilométernek felel meg. A hőség miatt napok óta 25Celsius fokos szobában "bujkálok", mert a vérnyomásom libikókázik. Bizony negyven éven túl már közel sem bírom úgy a kánikulát mint fiatalon. Bár ez nem az a nyár, amit gyerekként megismertem. Picit sem normális a tartós légköri aszály, hogy a páratartalom rendkívül alacsony, hogy nem jönnek áztató esők, hogy a hőhullám 40C foknál tetőzik és minimum egy hétig tart. Bár már volt ennél is hosszabb hőhullám, amikor nem ment negyvenig, de három hétig nem csökkent 30 alá a nappali maximum sehol sem az ország területén. Ilyenkor ütnek be a városokban a trópusi éjszakák, amikor este sem hűl 25 alá. Lehetetlen felfrissülni, átszellőztetni a szobákat. Szülővárosom külső ívén élve még nem ütött be trópusi éjszaka 2022-ben, de már 20 a hajnali minimum és mivel felmelegedtek az utcák, házfalak, nem tud a ház igazán lehűlni a szellőztetés során. Ez kezd nyomasztó lenni. Gyerekként imádtam a nyarat, most totál kiakadtam rá. Várom a novembert. Lásd a késő őszi képválogatásomat.

 A nyitóképen a szlovák tájházak közül az egyik látható. Alig múlt el hajnali négy, amikor lefotóztam.  A kép jobb felső részén a fehér pötty a Vénusz bolygó. Szabad szemmel is sokáig látható a pirkadatban, hiszen a Nap és Hold után a harmadik legfényesebb égitest. A negyedik a Jupiter, amit szintén látni lehetett, de jóval messzebb volt az égbolton. A múlt hét látványossága volt a bolygósorakozó, amiről sokan lőttek látványos felvételeket. Egyet linkelek. Én az udvarról a fák és házak takarása miatt a Mars, Jupiter, Szaturnusz hármasában gyönyörködhettem június 25-én hajnalban. A bolygókat könnyű észrevenni, mert nem pontszerűek mint a csillagok és mindig máshol bukkannak fel. Minden bolygó kering a Nap körül, a Föld is. Semmi sem mozdulatlan és örök. Sőt központi csillagunk minden cuccával együtt kering a galaxis középpontja körül. A Tejút galaxis, a tény, hogy egy ekkora képződményben van benne a Földünk, a legepikusabb tudás, amivel valaha is szembesültem. Imádom. Kár, hogy a városi fényszennyezés miatt az udvarról nem tudom élvezni a Tejút látványát, de tervezem, hogy egyik este messzebbre megyek, hogy rácsodálkozhassak.

Annyira, de annyira jelentéktelenek vagyunk és ez megnyugtató. Lazábban vehetjük az életet és nem kell olyan sokat képzelnünk magunkról, a fajunkról, az emberiség nagyobb ívű történetéről, amire csak elszállt művész lelkek gondolnak, az átlagember szintjén semmi sem jelenik meg a hosszútávú, évezredekre szóló tervekből. Az egyed szintjén rövid létű, haszonmaximalizáló emlősök vagyunk, semmi többek. Az ember nem a teremtés koronája, hanem az evolúció egyik zsákutcája, mert bonyolult agyunkkal csak elcsesszük a dolgokat. Béke porainkra. Befejezem a borongó elmélkedést, vissza az elcsencselt pillanatokhoz. A fotózás egy módja a vélt öröklétnek. Pillanatképek a valóságból, amik sosem térnek vissza és alkotássá dermedve néznek vissza rám. A múltnak, akár a halálnak, miféle tanulsága lehet?
A képválogatás első fotóján az egyik kedvenc vízparti növényem, a virágkáka látható. Végre virágozni kezdett. A mobilom dupla ledjével világítottam meg és a nagy géppel, amin a 70-300mm kit objektíve volt, fotóztam le. A fotózás gyakran muris erőfeszítéseket igényel. Kitartani egy kézzel a több mint egy kilós fényképezőgépet, nem belecsúszni a vízbe, elejteni a mobilt... muris volt. Tehát a nyakamban lógó kamerával, ingzsebemben a phablettel kocogtam végig a kis belvárosi körömön. Olyan korán mentem körbe, hogy a piaccsarnok még ki se nyitott. Hatra már haza is értem. Elégedett vagyok a mai fotókkal. Pedig ezek tényleg csak gyors fotók, kis örömszikrák, elcsent pillanatok a valóságból. Artemiszként vadászok az illúzióra, hogy az élet szép. Pedig tudom, megtapasztaltam, hogy iszonyatos. Pusztán kegyes önbecsapás, hogy az élet szép, mert normál esetben saját lelki épségünk érdekében korlátozzuk észlelésünket és egy csomó mindent kizárunk a figyelmünkből. Én viszont a megfigyelés "mestere" vagyok és egyszerre látom mindennek a színét és fonákját.