Ünnepi könyvhét: továbbadni a fényt

Naplemente idején fotóztam le az észak-nyugati égbolt részletet. A Nap még a horizont felett volt, de a házak eltakarták előlem. Kicsit sötétebb a kép a valóságnál, mert így tudtam kiemelni a színeket. A vakító fehér fény mutatja meg a világ dolgait, de a fénybe bámulva megvakulunk, akárcsak a mindent elnyelő sötétségben. Megtalálni az egyensúlyt, nem elvakulni önön (vélt) fényességünktől, látni az emberi lelkek milliónyi színét, és dacolni a sötétséggel, ami fenyeget mindannyiunkat, hiszen mind egyszerre vagyunk jók és rosszak. Igaz, a földi éjszaka egyáltalán nem sötét, ha nem is lenne közvilágítás, a csillagok fénye adna egy kevéske fényt, illetve a változó Hold is, főleg telehold idején, világosságot hoz az éjbe. Az élet hol fényesebb, hol sötétebb, de sosem szabad feladni a tudást. Az emberiség az évezredek során lenyűgöző tudáskincset halmozott fel, és a mai korban különösen felgyorsult az információ-áradat. Kutatók, írók milliói gyarapítják a közös kincset. Ne legyél rest, őrizd meg kíváncsiságodat, nyitottságodat, érdekeljen a világ! A kincsek ott vannak karnyújtásnyira tőled.

A 93. ünnepi könyvhét kapcsán szülővárosomban is vannak programok. Ma elsétáltam a Korzó téren található pavilonokhoz. A kora délutáni órán, erős napsütésben kevesen voltak kint, de bízom benne, hogy kellemesebb időben többen látogatnak ki. A könyv az emberiség egyik legnagyobb találmánya, a másik az internet mint adathordozók, információ átadók. 1985-ben nyílt meg a megyei könyvtár új épülettömbje és még aznap beíratott apám engem és húgomat a gyermekkönyvek részlegén. Azóta is minden évben meghosszabbítom a tagságomat, vagyis harminchét éve vagyok könyvtárlátogató. Egyik kedvenc helyem, ahol a legtöbb időt töltöm életem során. Pedig nem vagyok tipikus könyvmoly, azonban a tudást becsülöm és szeretek introvertáltként az olvasóteremben üldögélve elmélkedni egy könyv társaságában. A szó kapocs lehet két ember között. Ijesztőnek tartom, hogy a szép beszéd kezd kiveszni az életünkből. Én még internetes kommunikáció során is odafigyelek a központozásra, a helyesírásra, a kis- és nagybetűkre. Legyünk választékosak. Ne szegényedjen el a gondolkozásunk! Mert ezzel egyidőben elvesznek az élet színei is! Ha veszni hagyjuk a tudást, elborít minket a sötétség és pokollá válik az emberi lét. Őrizzük meg a fényt és adjuk tovább.