A patakok az élet zöld erei

A fotó a Bihar-hegységben készült évekkel korábban júliusban. Egy patakba álltam bele a gumicsizmámban és tartottam az egyszerű kompaktot a víz fölé. Csodálatos élmény volt. Igazi zöld tapasztalat. Élő varázslat. Bárcsak sokan megtapasztalhatnák, de tragédia, hogy a tömegturizmus végső csapást mér a klímaváltozástól szenvedő hegyvidékekre. Egyszerűen a fogyasztói kábulatba ringatott, pláza-élményhez szoktatott emberek tájidegen elemek a természet maradékában. Abszolút hülyén viselkednek a zöldben és a viszonyulásuk a zöldhöz kész katasztrófa!! Ennek ordító példája a patakok kinyírása hazánkban. Valami agyfasz terjed a magyarok közt. Ritka kincseket tesznek tönkre, amilyenek az élő kis vízfolyások városainkban. Én sok mindenen rajta tartom a szemem, és felordítok, amikor esztelenséget veszek észre.

A természetes patak egy csoda. Gyilkossággal ér fel, amikor betonnal burkolt csatornává alakítják át. Annyi ellenérv van a betonozás ellen, hogy el se kezdem sorolni, inkább a patak előnyeiről írok: a kis vízfolyás élettér, benne és mellette élőlények sokasága; a víz párásít és hűt; a természetes meder hatékonyabb a felhőszakadások levezetésében; a patak egész városrész klímájára pozitív hatással van; a patak gyönyörű, esztétikai értéke is rendkívül magas és még sorolhatnám. Elpusztítása bűn! És a betonmeder mindennek ellentéte, amit az ember igazán szeret. Ha valaki a műért rajong, vágja ki a saját szívét és rakjon be magának műszívet. Hiszen a mesterséges jobb... Hová rakták az emberek a józan eszüket?!? El a markológépekkel a pécsi Éger-pataktól!

Kiegészítés: A mezőtúri szerkők sorsa megpecsételődni látszik. A fejlesztés egyenlő természeti értékek elpusztításával. Nem fogjátok fel, hogy az élhető természeti környezet felszámolása egyenlő a fajunk öngyilkosságával. Menthetetlenek vagyunk. Kiirtjuk magunkat.