Klímamenekült leszek

A Kárpát-medence, amit egykoron a folyók áradó vizei éltetettek, kiszáradóban van. Ugyan az aszály megszokott jelenség dél-keleten, gyerekkoromban is megtapasztaltam, de viszont feltűnő, hogy a szárazsággal együtt egyre melegebb van és növekszik a napos órák száma, az átmeneti évszakok gyakorlatilag megszűntek és az időjárási anomália kiterjed a folyóink vízgyűjtőire is. Mítosz, hogy hazánk vízben gazdag ország. Sőt "idegen erők" akarják megkaparintani a vízvagyonunkat. Ideje felébredni a nedves álomból. Őrült nagy bajba keveredtünk és részben a saját hibánkból. A jelenlegi talajnedvesség térkép, ami a felső húsz centi víztartalmát jelzi százalékosan, csalóka. Valójában a híresen esős tájegységeinkben is kevesebb csapadék hullik le az év során. Most a dél-nyugatról, nyugatról, észak-nyugatról érkezett zivatarok úgy mozogtak, hogy a Dunántúlt öntözték meg jobban. Néhány szupercellás zivatar komoly károkat is okozott a hatalmas jégszemeivel. A viharok egyre hevesebbek, ami szintén a klímaváltozás egyik jele.

Gyerekkoromban imádtam a nyarat. Felnőttként félek tőle. A napfény rendkívül erős, bántja a szemem. A levegő száraz és fullasztó. Igyekszem árnyékban mozogni és gyakran megállok az Élővíz-csatorna partján enyhülésért. A zöld, az élet színe visszaszorulóban van. A gátoldalak ki vannak égve. A búza észrevehetően alacsonyabb és valószínűleg a kalászok is kisebbek. Az agrár kultúrtáj átalakulóban van. Hamarosan fenntarthatatlan lesz a nagy táblás gabonatermesztés, és élhetetlen a megye. Ijesztő rádöbbenni, hogy a klímaváltozás komoly csapást mér ránk is. Ez egy globális jelenség és teljesen átalakítja a világunkat és az életünket. Ahhoz mérten, hogy mekkora változást hoz, egyáltalán nem készülünk fel rá. Valami tompa kábulatban kóválygunk és hajszoljuk tovább talmi céljainkat. Irracionális. Egyelőre én sem tudom, hogy mit kéne tennem. Globális jelenség elől mégis hová futhatnék?!