Napi semmi

Elcsesztem az életemet. 2010-ben nem a blogot kellett volna elindítanom, hanem erőt vennem magamon és csak azért is megvetni a lábamat máshol. Gyenge és ostoba voltam és maradtam. Egy haszontalan alak. Az ember adhat az életének értelmet, de értéket nem. Egy lyukas garast sem érek a majdnem nyolcmilliárdos gigapopulációnkban. A reggeli csendéleten szereplő kamerát sem saját pénzből vettem, hanem egy barát ajándékozta nekem. Hülye vagyok. Gondolhattam volna, hogy az önkéntesen vállalt társadalmi munka/küldetés, amit ingyen csinál az ember, nem hoz semmiféle jót. A köszönöm és hála nem elég az életben maradáshoz. Önmagamra haragszom és emészt az öngyűlölet. Mindig is átfutottak rajtam depressziós epizódok, de ez a 2022-es nyári a régi időket idézi. Kemény menet. Meg kell hoznom egy-két döntést. Ha átvészelem a sokadik mentális kerékbe törésemet, új projektet kezdek el és futok innen! Túl sokáig játszottam a jó kislányt. Francokat vagyok szent! Bánom is én, hogy mi lesz a következő generációval, az emberiséggel, az élővilággal. Beledöglök a hiábavaló erőfeszítésbe. Jaj, de itt van néhány szép fotó a gyulai piacról. Mert miért ne.