Kis magyar abszurd

Az ábrát a 2014-es választási évben készítettem

1998-ban az első parlamenti választásomkor tele voltam pozitív érzésekkel. Ünnepnapnak éltem meg. Mára a tapasztalatok hatására undor, megvetés és düh tombol bennem és életemben először tudom, hogy csak egy megkopasztott palimadár vagyok, akinek szavazatán semmi sem múlik. Az illiberális demokrácia szabadságellenes kigúnyolása a népfelségnek. És nincs kedvem legitimálni a szavazatommal a kevesek rémuralmát.
Megértem, hogy a fosztogatás nemzeti hagyomány, hiszen a "dicső" honfoglaló ősök sokáig sikeresen dúlták és fosztogatták a nyugatot, de Szent István megegyezett a nyugattal és a népet nyugati irányba fordította, amely döntést megerősítette a 2004-es csatlakozásunk az Európai Unióhoz. 
Micsoda ócska hamis rigmus a háborúpártiság, lévén hogy az unió azért jött létre, hogy ne ismétlődhessen meg a nemzeti torzsalkodás miatti háború!
Az EU békepárti, sokkal inkább mint a zavarosban tüskés horgokkal halakra vadászó nemzeti szélhámos.
Miért választanak szemét alakokat példaképnek a "magyarok"? Költői kérdés, amit meg tudok válaszolni, mert gyengeségükben azt hiszik, hogy a bálványozott agresszív "geci" a rajongásért cserébe juttat nekik ezt-azt, vagy legalább az azonosulással ők is részesülnek a sikereiből(?) Én pedig józan paraszti ésszel és erős önismerettel rendelkezve döbbenten állok az önsorsrontó viselkedés előtt, amit képtelen korrigálni a szerencsétlen "büszke" rajongó, "igazi" magyar. Mély sóhaj. 
Keserűen felnevetek, ahogy emlékezetemben végigveszem az összes mocskos húzását a nemzetvesztő "elitnek". Mert bíztam bennük. Tényleg a kezükbe helyeztem a sorsomat és hittem benne, hogy megteremtik az átlátható államot, amiben nincsenek titkok, mindenki erőfeszítéseihez mérten gyarapodhat és nem a mutyi, a csalárdság, a "könnyű pénz" harapódzik el.
A jogi végzettséggel rendelkező öltönyös bűnöző a legrosszabb, mert úgy lophat, hogy törvényessé teszi a lopást önmaga számára. Pedig úgy tudom, hogy lopni bűn. De ha minden le van papírozva, akkor minden rendben van?!
Elegem van a magyarok esztelenségéből, ahogy furfangnak vélik az alattomos szarkavarást. Ahogy bálványozzák az elszemtelenedett hazugokat és éltetik a bűnt. 
Attól tartok, hogy 2024. június 9-én végérvényessé válik Magyarország szanálása. Mert a nemzetvesztő horda nem fogja hagyni, hogy az ebül szerzett vagyona elússzon. És a nép nem elég bátor és becsületes ahhoz, hogy észhez térjen. 
Elgondolkodtató számomra, ahogy a magyar nép szabad akaratából(?) mindig az önpusztítást választja. Hogy a fenébe gyűlölheti egy kis nép ennyire önmagát?!?
Értékőrzőként fájdalmas és gyötrő látnom az önsorsrontást. Hiába emelek szót, hatástalan. 
1998-ban tele voltam pozitív érzésekkel, elhittem, hogy egy szép reményű ország ifjú polgárra vagyok. 2024-ben könnyen lehet, hogy életemben először nem megyek el szavazni. 
Rájöttem valami fontosra, hogy önmagamat fejlesztve én magam viszem tovább az értékeket. Nem szükséges hamis reményeket éltetnem és hinnem tovább a polgári Magyarországban. Megette a fekete fene, béke poraira. Délibáb volt. 

100 mm vs. 40 mm

Öt éve a május havi csapadékösszege volt a 100 mm, a másik adat az ideié. A nyitóképen egy pósteleki ültetvények közti földút látható hatalmas pocsolyával. Gumicsizmában jártam odakint, így nem volt gond átjutnom rajta. Legutóbb 19-én voltam a fő indikátor helyemen, olyan száraz volt, hogy teljesen fölöslegesen vettem fel a csizmát. Sehol se volt egyetlen egy pocsolya sem. Fontos tudni, hogy május elejére elég ronda aszály alakult ki, amin éppen csak enyhíteni tudott a csapadék, de igazi gombabummhoz nem érkezett elegendő égi áldás. Ma végigmentem az egyik legjobb városi lakcímemen és egyetlen egy piruló galóca Amanita rubescens termőtesten kívül semmit se találtam. Az élőhelyen a talajfelszín porszáraz. Ami viszont örvendetes, hogy az esőnek köszönhetően a fák lombozata szép mélyzöld és üde. Legalább ennek örülhettem és az egy szem pirulónak. Aki a kicsit nem becsüli... mind ismerjük a folytatását. 

Most ránéztem néhány további év időjárására 2019 óta és káosszal szembesültem, teljesen hektikusan alakulnak a csapadékösszegek. 2022 májusa is csak a havi átlag felét hozta, ami nem igazán tudott enyhíteni az aszályon, lásd 2022. május 19-én lementett aszálytérképet. 
"A csapadék meglehetősen változékony időjárási elem térségünkben, mennyisége évről évre nagyon szeszélyesen ingadozik. Bizonytalanságára jellemző, hogy legcsapadékosabb években háromszor annyi eshet, mint a legszárazabb évek során, és minden hónapban előfordulhat teljes csapadékhiány." A met.hu met.hu-ról vettem az idézetet. Nagyon tanulságos visszatekinteni a múltra és annak alapján megítélni a jelent.
Egyértelműen átalakulóban a klíma, ami jelentősen befolyásolja a gombaszezont is. Próbálom elfogadni a kialakult helyzetet és nem stresszelni magamat. 

Szintén aszálytérkép, 2024. május 14-én lementve. Sajnos a tavaszok átlagban inkább szárazak mint nedvesek, és nemcsak a kevesebb csapadék miatt, hanem a téli hótakaró hiánya miatt is, aminek lassú olvadása egyenletesen nedvesen tarthatná a talajainkat. Ennek hiányában a böjti szelek a kevéske tavaszi csapadékot elfújják, hatékonyan szárítva a tájat, amiben eleve nincs vízbázis. Többféle hatás adódik össze, aminek negatív következménye, hogy alig vagy egyáltalán nincs gomba. Hiába esett le májusban 40 mm eső, ez csak 2/3-a a havi átlagnak és láthatod, hogy ronda aszályt kellett enyhítenie. Akkor lenne jó a helyzet, ha a 2019-es mennyiség hullott volna le. A kevés csapadék egyik jele többek közt, hogy a városban a fák alatt porszáraz a föld teteje. Ezt ellensúlyozza még mindig, hogy egy méteren van tartalék a tavalyi késő őszi, kora téli esőzéseknek köszönhetően. Kár, hogy 2023 novemberében jöttek meg a nagy esők, mert a 11. hónap végén ránk tört fagy le is ütötte a termőhullámot. Pedig tényleg a beindultak a gombák! Meg kell becsülni a szerencsés időszakokat, amik akkor jönnek el, amikor 90 mm vagy több égi áldás hullik ránk. 

A védett őzlábgalócát Amanita vittadinii 2019. május 7-én fotóztam le. Idén is előbújt a májusi esők nyomán. Ez nem ehető gombánk, de ahol az őzlábgalóca jól érzi magát, ott hajnalban mezei szegfűgombát Marasmius oreades is gyűjthetsz. Azért érdemes kora reggel gyűjteni, mert a harmatos fűben garantáltan ruganyosak a kis termőtestei. Napközben a szél és a napsütés gyorsan kiszárítja a pirinyó finomságokat. Ugyanígy a füves élőhelyeinken a csiperkék szintén mocorognak, növesztik a termőtesteiket. A vizsgálóba már hoztak pár darab erdőszéli csiperkét Agaricus arvensis. A csiperkék Kétkörösköz egyik legfontosabb gomba nemzetsége és közkedveltek, de a néhány gyomorrontást okozó faj miatt körültekintést igényel a gyűjtésük. 
Szerdán héttől délig vagyok a csabai piacon. Meglátom, hogy milyen gombákat hoznak a gombásztársak.
A kedvenceink igyekeznek kihasználni minden kicsit is kedvezőbb esős időszakot, de sajnos idén májusban nem kaptak elegendő csapadékot. Meglátom, hogy meddig tart ki a lendületük. 
Zárásként az egyik legkedvesebb zsákmányfotóm hegyvidéki gombatúra után 2019. május 16-án.

Öt éve volt az utolsó olyan szezon, amikor kora nyártól késő őszig rendszeresen átjártam a Szigethegység közeli részeire gombászni. 
A tanulság, hogy minden változik, és jobb követni a változásokat.

Gombás szombat

Az év 21. hetén az esőknek köszönhetően a gombák elindították a szaporodási ciklusukat és termőtesteket kezdtek el növeszteni. A gombászok örömére a kicsi talajlakó korhadékbontók közt gombaásznak számító mezei szegfűgomba Marasmius oreades is tömegesen hozza elő termőtesteit. Ezek közül pár nagyobb látható a tenyeremen. A szegfűgombából két árus is hozott egy-egy ládával, vagyis volt kiváló, finom ehető gomba a csabai piacon. Természetesen mind elfogyott. Amikor hazaértem, a telken is lefotózhattam a szegfűgombát, hiszen a füves részen megtelepedett. Hazafelé sétálva fotóztam le a kis csoport tintagombát Coprinellus sp. A mai nap egyszerűen tökéletes volt. A telken találtam még egy csiperkét Agaricus sp. is, és a nedves talajon heverő bodzaágakon júdásfülgombát Auricularia auricula-judae.
A málnaszeder kerti növény, de mivel két erdei növény hibridje, málna és szeder, és az egyik fiatal kocsányos tölgyem Quercus robur árnyékában éldegél, erdei hangulatot jelenít meg számomra. Ezért került be a fotója a képválogatásba. 
A 22. héten folytatódik a termőhullám. Jönnek elő a csiperkék, az őzlábgombák, és az esők után két héttel a fákkal élő gombák is növeszteni kezdik a termőtesteiket. Tehát következő hétvégére számítok a nyárfa-érdestinóru Leccinum duriusculum megjelenésére, ami meglepően finom. Az egyik legjobb csemegegombánk Békés megyében.
Lásd a mai fotóimat. 

Közszolgálati feladat

A mai napon volt egy különleges élményem, az első ilyen típusú feladat, amikor külön kellett gombahatározást végeznem, hogy egy kisgyermek elkerülje a gyomormosást, mert ismeretlen gombából evett az óvoda udvarán. Természetesen a telefonhívás után azonnal mentem a kórházba, és a gyermekosztályon meghatároztam a gombát, ami a kerti rétgomba Agrocybe dura volt. 
Hazafelé sétálva, a fűből egy termőtestet felvéve a fotómmal a lemezeit és a gallérját örökítettem meg, a gallérján pedig a spóraporát. Jól látható, hogy ez egy sötétbarnás kalaposgomba vagyis a nagyon népes kalaposgomba-alkatúak Agaricales rendjébe tartozik, azon belül a Strophariaceae harmatgombafélék családjába. A többi rétgombával és a kisebb, fehér-sárga harmatgombákkal téveszthető össze. Utóbbiak nem ehetők.
A kerti rétgomba jóval nagyobb termetű, csoportosan termő csemegegomba rokona a déli tőkegomba Cyclocybe cylindracea, ami nem a talajon, hanem korhadó nyárfa maradványokon terem.
A városi zöld területeken, így közintézmények udvarán is számos tágtűrésű gombafaj előfordulhat. Az egyik a kerti rétgomba, ami ártalmatlan, még ehető is, de nem tartozik a csemegegombák közé. 
A városlakó korhadékbontók közül a kis méretű őzlábgombák Lepiota spp. az igazán veszélyesek, melyek közt akadnak olyanok, amik a gyilkos galóca Amanita phalloides fő méreganyagát tartalmazzák, tehát életveszélyesen mérgezőek. A linkelt írásban olvashatsz a gyilkos galócáról is.

Vedd észre, amikor jó/Notice when it's good

Sétáltam hazafelé fotótémákat keresve és közben elmélkedtem. A május elsejei írásomra emlékezve állapítottam meg, hogy valóban életem egyik legkellemesebb időszakai közé tartozik 2024 májusa. Az időjárás már a hónap elején kissé csapadékosabbra fordult és a 20. héten háromszor láttam csapadékot, ahogy a 21-en is. Az esőtől mindig jobb a kedvem, mert kicsit enyhít a krónikussá váló szárazságon. Vízbázisok híján a megye az égi áldásra van utalva, de annak mennyisége és eloszlása teljesen kiszámíthatatlan, és bizony előfordulnak aszályos évek, amikor az éves csapadékösszeg a 400 mm sem éri el. Remélem, 2024 nem ilyen lesz! Most megnéztem az eltelt harminc napban lehullott csapadék összegét és pusztán csak 36 mm-t kaptunk, amikor az ideális 60 mm lenne. A talaj felső húsz centijének nedvessége csak 64%-os a "sok eső" után. Nagyon becsapós az időjárás, érdemes megnézni az adatokat és vetni egy pillantást a sűrűbb lombú fák alá, mert ott bizony porszáraz még mindig a talaj. Ha normális mennyiség esne, ott is nedves lenne. A tények ellenére hagyom magam beleringatni a kellemes hangulatba, hiszen az eső áldás és én imádom, ahogy a víztől harsogó zöldek a növények és a nedves talajrészeken törnek elő a gombák termőtestei. A bodza után a hársfa virágzik, hetek óta illatos a levegő. A 22. hétre koncentrálok, amikorra a gombák tényleg beindulnak és produkálnak egy rövid termőhullámot, mert júniussal megérkezik a 30 Celsius fokos nyári idő és a rossz hír, hogy egyre kisebbek a GFS modell futásán a csapadék görbék. Ezért tekintek mindig csak egy héttel előre, és zömmel a jelen pillanatban sütkérezek. Élvezem a jót és gyönyörködöm gyorsan változó világunkban. Lásd a képválogatást és a rövid videót.

Megjegyzés: Egy 2010-es kiadású turista kompakt a tartalék gépem. Azzal kattintgattam. A videót pedig az öt éves rendkívül alap okostelefonom egy szem nyolc megapixeles kamerájával rögzítettem. 

On the walk home, I was looking for photo subjects and reflecting. Thinking back to what I wrote on the first of May, I realised that May 2024 is indeed one of the most enjoyable times of my life. 

The weather turned a little wetter at the beginning of the month, and I saw precipitation three times in week 20, as I did in week 21. Rain always makes me feel better, as it eases a little of the drought that has become chronic. In the absence of water basis, the county is at the mercy of the clouds, but their quantity and distribution is totally unpredictable, and there are certainly drought years when the annual rainfall total is less than 400 mm. 

I hope 2024 will not be like that! 

I have just looked at the rainfall totals for the last 30 days and we have only 36 mm, whereas the ideal would be 60 mm. The moisture content of the top 20 cm of soil after "so much rain" is only 64%. The weather is very deceptive, it is worth looking at the data and looking under the denser canopy of trees where the soil is still very dry. If it were raining normally, it would be wet there too. 

Despite the facts, I am letting myself be lulled into a pleasant mood, as rain is a blessing, and I love the way the water makes the plants green up and the fungi emerge from the wet soil. 

After the elderberries, the lime trees are in bloom, and the air has been fragrant for weeks. 

I'm concentrating on week 22, when the mushrooms really kick in and produce a short wave of crops, because June is already bringing 30 degree summer weather, and the bad news is that the GFS model run precipitation curves are getting smaller. 

So I always look ahead only a week and mostly bask in the present moment. Enjoying the good and reveling in our rapidly changing world. 

Check out a selection of pictures and a short video.

Note: I have a 2010 edition tourist compact camera as a spare. I clicked with it. And I shot the video with the one-eyed, eight-megapixel camera on my extremely basic, five-year-old smartphone. 

Okkerszínű tinóru

Az okkerszínű tinóru Hemileccinum impolitum a jelen időszak másik terepen lévő, éppen termő gombája. Meglepett engem, mert megelőzte ismét a termősorban az ehetetlen hasonmását, a kesernyés tinórut Caloboletus radicans, amiről szintén írok a bejegyzésben. A tudományos neveik jelzik, hogy két külön nemzetségbe tartoznak, és míg az okkerszínű valóban ehető egy dolgot figyelembe véve, addig a kesernyés a magyar nevében is jelzett élvezhetetlen íze miatt fogyaszthatatlan. Mindkét gomba termőtestei változatos méretűek, leggyakrabban közepesek, de időnként 20 centis kalapátmérőjű gigászokat is találunk, amik garantáltan felkeltik bárki figyelmét. De a tinóruknál is a közép érett termőtestek a legjobbak, aminek egyik jele, hogy még nem olívzöld és puffancs a csöves termőréteg, hanem keskeny és szép tiszta sárga az okkerszínűnél és a kesernyésnél is. Itt jön az egyik fontos eltérés, ha megnyomod a kesernyés csövecskéit, amint a képen látható, megkékülnek!

A kesernyés tinóru termőteste közepesen kékül, a húsa is. A kalapja szürke, szürkés-barna. A tönkje sárga, de a töve felé pirosas árnyalatú lehet. Ha egészben felemeled, akkor látható, hogy a tönkbázisa kihegyesedő. A termőteste kékülése a leggyorsabb módja a biztos elkülönítésének az okkerszínűtől, aminek van egy különös tulajdonsága, hogy a tönkje alsó fele klórszagú. Ezért a tönköt javasolt levágni és csak a kalapját elkészíteni gombás ételnek. Fontos határozóbélyege még, hogy a tönk felülete finoman szemcsés. 
A tinóruk jelentős része fákkal társul, így fás élőhelyeken találhatsz rájuk. A csöves termőrétegükről, ami lefejthető a kalaphúsról, könnyedén felismerhetők. A tinóruk közé tartoznak a közkedvelt vargányák mint például az ízletes vargánya Boletus edulis, amiknek fehér húsa rendkívül aromás, különleges ízű. 
Kétkörösközben a legfinomabb szerintem a nyárfa-érdestinóru Leccinum duriusculum, de vannak más jó, ehető tinóruink is. 

Pisztricgomba

A pisztricgomba Cerioporus squamosus gyakori korhadékbontónk, aminek termőtestei rendkívül könnyedén felismerhetők. A mobilos fotón nem látszik, de tönkszerű részére lefutó csöves termőrétege van. A kissé szögletes pórusok az idős termőtesten tágabbak. A spórapora fehér. Érdekes, lisztes-uborkás illata van. Beszámolók szerint az íze kissé savanykás.
Ma két gombásztárs is hozott belőle, a kisebbet visszaadtam gombapornak, de most olvasom, hogy ha tényleg zsenge, akkor sokan már kipróbálták tejszínes raguként, rántva, fasírtként is. Fontos, hogy addig jó, amíg könnyedén átszalad rajta a kés. Javasolt előfőzni, hogy puhább legyen, de vékonyra szelve zsenge állapotában ez talán nem szükséges. A fekete tönkszerű részét javasolt levágni, mert az már taplóféleként túlságosan kemény lehet. Most kissé meglepődtem, mert bár tudtam róla, hogy a bagolygomba (egyik népi neve) ehető, de soha sem merült fel bennem, hogy étkezési szempontból részletesebben megvizsgáljam. Pedig fakorhasztó gombaként még gyógyhatású vegyületek is lehetnek benne.
Kíváncsibb, kísérletezőkedvű gombásztársaimmal részletesebben meg fogom beszélni a pisztricgomba reménybeli felhasználási módjait. 

Dögevés, anómia, avagy "Grata ad purgatorium"

"A dögevés avagy nekrofágia a húsevő életmód olyan formája, amelynél a ragadozó nem az általa vagy a fajtársai által megölt élőlények tetemét fogyasztja el. A dögevők fontos szerepet töltenek be az ökoszisztémában azáltal, hogy részt vesznek az elpusztult állatok testének lebontásában. A dögevők által megkezdett folyamatot a hátrahagyott maradványokat elfogyasztó lebontók fejezik be." 

"Anómia: a társadalomban a közös értékek, normák meggyengülését jelenti, azt az állapotot, amelyben a társadalom szabályozó hatása nem vagy nem eléggé érvényesül, pl. ha az egyén úgy látja, hogy csak helytelen eszközökkel érhet el megfelelő életkörülményeket, életminőséget."

„Istenkém, miért olyan fájdalmas eljutni Tehozzád?”

A linkelt publicisztika az Élet és Irodalom oldalán sokak számára ismerős lesz. Milyen is meghalni Magyarországon. Ez egy fontos téma, mert életünk vége még hozzátartozik az életünkhöz és nem mindegy, hogy hogyan éljük meg. Szerencsére már Magyarországon is elérhető a hospice-szolgálat. Nem is értem, hogy a drámai publicisztika írója és felesége miért nem vették igénybe valamelyik házat. A hospice lényege, hogy valóban lehetővé teszi az emberhez méltó véget és búcsút. A magyar kórházak sose voltak alkalmasak és sose volt szolgáltatásaik része a haldoklók ápolása. Miért oly nehéz felfogni? Az ápolási osztály neve nálam a földi purgatórium. Ott aztán ne akarj haldokolni! 
Az egészségügy egy költséges szolgáltatás. Ahol szabadáras lesz, mert olyan nagy a keresleti oldal, ott az árak értelemszerűen megugranak. Egészségügyi biztosítás és egyéb ellátásokra pénz félrerakva erősen ajánlatos. Ezt magamnak is írom. De még így is előfordulhat, hogy a hatalmas kereslet miatt bizonyos szakemberekhez egyszerűen nem jutsz el időben. Az eutanáziához és a halálhoz való hozzáállásunkon változtatnunk kell. Memento mori. 
Ember vagyok, a tudatom része a halálfélelem, de sokszor rácsodálkozom, hogy 1978 előtt nem léteztem, és mikor kézbe veszem valamelyik régebbi könyvemet, például az 1925-ös kiadású Moby Dick-et, akkor eszembe jut, hogy a nagyszüleim közül a legidősebb, az egyik nagyapám 1927-ben született, vagyis a könyv kiadásának évében még ő sem létezett.
Eljön a nap, amikor befejeződik az életem és ismét semmi leszek. Miért zavarna? De az embertelen bánásmód, az igazságtalanság, a visszaélések zavarnak és joggal emelek szót ellenük. Önimádó korunkban valahogy kezdünk megfeledkezni az emberségről. Hát normálisak vagyunk?!

Ui.: A női archetípusok közül a siratóasszony vagyok, és valóban állandó mély gyászérzés, akár valami tudatalatti Eridanusz áramlik az elmémben. A gombák sem véletlenül a kedvenceim, lásd egyik írásomat: Az enyészet gyümölcsei. Ugyanakkor életvidám teremtés vagyok, az egyik legszebb gyöngyöző kacajjal tudom kifejezni derűmet. Röviden az utóirat lényege, hogy az ember összetett lény, nem egy adat, egy letudandó teher, aki ha élete végére ér, csak tűnjön el, ne is zavarjon. Az egész világot átalakítottuk a saját kedvünkre, ember központú az egész és mégis még mindig elképesztően kegyetlenek tudunk lenni egymással. Pedig ember létünk legszebb pillanatai közé tartozik, amikor gyöngéden és óvón bánunk egymással. 

Elmélkedés és egy séta képei

 A 2022-es "pokoli" nyár óta jelentősen ritkábban járok ki terepfelmérésre, mert akkor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy egy szárazabb és forróbb periódusba kerültünk, ami negatívan fog hatni a gombaszezonra, de más természeti kedvenceimre is mint például a széleslevelű nőszőfű, ami reagált is a szárazságra, mert idén nem hajtott ki. Legutoljára 2020. június 30-án fotóztam az éveken át keresett és végül 2017 nyarán megtalált egyik védett orchideánkat, ami bár gyakori, milliós tőszámú az országban, de helyi jelenléte mégis csak becses, mivel a fás területeink igen kicsinyek a szántókhoz mérten. (A négy évvel korábbi cikkben említett szúnyog-helyzet jelentősen enyhébb idén, ami szintén a szárazság jele.) Itt említem meg, hogy a 2022-es aszályért a gazdák a jégkármérséklő-rendszert tették felelőssé, miközben igazán elmerenghettek volna azon a műholdfelvételeket böngészve, hogy ha nincs vízbázis a tájban, mégis honnan lehetne pára, amiből felhők képződhetnének? Az alapvető tudáshiány könnyen lehet az egyik oka a mezőgazdasági termelésünk alacsony szintjének, hogy például a lengyel gazdák köröket vernek a sajátjainkra. Butaságukban embereket fenyegettek meg, pedig inkább tájékozódhattak volna. 

A második képet a Hydroinfó oldalról mentettem le 2014. május 20-án és a két hét alatt lehullott csapadékot jeleníti meg, minél sötétebb kék vagy lila a térképen egy terület, annál több eső esett le ott. A friss képválogatásom elejére a mai napon lementett térképet tettem ki. Érdemes összehasonlítanod a kettőt. Eddig jelentősen szárazabb évünk van, így komolyan fenyeget minket a 2022-eshez hasonlatos nyári időjárás, ami inkább időállás, mert anticiklon van felettünk. Tudok az ötvenes évekből is komoly aszályhelyzetről, és én magam 1987-ben csodálkoztam rá, amikor a szüleim építkeztek, hogy a talajban mekkora repedések vannak nyár időn. Ami viszont megváltozott, hogy érzékelhetően melegszik a földi klíma, és ez fokozza a szárazságot a kontinens belsejében. A Kárpát-medencét hegyek veszik körül és elég messze van ahhoz az óceánhoz, hogy kicsiben olyasmi legyen mint a közép-ázsiai Tarim-medence. (A szerencsénk viszont az, hogy elég közel van a Földközi-tengerhez.)

Ezt a képet 2021. május 18-án készítettem ugyanott, ahol 2024. április 27-én is fotóztam a vízelvezető árkot és a partján élő sárga nőszirmokat. Kapásból fel kell tűnjön neked, hogy idén korábban virágzottak a nőszirmok! Illetve a víz jelenléte becsapós volt, mert három éve 2021 nyara már bemelegítés volt a 2022-esre. Olyan gyorsan tűntek el a májusi zivatarok hatására előbújt termőtestek és ért véget a termőhullám, hogy pislogni se volt időm. 2021-ben háromszor mentem hegyvidékre és mellbevágó volt a hőség és a szegényes gombakínálat, de láttam ennél rosszabbat, sajnos, 2023-ban. Idén valamivel jobb a helyzet, mert lehet vargányát és rókagombát találni, de a fajgazdagság siralmas. A Békés megye folyóit éltető Szigethegységben szintén megfigyelhető a klímaváltozás! Hadd ne részletezzem ismét, hogy mit jelent ha a folyóink vízgyűjtőire kevesebb csapadék érkezik. A mosolyom és az okkerszínű tinóru nagyszerű termőtestei, amiknek társaságában fotóztattam magamat, becsapós. 

Ez a kép 2010. április 24-én készült a Vértes közelében. Kucsmagomba túrán vettem részt. Tizennégy éve extrém csapadékos volt az időjárás júliusig és Békés megyére több mint 800 mm csapadék hullott. Az azóta eltelt évek csapadékösszegei rendkívül hektikusan alakultak! 2011 nagyon száraz volt és 2014 volt a következő jobb év, amikor több mint 700 mm esett. Békés megyében 450-550 mm az átlagos szórása az éves csapadékösszegnek, hogy legyen összehasonlítási alapunk, mert 2023 egy 600 mm év volt, mégsem találtam gombabőséget kiváló városi lakcímemen tavaly augusztusban. Ennek oka az évtizedek óta zajló kiszáradási folyamat, melynek kezdete a sikerként ünnepelt folyószabályozás. A földéhes gazdák saját magukat lőtték lábon. Miközben a vízzel hadakoznak, a vízért sírnak és teljesen téves váddal gyötrik a jégkármérséklő rendszer üzemeltetőit. (Egyébként a rendszert 2018. májusában kapcsolták be és az az év átlagos volt csapadék tekintetében, 2019 is, 2020-at pedig több mint 600 mm-vel zártuk.) Az az igazság, hogy egy olyan bonyolult rendszert dúltunk szét évezredek óta tartó civilizációs terjeszkedésünk során, amely rendszernek visszacsatolásait képtelenek leszünk kezelni, ha a szokásos úton akarunk haladni és egymást gyötörjük a hülyeségeinkkel. 

2017. május 27. hegyvidéki túra során fotóztam le a legkisebb kosaramba gyűjtött szerény gombakínálatot, a halvány rókagombákat és az egy szem nyári vargányát. Akkor indult a vargánya termőhulláma a zivatarok csapadékának köszönhetően, de az erdők alapvetően száraz jellegűek voltak. Hét éve már érzékelhető volt, hogy komoly változás zajlik, ami az egész bolygót érinti, így még a kiváló hegyi erdők sem mentesülnek alóla. 2017 egyébként átlagos év volt a mintegy 500 mm csapadékösszegével. Amik viszont már egyértelműen száraznak mondhatók, a 400 mm alatti évek mint 2011 és 2022. Ezek a helyi adatok, de mivel alapvetően nyugatról kelet felé haladnak az óceán felől érkező ciklonok a "téli" félévben, a hegyvidékre se hullott sokkal több égi áldás. Megfigyelhető a hótakaró jelentős mértékű csökkenése is. De az ember is pont olyan mint az állatok, hogy a jelenbe ragadtan a jelenben az orra előtt lévő objektumot támadja mint a jégkármérséklő rendszer állomásait, de a nagyobb kép átlátására képtelen, vagyis végső soron pont olyan egyszerű mint a mezei pocok. Ne hidd, hogy a technológiánk megment minket a polikrízistől, melynek egyik okozója pont a technológiánk legyártása, a másik oka pedig végzetes függőségünk a fosszilis energiahordozóktól. Ahogy minden függőség esetén, a "leszokás" kemény menet lesz. Ideje szembe nézni a ténnyel, hogy vagy belehalunk az energiafüggőségünkbe vagy jelentősen lejjebb adunk igényeinkből és nem járunk úgy mint a mezei pocok, amikor állománya összeomlik, ami tömeges elhullással jár együtt. Élőlények vagyunk, ne hidd, hogy nem vonatkoznak ránk a természeti folyamatok! És most tessék, gyönyörködj a hamis idillt sugárzó képeimben!

Ui.: Oké, írhatok a megoldásokról, de nem fognak tetszeni, mert hozzászoktál a kényelemhez, ahogy én magam is. Jól tudom, hogy vizet prédikálok és üdítőt iszom, ahogy azt is, hogy az ember nem velejéig romlott, hanem egy eltévelyedett állat, aminek van még esélye kijózanodnia. 

Aurora borealis

Egész este látszott a sarki fény hazánkból, de én hajnali háromkor ébredve rohantam ki a kertbe, hogy megörökítsem. Fél négy körül a pirkadat fényébe kezdett beleveszni, holott még bőven tart a G4-es erősségű geomágnesen vihar, amilyen erősségűre utoljára 2003-ban volt példa. A sarki fényt előrejelző alkalmazás szerint szombat reggelre ért volna ide a napkitörés. Én ezért keltem hajnalban. Aki viszont már naplemente után az ég alatt volt városoktól messzi helyen pazar élményben gyönyörködhetett észak felé figyelve, mert nemcsak rózsaszín, hanem zöldes is volt az égi látványosság, akárcsak az északi sark közelében.
Boldog vagyok, hogy nem maradtam le róla és háromkor spontán felébredtem. Egyből rohantam ki a kertbe pizsamában a hajnali 9 Celsius fokkal mit sem törődve.
A városi fényszennyezés miatt szabad szemmel nem láttam, de a kamera kijelzőjén nagyon is látszott. Az egymás után készült fotókon pedig a mozgását is ki tudtam venni.
Rákattintva a képre nagyban nézheted meg és akkor feltűnik neked, hogy a Cassiopeia csillagképpel együtt fotóztam le a sarki fényt.

Homo sapiens, avagy bölcs ember, amely nem volt képes felfogni alapvető összefüggéseket és globális kihalást előidézve önmagát is kipusztította

A bejegyzés címe önmagában egy bejegyzés, amit bővebben kifejtve számtalan módon variálva megírtam már többször.
A három könyv közül Zelei Anna, Ha az erdő beszélni tudna című kötete hozta ki belőlem a hosszú címet, mert az erdei ökoszisztéma válsága az egyik krízis, ami komoly hatással van az életünkre. Elképesztő hatékonysággal irtottuk ki a mérsékelt övi fásszárú növénytársulásokat pár ezer év alatt, és a pusztítás jelenben is zajlik Romániában, de máshol Európában is. Némileg cinikusan írtam egy cikket két éve az európai ősbükkösök megmentésére vonatkozó terv kapcsán. Az Alföld egykori zárótársulását a keményfás ligeterdőt külön online magazinszámban mutattam be. Ez a valamikori igazi erdőnk a mi földéhségünk miatt 98%-os veszteséget szenvedett el, vagyis maradt belőle 2%, de annak létét is fenyegetjük, illetve a behurcolt gomba növényi-patogének, inváziós növényfajok valamint a mi hatásunkra felpörgött felmelegedés üti-veri a maradékát, vagyis teljesen el fog tűnni, mert nem tud fennmaradni.
Amit az erdőért teszünk, pusztán a lelkiismeretünk csitítására szolgáló pótcselekvés. Amikor hallom, hogy itt-ott 10-20 hektár új erdőt telepítettek, mindig egy nagy mértékű aránytalanság jut eszembe: 400 ezer hektár szántó és 25 ezer hektár faültetvény van Békés megyében. Itt minden alá lett rendelve a 19. században a gabonának, az ember gazdálkodásának.
Sose voltak nagy erdőségeink, a tájunk az erdős-sztyepp övezetben van, vagyis nagyobbrészt puszta ligetes erdőfoltokkal tarkítottan. A puhafás és keményfás ligeterdők a valamikori árvizeknek köszönhették fennmaradásukat, a folyóink extra vize éltette a fás vegetációt. Volt még a tájban tatárjuharos lösztölgyes is mint valódi klímazonális társulás, de ezt már 5000-6000 ezer éve az ide települő emberek kivágták és felhasználták faanyagát.
Semmi kedvem tovább keseríteni a szívemet. Minden döntésünknek következménye van. A természet nagyarányú felhasználása, elpusztítása végső soron a fajunk egyedszámának drasztikus lecsökkenéséhez fog vezetni és pár évszázad alatt a kihalásához is, mert bár találékonyak vagyunk, de 50 Celsius fokban igen könnyedén elpusztulunk és ilyen hőségben az általunk ismert fauna már rég a múlt emléke lesz. A holocénnek véget vett az antropogén eredetű felgyorsult melegedés. A 21. század minden tekintetben elképesztőbb lesz mint a 20. volt, pedig ott is történtek bőven extrém szörnyűségek!

A gombász árnyéka

Hazafelé sétálva a gombákat keresgélve vettem észre a pár darab ízletes csiperkét Agaricus bitorquis. Pont a hátam mögül sütött a Nap, így az árnyékommal úgy takartam ki a termőtesteket, hogy a mellkasom területén legyenek. Ha rákattintasz a képre, akkor nagyban tudod megnézni és valóban jól láthatod a csiperkéket.
Az ízletes tipikusan a még kellően nedves talajból tőr elő már kinyílott kalappal, hogy a szárazabbra fordult időben még gyorsan el tudja szórni a spóráit. Ez az első lépés a zárt termőtest felé vezető evolúciós úton. Léteznek már félig bezárt termőtestű csiperke fajok is. Az egyikről, Agaricus deserticola külön cikket írtam 2016-ban.
Sok írásom szól a csiperkékről, hiszen az egyik legfontosabb gomba nemzetség, és a világszinten legnagyobb mennyiségben termesztett gomba a kétspórás csiperke A. bisporus.
Pár nappal korábban a csiperkék fontossága kapcsán még egy plakátot is összeraktam, amit ha még nem töltöttél le, érdemes megtenned. Nálam a vizsgálóban megtekinthető.

Az év legszebb hónapja kezdődött el

Erősen elfogódottnak tűnhet a bejegyzés címe, mert a 12 hónap mindegyikének megvan a maga értéke és március, június, október szintén magával ragadó időszakai az éves ciklusnak, de a május oly annyira erőteljes, annyira összesűrűsödnek benne az élet erőfeszítései a kibontakozásra, annyira felemelő, hogy az ember életkortól függetlenül érzi és reagál az elsöprő érzésre, ami árad a természetből. Középkorú emberként is fiatalosan csillogó szemmel figyelem az élet bőséges túlcsordulását és örömmel átadom magamat az érzésnek. Egyetlen egy perc is jól érzékelteti a vérpezsdítő hangulatát májusnak, lásd vagyis inkább hallgasd Békéscsaba madarainak reggeli énekét. A telkünkön sok fa és bokor van, és az egyik orgonabokorban fekete rigó pár fészkel és a kis család életének megfigyelése mindennapi élmény. A bokrok közt van jó néhány bodza is, amik virágoznak. Imádom az illatát és persze a virágokból készült limonádét és szörpöt is. 

Május a gombaszezon második felfutása, amikor a tavaszi kezdethez mérten sokan indulnak el a füves élőhelyekre az Alföldön, hogy a mezei szegfűgombát és csiperkéket gyűjtsenek. 2000 előtt valóban fantasztikus élmény volt akár a reptéri mezőn is gombászni. Jól emlékszem, amikor 1997 májusában először láttam tejpereszkét és pont a reptéren. 
A nyitóképen az egyik gomba a szegfűgomba, a másik kettő két rókagomba: halvány és szürke. A szegfűt a reptéri mezőn, a rókákat a Belényesi-medence egyik erdejében gyűjtöttem. A második kép szintén 2014-ben készült az ötödik hónapban a csabai piacon. A sárga gévagomba helyi gyűjtés volt, míg a rókagomba és nyári vargánya a Béli-hegységből érkezett. 2014-ben már feltűnő volt a füves élőhelyek kiszáradása, amit a tavaszi vízhiány okoz. A 2000 előtti szegfűgomba és csiperke dömping régóta a múlt emléke. 

2014-ben egy májusi napon láttam először élőhelyén rókagombát, ami örök emlék számomra. Nagyon szépek voltak a kicsike mohapárnában a famagonccal együtt a rókagomba termőtestei. Az áhítat pillanata volt. Most milyen állapotban lehet az az erdőrész, ahol életem első rókagombáit gyűjtöttem? Tanulságos lenne látnom a jelenben. A forró, száraz időszakok a hegyvidéki erdőket is sújtják és negatívan hatnak rájuk. 2023 júniusában például azok a kiváló erdők üresek voltak, mert hiába jöttek zivatarok, a tavasz száraz volt, télen sem hullott elég csapadék, így esély sem volt rá, hogy teremjenek a gombák. 2023-ban a hegyvidéki szezon is katasztrofális volt. Sajnos a gombakedvelők szembesülni fognak vele, hogy én nem fogok gombát hordani a piacra, mert őrülten nehéz lett begyűjteni a termőtesteket. Én eleve az ismeretterjesztést választottam feladatomnak, más típusú gombaszakellenőr vagyok mint az elődöm. Szóval mély levegőt veszek, feltöltöm magamat a virágillatú májusi és várlak a vizsgálóban, ha találtál gombát vagy csak szeretnél beszélgetni a gombákról és a természetről.