Jókor... avagy Európa nyomokban ősbükkösöket tartalmaz

A gyönyörű, hatalmas, idős bükkfáról a képet 2020 augusztusában lőttem a Kelet-Mecsek Hidasi-völgyében. Atit megkértem, hogy álljon a fa mellé érzékeltetni az öreg élőlény termetét. Szerencse, hogy narancssárga póló volt rajta, mert így észrevehető. Igen, ott áll a fantasztikus bükk matuzsálem mellett, ami egyértelműen a környék aggastyánja. Szívesen visszatérnék a völgybe jobb időjárású időszakban, mert 2020 nyarán éppen hőség idején jártunk dél-nyugaton. Az árnyas fák alatt is tikkasztó fülledtség volt. Nem bükknek való időjárás perzselte a tájat. A klímaváltozás forróbbá és szárazabbá teszi a nyarakat. A tél pedig szinte eltűnik. Lesznek fagyos napok, de számuk csökken, míg a hőségnapoké egyértelműen nő!

2016. május elsején jártam a Béli-hegységben. Akkor fotóztam a virágzó medvehagymát a gyertyános-bükkösben. Ez a rész már nincs meg, mert letermelték. Fogalmam sincs, hogy miféle terv alapján irtják a Béli-hegység rengetegét. Sajnos nagyon jó biznisz a fa, nagyon sokan illegálisan irtják az erdőt és vásárlók nem kérdik, hogy honnan van a fa... Az erdőirtás évezredek óta zajlik. Senki se hiszi el a jelenben, hogy valamikor Európa jelentős részét egybefüggő rengeteg borította. Aztán letelepedett az ember és a gazdálkodáshoz földterületre, és sok mindenhez fára volt szüksége. Az erdő fogyatkozni kezdett. Mára ősbükkösből maradt összesen kb. 90ezer hektárnyi. Az arányok érzékeltetése véget Békés megye területe több mint félmillió hektár. És ez csak hazánk egyetlen megyéje!

2017. november 4-én pont elcsíptem a gerincről két nagy bükkfát lehúzó traktort. Megdöbbentő látvány volt, amit le kellett fotóznom. Ennyit az idős fák védelméről. Hiszen a nagy terv, hogy az utolsó utáni pillanatban, avagy a 25. órában most aztán már tutira megvédjük Európa maradék őserdőit, így az ősbükkösöket is. Facepalm. Jókor... amikor kvázi a totális megsemmisülés küszöbéhez értek. Nemcsak az ősbükkösök vannak végveszélyben, hanem a lucfenyvesek is. Elképesztő mértékű az illegális erdőirtás, de esztelen visszaélések vannak az állami erdőgarázdálkodásban is. Bármelyik országra gondolok. Pénz beszél, sötétzöld ugat, a pusztulás terjed... és körbeérve a fenekünkbe harap... Tulajdonképpen az esélytelenek nyugalmával dacolunk saját természetes késztetéseinkkel. Hiszen élőlények vagyunk, akik minél jobb életkörülményekre vágynak. Csak éppen sosem tudatosítottuk magunkban, hogy a jobb életkörülmények nem valósíthatók meg jól működő ökoszisztéma nélkül. Na, ezt vertük szét. És hidd el nekem, nem kell sok, hogy te is megtapasztald felelőtlenségünk következményeit. Oh, nagyon közel a totális ráfaragás az ostobaságunkra.

2016. szeptember 10-én természetes erdőben jártam a Bihar-hegységben. A lucfenyő és bükk vegyesen nőtt a hegytető alatt. Érdekes, hogy a völgyben csak lucfenyő van, mert a hideg levegő megül ott, így a bükk fázik, ezért magasabban nő a hegyoldalon, amit jobban melegít a napsugárzás. A képen igazi erdő van. Egészen más mint a gazdálkodási céllal átalakított állományok vagy a direkt faanyagtermelésre telepített ültetvények. Ahogy nézem a fotót, egyértelműen érzem, hogy én mint ember természetidegen lény vagyok. Mi, emberek nem állhatjuk a természetet, mert valójában nem uraljuk és ezért pusztítjuk el. Csakhogy a természet elpusztítása egyenlő a fajunk kihalásával, vagyis faji szintű öngyilkosság. Némileg szarkasztikusan kívánok sok sikert az erdőmentőknek. Nemes ügyet vállaltak fel, de hiába. A fajunk réges régen elszabadult és esztelen pusztításba kezdett a saját kényelme érdekében. Ezt megállítani... csak természetes visszacsatolási folyamat tudja, ami jelenleg is zajlik.