Szép és jó volt, köszönöm

Ideje elengednem a természetismeret átadással kapcsolatos küldetésemet. Érdeklődés hiányában az észszerű reakció, a feladás. A mai napra meghirdetett programra négyen voltak kíváncsiak. Bár ketten Szegedről jöttek át, amit hálásan köszöntem nekik, hiszen tényleg meglepő volt, hogy száz kilométert utaztak, hogy élőben meghallgassanak engem. Azonban legalább tíz emberre számítottam, mert az időjárás tökéletes volt, a helyszín, a fő indikátor helyem a legszebb májusi arcát mutatta, az előadás témájának a csiperkéket választottam. Minden adott volt a remek programhoz, és én is szokásomhoz híven odatettem magam. Viszont letört, mikor rádöbbentem, hogy csak ennyien leszünk. Félre ne érts, a négy embernek is ugyanúgy a maximumot adtam, de érezhették rajtam, hogy elkámpicsorodtam. Most a bejegyzés írása során érzem, hogy szúr a szívem. Megöl a bánat. Megtapasztalni, hogy a sokévnyi munka sehogy se hozza meg az eredményét, gyilkos. Nincs is kedvem többet írni. Lásd a képválogatást.