Csendélet

A nagy őzlábgomba magányos termőtestét szerencsés gombásztárs találta az egyik Gyula környéki ültetvényben. Nem őszi gomba, bizony májustól terem, de ősszel alakul ki a korhadékbontók számára kedvezőbb időjárás, amikor párásak a hajnalok, kiegyenlített a napi hőingás, több csapadék hullik, tehát jól be vannak ázva a korhadó faanyagok, az avar, a talaj. Ekkor érzi jól magát a talajlakó őzlábgomba, amit ha tönkkel együtt húzol fel, akkor jön vele a gombafonalaival átszőtt avartömeg. Ezért szoktuk késsel vágni, vagy kés hiányában letörni a kalapot. A tönk szívós, kiszárítva gombapor készíthető belőle. A kalap a lényeg, amíg zárt, addig tölthető, amikor kinyílott, akkor az egyik közkedvelt "rántott gomba" alapanyag, mert egyébként szinte nincs is kalaphúsa. Mehet rá a panír. 
A csendéletet a Canon PowerShot A630-as kompaktommal készítettem és nagyon tetszik a kép, mert jól visszaadja a termőtest szinte már állati testrészre emlékeztető textúráját. Megéheztem...