Pisztricgomba

A pisztricgomba Cerioporus squamosus gyakori korhadékbontónk, aminek termőtestei rendkívül könnyedén felismerhetők. A mobilos fotón nem látszik, de tönkszerű részére lefutó csöves termőrétege van. A kissé szögletes pórusok az idős termőtesten tágabbak. A spórapora fehér. Érdekes, lisztes-uborkás illata van. Beszámolók szerint az íze kissé savanykás.
Ma két gombásztárs is hozott belőle, a kisebbet visszaadtam gombapornak, de most olvasom, hogy ha tényleg zsenge, akkor sokan már kipróbálták tejszínes raguként, rántva, fasírtként is. Fontos, hogy addig jó, amíg könnyedén átszalad rajta a kés. Javasolt előfőzni, hogy puhább legyen, de vékonyra szelve zsenge állapotában ez talán nem szükséges. A fekete tönkszerű részét javasolt levágni, mert az már taplóféleként túlságosan kemény lehet. Most kissé meglepődtem, mert bár tudtam róla, hogy a bagolygomba (egyik népi neve) ehető, de soha sem merült fel bennem, hogy étkezési szempontból részletesebben megvizsgáljam. Pedig fakorhasztó gombaként még gyógyhatású vegyületek is lehetnek benne.
Kíváncsibb, kísérletezőkedvű gombásztársaimmal részletesebben meg fogom beszélni a pisztricgomba reménybeli felhasználási módjait.