A tinóruk, vagyis a csöves termőrétegű kalapos gombák közel állnak a gombász szívéhez, sokaknál az első helyen lehetnek a négy vargányának köszönhetően. Bár nálunk minimális eséllyel esetleg a nyári vargánya előfordulhat, de húsz éves terepjárásom során még nem akadtam rá. Ellenben bőven van más tinórunk, például az Alföld vargányájának becézett nyárfa-érdestinóru Leccinum duriusculum. Helyben az egyik legjobb étkezési gomba.
A mai cikkben szereplő két rokonát nem szoktam gyűjtésre javasolni. Azonban gyakoriak, mindegyik idősebb tölgyesünkben ott lehetnek, így könnyen felkeltik a természetjáró figyelmét.
Az okkerszínű tinóru Hemileccinum impolitum (balra) ehető ugyan, de gombásztárs elkészítette, és nem találta jónak. A klórszagú tönkjét eleve javasolt levágni és csak a kalapját elkészíteni. Egyéni döntés, hogy leszeded vagy sem. Tudományos nevében a leccinum utal az érdestinórukkal közös tulajdonságára, hogy tönkje finoman szemcsés. Húsa sehol sem kékül vagy színeződik. Májustól terem, és az idei szárazság ellenére már gyűjtötték. Gombaínséges időszakban mindenre elszánt gombászoknak örömet adhat.
A kesernyés tinóru Caloboletus radicans (jobbra) ehetetlenül keserű ízű. Hiába sütnéd-főznéd gondosan, az íze megmarad. Ez egyébként szerencsés, mert gyomorrontást okoz. Első ránézésre hasonlít az okkerszínűre, de kalapja inkább szürkés és tönkje csupasz. Ha megvakarod, kettévágod, sárgás húsa kékül. Ez egyből segít elkülöníteni az ehető hasonmásától. Nem érdemes felszedegetni. Jobb a helyén hagyni. Hasznos gombatársa a tölgyeinknek, akárcsak a rokona.
Valamikor mindketten a Boletus nemzetségbe tartoztak, de a genetikai vizsgálatok az utóbbi években tisztázták a pontos rokoni kapcsolatokat és mindketten saját nemzetségbe kerültek. A 2018-as magazinom harmadik számában írtam a változásokról. Érdemes elolvasni. A blogban tavaly két népszerű cikket írtam a tinórukról, amiket lentebb linkeltem.
Kétkörösköz tinórui
Azok a csodálatos tinóruk a Bükkben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése