Selyemcukorkaként fénylő, dohszagú csaligomba

A nagy döggomba Entoloma sinuatum az egyik csaligomba, ami több ehető gombára emlékeztet, és húsos, vonzó termőtestei egyből kiválthatják az "akarom" érzést a kezdő gombászból. Szerencsére több tulajdonsága segíti felismerését, és sokadik alkalommal már felülről ránézve azonosítod.
Melegkedvelő lomberdei faj, a kép 2019. június 6-án készült síkvidéki gyertyános-tölgyesben. A méret, a selyemfény bőven elég volt nekem, hogy régi ismerősként köszöntsem és békén hagyjam. Ha felfordítottam volna, akkor a fiatal gombák sárga lemezeit láttam volna. Ezek később a rózsás színű, érő spóráktól hússzínűre váltanak. Jellegzetes erős szagára, ami dohos lisztre hasonlít egyáltalán nem voltam kíváncsi. Ezért sem háborgattam.
Évekkel korábban októberben szürke tölcsérgombának Clitocybe nebularis néztem távolabbról, de közelébe érve selyemfénye és a fiatal gombák sárga lemezei egyből leleplezték. (Bár a szürke tölcsérgombát nem gyűjtöm, viszont pacsuliszagával sokkolni lehet a többieket. Az egyik legmarkánsabb szaga van a gombák közt.)
Szerencsére a nagy döggomba ehető rokonai, a "tövisaljagombák" ragaszkodnak a rózsafélékhez, kökény, galagonya, vadrózsa, szilva, kajszi alatt teremnek, vagyis utóbbiak miatt a gyümölcsöskertekben is gyakoriak és csak tavasszal teremnek: tövisaljagomba E. clypeatum, halványbarna döggomba E. saepium, ezüstszürke döggomba E. saundersii. Mindhárom ehető, hasonlítanak egymásra, összetévesztésük a többi rokonukkal a necces, amilyen a feltűnő nagy döggomba, de ott van a gyakoribb zöldesszürke E. rhodopolium, aminek viszont nincs lisztszaga, sőt néha csípősen lúgszagú és nem rózsafélék alatt terem. 

A döggombák spóraporszíne látszik ezen az összehasonlító képen, ahol a bal oldali nyomat az ízletes csiperkéé és a másik a tövisaljagombáé. Ehhez lemezekkel lefelé fordítva pihentettem a kalapokat egy éjszakán át. Reggelre a lehullott spórák láthatóvá tették az eltérő színüket. A lemezszín az érettebb termőtesteknél kapásból jó segítség a határozás megkezdéséhez. A csiperkéknél jellegzetesen csokibarna, a döggombáknál húsrózsás, a galócáknál fehér. Ez csak néhány példa volt. Míg barna és fehér spórás gombából nagyon sok van, rózsaszínből kevés.
A fehér spórásak közt akad egy hasonmása a májusi pereszke Calocybe gambosa, ami simán nőhet lomberdőben is és termőidejük összecsúszhat. Azonban a pereszkének nem lesz húsrózsás a lemeze és kellemesebb lisztes illata van.
Gombahatározás során körültekintőnek kell lenni, mert a nagy döggomba mérgező, emésztőszervi panaszokat okoz. Ha gombát ettél és menni kezd a hasad, a rémtörténetek miatt garantáltan halálfélelmed lesz. Ezért sose blicceld el kezdőként a szakellenőr felkeresését.