Póstelek és Gyula egy délelőtt alatt

Korán keltem és mondtam Atinak, reggeli után kimegyünk a háztájiba. Kaptam pár napja egy tuti lakcímet, amit érdemes megnézni, mert ott 100%-os esély van még idejében májusi pereszkét fotózni. Ez volt a fő cél, de előbb a fő indikátor helyemre mentünk ki és jártuk végig a felmérő útvonalat. Semmilyen gomba nem akadt utunkba. Egyedül a széleslevelű nőszőfüvek gyorsan fejlődő töveinek tudtunk örülni. A legnagyobbak már harminc centi magasak. Idén a szárazság miatt kevesebb a szúnyog, június közepén le fogom tudni fotózni a virágaikat. Tavaly elmaradt a fotózás, mert még az én türelmemet is kikezdte a több száz támadó szúnyog. Ha rálelsz a virágokra, semmiképpen se tégy kárt bennük. Apró fás élőhelyeink egyik kincséhez van szerencséd, amit vétek leszakítani. A nőszőfűre évekig vágytam, csak reméltem, hogy élhet helyben. És pont az indikátor útvonalamon bújt elő, amit 2012 óta járok és 2017-ben jelent meg ott. Az orchideák képesek hosszú évekig rejtve éldegélni. Aztán váratlan csodaként felbukkannak. Bár a faj a gyakoribb kosborjaink közé tartozik, de tekintve a megye pirinyó "erdő" foltjait, abszolút értéknek tekinthető nálunk. Őrültség bántani. 
A kastélyparkban és környékén a reggeli időpont miatt senki se volt. A friss, hűvös és párás időben jól esett a séta. A park tavacskájában a kecskebékák brekegtek. A kacsapár tojója terelgette a nyolc kiskacsát, a gácsér napozott. Idilli volt a béke.
A hűvösebb időjárás miatt az amerikai tulipánfa Liriodendron tulipifera virágzását is sikerült elcsípni. A félig kinyílt virága látható a bejegyzés nyitóképén.
Póstelek után átmentünk Gyulára. Direkt nem írok semmit se helyről, amit megnéztünk, mert megígértem a gombásztársnak, hogy titokban tartom. Azonban az általános problémáról, ami közösségi erdőinket érinti muszáj szólnom. Egyszerűen szemétlerakónak használják igénytelenebb embertársaink. Azért a birkapörkölt hulladékát, az állat nem felhasznált részeit nem az erdő szélére kéne kidobni! Majdnem beleléptem a szétfolyt miazmába... A félig rohadt láb hívta fel a figyelmemet a szennyezésre. Az illegális hulladék elhelyezést ideje lenne letöltendő börtön büntetéssel vagy félmilliós pénzbírsággal szankcionálni. Egyszerűen a rosszul szocializált személyekkel mást nem lehet csinálni. Józan belátásra képtelenek. Bármennyit beszélhetsz nekik a felelősségről a környezetünk iránt, lepereg róluk. Börtön vagy komoly pénz elvonás, na, az kell nekik.

A sokkhatást kiheverve némi kóválygás után megtaláltuk a mai nap főszereplőjét, a májusi pereszkét Calocybe gambosa. Kételkedtem benne, hogy összejön idén az élőhelyi fotója. Saját lakcímeimen nem jött elő, hiába kerestem többször is. Az utolsó pillanatban leltünk rá, a gombalegyek és penész kikezdték a termőtesteit. Úgy kellett keresgélni a fotózásra alkalmas példányt. A városhoz közeli erdőcskében készült a többi gombafotó is. A sűrű árnyas zöldben lehetetlen volt színhelyes képeket készíteni. A képszerkesztővel próbáltam igazítani az árnyalatokon. Valamennyire sikerült. Sajnos a termőtestek elnyíltak, későn mentem ki, de legalább láttam idei gombákat. Hiába jönnek kisebb esők, a szinte folyton fújó szél a kicsi nedvességet hamar felszárítja. A talaj száraz. Egy kiadós sekély vagy mediterrán ciklon kellene, de azonnal. Jó a zöldben lenni, de még jobb, amikor mindenhol gomba van.