Szorongó típus vagyok. Egyszer-kétszer a doki javasolta, hogy szedjek szorongásoldót, de elutasítottam. Elfogadtam a szorongást mint az élet velejáróját. A gyógyszerfüggőség rosszabb lenne. Eleve alkoholt sem iszom, éppen a rászokás veszélye miatt. Azon kevés magyar közé tartozom, akit ki lehet kergetni a pálinka szagával a világból. Dohányt sem szívok. Kávét is ritkán kortyolgatok. Alkotó emberként megbecsülöm az agyamat, mert a munkaeszközöm. Nem rombolhatom. Ezért inkább együtt élek a szorongással, és ha nagyon kezdene elhatalmasodni rajtam, rohanok a zöldbe. Létszükséglet számomra a zöld nyugtató hatása. Valóban gyógyít a kedvenceimmel való bíbelődés, a felkeresésük, a fotózásuk. Most tavasszal tele a levegő a vegetáció legkellemesebb aromáival. A finom illat felderíti a kedvemet. Az évek alatt ráállt a szemem a legkisebb apróság észrevételére is. Ami sokaknak egyöntetű zöld, én ott ezernyi mindent látok. Izgalmas kaland a sok kis részlet felfedezése. Mindig van valami új, ami addig nem hívta fel magára külön a figyelmemet, hogy fotózzam le. Szerencsés vagyok, hogy életem része a zöld. Élveztem a mai sétát a fő indikátor helyemen. Ezért lett jó a képválogatás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése