Jellegtelen tölgyültetvények közt

Meg akartam keresni ismerős adata alapján a tojásdad békakontyot, de a teljesen zöld növénykét észrevenni a zöldben nehéz feladat. Pech, hogy az időjárás nem tett a kedvünkre és a hangulatom is mélyrepülésbe került a jellegtelen tölgyültetvényektől. A felhős-szeles időben hamar feladtam a növényke megkeresését és intettem Atinak, loholhatunk tovább a kijelölt túraútvonalunkon. Körbejártuk a sitkai táblát, ami viszonylag fiatal ültetvényeket tartalmaz. Egykor itt legelő volt, amit 1950-től ültettek be fákkal. Sajnos nagyon lehangoló. Terjed benne a gyalogakác, ami a nyitókép előterében látható. Mögötte kitermelt és még álló papírnyár ültetvény. Ez az igazi faanyag termelő üzemkép. A többi sem szívderítőbb hiába látsz sok zöldet. Azok az egyhangú tölgy-kőris állományok... Csak itt-ott törte meg a monotonitást néhány gyertyán és vénic-szil. Üde-erdei flóraelem? Indás ínfüvet sem láttam, de még galagonyát sem. Pedig ezek ketten nem valami válogatósak és gyakoriak. A galagonyát Gyula-Városerdőben fotóztam, ami jelentősen fajgazdagabb mint Sitka. Ez ennyi, amennyit a képeimen látsz. Ha természetre vágysz, ne ide gyere túrázni. Ne tévesszen meg a zöld szín. Most jó ideig nem fogok erre keveredni. Kicsit ideges vagyok, mert ha kitermelésre kerül az összes idősebb tölgyültetvény, csak a sivár nagyüzem marad. Micsoda szentély volt a 40/A! Szidom magam, amiért sosem tértem le jobb felé és néztem meg. Késő bánat.