Volt egyszer az erdő

Az erdészet huszonötezren gazdálkodik a megye kb. félmillió hektárnyi területéből. A mezőgazdasági nagyüzemben pusztán csak színesítő elem a fás vegetáció. Olyan kicsik az erdőterületek, hogy a legnagyobbat, Mályvádot hat óra alatt körbe lehet járni. Ennyire pici, töredezett fás vegetáció képtelen ellátni helyi klímaszabályzó szerepét. A megye folyamatosan vizet veszít. Kiszáradunk. Ami nagyon aggaszt, hogy a vízgyűjtőkre sem érkezik elegendő csapadék. Mostanra ismét üzemelnek a duzzasztók, magas a vízállás, azonban áll a víz és megindult az alga burjánzás. Hitetlenkedve néztem a Fekete-Körös partján állva a zöld biomasszát.
Ha lesz árvíz, annak senki se fog örülni. Mivel a csapadék eloszlása extrém mód aránytalanná vált, hosszú száraz időszakokra jön dupla havi csapadék mennyiség, ennek a víztömegnek kell majd levonulnia. Nagyon gyorsan fog jönni, mert a vízgyűjtőkön eltűnik az erdő (esztelen, szervezetlen fakitermelés van), ami lassítaná a víz elfolyását. Atinak keserűen poénkodtam, hogy egyszer a Köröseink román falvakat fognak hozni... 

Az erdőnek víz kell, hogy létezni tudjon. De nem kap elég vizet.  A száradás folyamata a fák évgyűrűin is látható. A rosszabb években kevesebbet tud gyarapodni a fa, így keskenyek az évgyűrűi. Értelemszerűen jó években szélesek. Ezt megmutattam Atinak az egyik kivágott fa tuskóján a 40/A ültetvényben, ami az egyik utolsó idősebb tölgy-kőris állomány volt. A Google térképen még látható (nyitókép), de amint frissül a műhold felvétel, helyén barna tábla lesz. Ha rákattintasz a képre, akkor nagyobb méretre vált és láthatod, hogy a fák lombkoronája mennyivel nagyobb volt a környező ültetvényekben lévőknél a magasabb koruk miatt. Az előző erdész generáció telepítette a 40/A-t. Helye nem marad sokáig üres. Két éven belül bevetik makkal. Indul az újabb termelési ciklus, de erősen kérdéses, hogy a víz hiányában lesz-e olyan állomány itt mint az előző. A hagyásfákon jól látszik, hogy szerencsésebb időszakban fejlődhettek.

 Az odvas keltikét a tarvágás közepén fotóztam le. Kétkörösköz idős tölgyültetvényeinek jellemzője a gazdag aljnövényzet, amiben a keltikén kívül van: salátaboglárka, orvosi tüdőfű, bogláros szellőrózsa, kontyvirág, salamonpecsét, tyúktaréj és itt-ott ligeti csillagvirág. Az utóbbin kívül mindenkit megtaláltam a 40/A-ban. A felsoroltak a keményfás ligeterdő flóraelemei. Jelenlétükkel bizonyítják, hogy valóban az eredeti erdők területén gazdálkodik az erdészet. Sajnos a szocializmusban brutális módszerekkel folyt a faanyagtermelés, aminek eredményei a sivár tölgytelepítések, lásd április ötödikei bejegyzésem nyitóképén a mályvádi 39/A kis részletét. Szerintem a gyomirtózástól sem rettentek vissza annak idején, ami végzetes csapást mért az őshonos növényekre. Az aljnövényzet gazdagsága alapján meg lehet mondani, hogy melyik erdészeti korszakból származik az adott ültetvény. Szomorú, hogy elérték vágási korukat a 40/A és a többi hasonló korú állomány. 

Mit látsz a képen? Szemmagasságból csak a cserje és gyepszintjét örökítettem meg a szanazugi 37/F ültetvénynek. Direkt megnéztem, mert a térkép alapján a lombkorona szintjét alkotó fáknak nagy koronája van, vagyis idős állomány. A saját szememmel akartam látni, hogy hogyan néz ki. Nem csalódtam. Ami már három szintes, erdő kezdeménynek tekinthető. A lombkorona szintjét a kocsányos és csertölgy, valamint magas és magyar kőris alkotja. A cserjeszintjében mezei juhar, galagonya, kecskerágó, veresgyűrű som, fagyal, bodza és kökény van. (Itt találhatók a vénic-szil csemeték is, amik a gombabetegségük miatt rövid életre vannak kárhoztatva. Ezért nem tudnak felnőni a lombkorona szintbe.) A gyepszintjén elnyílt odvas keltikéket, salátaboglárkát és most nyíló indás ínfűvet, kontyvirágot láttam, illetve a nitrogénkedvelő hagymaszagú kányazsombort, amit a képen te is észrevehetsz. Még több növényfaj van benne, de én ezeket ismertem fel. De ennyiből is egyértelmű, hogy egy szálalt tölgyeshez mérten, amilyen a mályvádi 39/A jelentősen fajgazdagabb. Ami még külön csodás volt, hogy számos madár énekelt és zsongtak a rovarok, vagyis élettel teli. Ez bizony itt már-már természetközeli.

A galagonya virágainak illata koronázta meg az idilli tapasztalatot, és majdnem ellágyultam, de a kemény bánat nem engedett fel a szívemben. A marói 40/A sorsára jut az összes többi maradék idős állomány. A mi érdekünkben, a mi faanyagigényünket kielégítendő az erdészet kitermeli mindet, és helyüket szorgalmasan újraveti. Folytatja tovább a termelést fáradhatatlanul. Közben elveszítjük a maradék kapcsolatot az eredeti növénytársulással, a régi erdővel. Elszegényedik a táj. Erre rátesz több lapátnyi gondot a kiszáradás, a tartós aszályok, a posványos állóvízzé változó folyóink. Minden mi értünk van. Minden a mi felelősségünk. Az is, hogy milyen lesz a közel jövőnk. Ideje felébredni a fogyasztói kábulatból, hogy mindig mindent meg tudsz venni. Nincs így. Az ökológiai katasztrófa küszöbén észnél kell lenni és felállítani az új fontossági sorrendet. Fogd fel végre, hogy az élő környezet az életed alapja. Ezt éppen kiirtjuk, tönkretesszük. Hogyan hiheted, hogy élő környezet nélkül életben maradhatsz?! Mert nem fogsz. Amit te sötétzöld nyavalygásként érzékelsz, az életet féltő jajongás. Bizony, még a te életed is benne van. Ne a koronavírustól félj, annál rosszabb van alakulóban a bénultságod miatt. A 25. órába értünk. Fogd fel, hogy mi a fontos, az élő környezet és tegyél érte. Legyél felelős gazdája a világodnak.