Ez egy 2014-es őszi fotóm, de klasszikus problémát örökítettem meg, ami mindig aktuális a gombaszezonban. Első és második ránézésre is nagyon hasonló a két termőtest, ha gyakorlatlan gombász nézi. Ami mégis gyanússá teheti a duót, az eltérő kalapforma, a bal oldalinak kissé szögletes. Azonban a pontos határozáshoz elengedhetetlen lenne kézbe venni a termőtesteket és vakargatva megszaglászni azokat. A bal oldalinak kellemetlen vegyszeres szaga van, a jobb oldalinak kellemes ánizsos. Egyik mérgező, rondán meghajt, a másik remek csemegegomba. Gyakran egy élőhelyen nőnek, sőt köreik érinthetik egymást. Nagyon könnyű felkapkodni pár mérgező csiperkét is. Szerencsére a szakellenőr képes kimazsolázni a kosárból a rosszakat. Azonban fontos, hogy a kezdő gombász is gyanúsnak lássa a füstös kalapközepű, kissé szögletes kalap formájú, vegyszeres szagú, tönkben biztosan krómsárgára színeződő húsú csiperkéket, amilyen a bal oldali karbolszagú. A jobb oldali az erdőszéli, ami szintén sárgulhat fogdosás hatására, de a sárgulás később jelenik meg és megmarad, míg a karbolszagú sérülésre azonnal sárgul, majd a szín elhalványul. A karbolszagú csiperke szaga főzés során felerősödik, taszítóvá válik. Ilyenkor landol a szemétben az egész pörkölt. Ha mégis valaki legyűri, általában több órás gyomorrontás kapja el, aminek mellékhatása a tartós gombaundor lehet. Ritkán előfordul, hogy valaki nem érzékeny a karbolszagúra, de azért a többséget átkozottul meghajtja. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a csiperkék közt nincs halálosan mérgező faj, de azért a gyomorrontást okozó fajokat jobb elkerülni. Óvatosan a vadon termő gombákkal, hogy a gombászat örömteli kikapcsolódás és ne bánat forrása legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése