Föld napja alkalmából az ötödik helyi orchideám

Az agárkosbor Anacamptis morio az ötödik orchidea, amit a szülőföldemen megörökítettem, a korábbiak: kétlevelű sarkvirág, kardos madársisak, fehér madársisak, széleslevelű nőszőfű. Gyerekként egyik álmom volt a helyi kosborokat megtalálni. Akkor panelban laktam és a zöld elérhetetlennek tűnt. A családom sosem kirándult, csak az iskolai eseményeken volt alkalmam a szabadban lenni. Mindig vártam a tanév végét, az osztálykirándulásokat, amikor lehetőségem adódott eljutnom az ország más tájegységeibe. Életem egyik legmeghatározóbb élménye a 92-es kéthetes vándortábor volt a Mecsekben. Azóta is szívesen járok vissza dél-nyugatra. Jól tudom, hogy Dunántúl jelentősen gazdagabb természeti értékekben, de helyben is akad szépség. Az évek során rengeteg képet lőttem róluk. Nagy öröm rájuk találni. Autóból, vonatból nem látod meg a kicsiny csodákat. Útról, sínről a táj egyhangúnak tűnik, végtelen unalomnak. Ha viszont gyalog nekieredsz a dűlőúton, előbb-utóbb biztosan észreveszed valamelyik kedvencemet.
Az agárkosbor Geszt mellett, a Csillaglaposi-legelőn található meg. Sajnos a szárazság miatt keservesen nehéz az idei virágzása. Összesen három virágos tövet láthattam a több százból. Ezeknek is örültem. Sőt. Ha egy lett volna már teljesül a mai cél, hogy meglegyen az ötödik helyi kosbor.
Most olyan sok képet nem lőttem, mert az idő elment a virág keresgélésével. Érdekesség, hogy a szárazság ellenére az egyik szikes tavacska nem száradt ki. A harmadik képen láthatod, hogy a puszta nem lapos, tele időszakos erekkel. Normális esős tavaszon itt tutira gumicsizmában tudtunk volna csak mozogni. Az utolsó képen egy közönséges gyomnövény, a szennyes bükköny szerepel, mégis szép. A virágos legelő közelében megy az Alföldi Kéktúra. Remek hely túrázni.