Az Élővíz-csatorna bűvöletében

Több mint húsz éve nyaranként sok időt töltöttem a Veszely csárda mögött. Itt találkozik a Kígyósi-főcsatorna és az Élővíz-csatorna a Gerlai-holtággal. Előbbi a földekről hozza a belvizet, utóbbi friss vizet szállít a Fehér-Körösből, majd kanyarog tovább Békéscsaba irányába. A képen az Élővíz-csatorna leágazásán lévő zsilip emelője látható a hajtókar nélkül. Szinte sosincs zárva, mindig zubog át rajta az éltető víz. Ideális horgászhely. Gyerekkoromban még számos halfaj élt itt, köztük a védett szivárványos ökle, réti csík. Jó kérdés, hogy most mennyire lakott a víz. Sajnos túl sok szennyvíz kerül bele. Azonban szemre most is kellemes hely. Lásd a képválogatásban a második fotót. Fura, hogy milyen kicsire zsugorodott össze az egykori vízi világ a folyószabályozásnak és a lecsapolásnak "köszönhetően". 
A Gerlai-holtágtól keletre találhatók a Gerlai és Marói erdők helyén ültetett tölgyesek és a Pósteleki kastélypark. Ez a fő indikátor helyem. Atival körbejártuk a felmérő útvonalat a tavaszi illatokat élvezve. Mostanra elnyílóban vannak a geofiton szépségek, hiszen lombosodnak a fák. A kora tavasz növényei pontosan tudják, hogy szezonjuk a végéhez közeledik. A fehér odvas keltikét a nagy öreg tölgynél fotóztam le. A tölgy kérge a háttér. Az öreg fán szintén duzzadnak a rügyek, de a vénség nem sietős, kicsit később lombosodik ki. A belvárosban már leveles tölgyeket látok. Egyre több a zöld mindenfelé. Pedig csapadék alig van, mégis tobzódik a növényzet. A téli esők feltöltötték a talajt, a mélyből még tudnak vizet venni. Azonban ideje lenne, hogy változzon a légköri helyzet, mert az aszály nemcsak a gombásznak kedvezőtlen. A fákat az egyre csökkenő és kiszámíthatatlan csapadék tartós szomjúságra ítéli. Ennek tünete a koronából ágak ledobása. Azonban a fa a fotoszintézist végző levéltömeg folyamatos csökkenése nyomán nem tud elég tápanyagot készíteni, vagyis az éhség is gyötörni kezdi. Egyre csak gyengül, és nem tud ellenállni a kártevőknek. Az öreg tölgy alatt is ott hevernek ledobott ágai.

 Naplemente idején még belefért egy gyors kitérő a Bandika-fához. Sajnos a város egyik emblematikus fájának fiatalabb fele kidőlt. Az öreg fehér nyár tövét sárga gévagomba szállta meg és alaposan kikorhasztotta. Ezért a korhadt faanyag nem tudta többé megtartani a fiatalabb rész súlyát. Mivel természetvédelmi területen van a fa, nem lesz bolygatva, így végignézhetjük a korhadását, ahogy egymás után dolgoznak rajta a különféle gombák, míg teljesen lebomlik és anyagai visszakerülnek a körforgásba. A nyárfák nem olyan hosszú életűek mint a tölgyek. A Bandika-fa benne van abban a korban, amikor normális az enyészete. Több mint száz éves élete során létrehozott utódai kis ligetet alkotnak körülötte. Sajnos lehetne rendezettebb a környezete és az ide kirándulók gondolhatnának rá, hogy nem kell szemetelniük. Furcsa nekem az igénytelenség ezen megnyilvánulása. Sosem szemetelek, és eszembe sem jutna kommunális hulladékot erdőszélre kipakolni. Kis gondolati kanyar. Jól emlékszem, hogy pici gyerekként, a korai életkorban abszolút tekintélynek ható apám, anyám szólt rám, ha eldobtam valamit. Akkor egy életre megtanultam, hogy nem szemetelek. A szülők felelőssége megtanítani az utódaikat a társadalmi együttélés alapjaira. Ennek elhanyagolása végzetes hiba.

 A másik nagyobb hiba, amit elkövettünk, a kései felismerése az élővilág hasznosságának. Túl sokáig viselkedtünk hódítóként, és kizsákmányoltuk az élő környezetünket. Irdatlan területeket vettünk el az erdőtől, és késve ismertük fel, hogy mennyire fontos az összefüggő rengeteg a víz körforgásában. Elképedve veszem tudomásul az újabb száraz tavaszt, és idén sehogy se akar bekövetkezni, ami tavaly összejött, az esős május. Hiába nézem a GFS futást, nem látom rajta, hogy jönnének a ciklonok. A szárazság miatt vonzott az Élővíz-csatorna. Az egyetlen biztos vizes élőhely a poros tájban. De meddig? A hidrológiai adatok alapján nem várható árvíz a Körösökön. Sokkal kevesebb hó esett a Szigethegység magas csúcsaira. Ugyan a duzzasztók tartják a folyóinkat, de friss víz nélkül hamar megposhad a vizük. Érezted már a halott víz bűzét? Riasztó. Nem kell sok, hogy az elvékonyodott zöld függöny félrelebbenjen a szélben és meglásd, hogy mit tettünk, és mik a tetteink következményei. Hamarosan mindennél nagyobb változást kell majd kezelnünk. A mostani járványhelyzet pusztán a vihar előtti csend. Használd ki az időt a felkészülésre.