Az utolsó szilánk

Amikor 2017 telén összeírtam a megyében található nagy kocsányos tölgyeket, akkor elhatároztam, hogy idővel mindet felkeresem. Az utolsó az Orosi-puszta hétméteres öregje volt, amit ma végre élőben láthattam. Töredezett alakja ellenére él, harmadik nagy ága az ég felé nyúl és duzzadnak rügyei. Körülötte pazar odvas keltike szőnyeg, és itt a növények normális méretűek. Nincsenek összetöpörödve a szomjúságtól. Ámuldozva körbejártam a vén tölgyet, aztán gyorsabb tempóra kapcsoltam, mert egyetlen élő ágáról fekete gólya röppent fel. Fokozottan védett madarunk nem tolerálja az emberi jelenlétet, amit nyugtalan körözéssel jelzett is. Gyorsan lőttem az élőhelyi képeket, hogy mihamarább nyugta legyen tőlünk a madárnak. Pár perc alatt végeztem és Atival elhagytuk a csöppnyi élőhely szilánkot. 

Miért vágytam látni az Orosi-puszta "rejtett" tölgyesét? Az első katonai felmérés térképe a helyén erdőt jelez. Ugyan az erdőgazdálkodás az 1700-as években megkezdődött hazánkban, de a szülőföldem a török dúlás után senki földje volt. Csak Doboz lakói rejtőzködtek a vízi világban, mert ők kitartottak. Senki se volt, aki erdőt ültetett volna. Tehát a térképen jelölt fás helyek természetes eredetűek. Amikben járok hétköznapi túráim során mind ültetett állományok. Ezért nagyon kíváncsi voltam az utolsó eredeti élőhely szilánkra, és milyen jól tettem, hogy megnéztem. Kivételesen örülök, hogy a terület magánkézben van, én is úgy kéredzkedtem be, hogy láthassam a fákat, mert ide nem hiányzik a turista. A fekete gólya elmenne, ha folyton zavarnák. 

Megtiszteltetés volt számomra a keményfás ligeterdő leszármazottjában lenni. Eddig csak képeken láttam azt, amit most a két szememmel. Az Anna-liget Szarvason szintén ligeterdő szilánk, de az kezelt állomány, míg az Orosi-puszta vad, a természeti erők alakítják. Sok benne a letört ág, akad benne kettétört és kidőlt fa. Nem egy rendezett liget, de ez benne a jó. A szinte érintetlen természet gyönyörű nekem. Kár, hogy a szülőföldem csak nyomokban tartalmaz természetet. Az Orosi-erdő idős részének maradéka csupán tizenegy hektár. A megye területe kb. félmillió hektár. Az erdészet az egykori erdőterület huszonötezer hektárján gazdálkodik. Ilyen kicsi és töredezett fás vegetáció képtelen ellátni helyi klíma kiegyenlítő szerepét. Közben tombol a tavaszi aszály. Megérte keskeny csatornákba zárni a folyókat, minden művelhető földet feltörni, és félsivatagot csinálni az egykori ligetes vízi világból? A közel jövő megadja a választ, és sokaknak nem fog tetszeni.