Az év ötödik hónapja kezdődött el, régebbi nevein Pünkösd hava, Tavaszutó, Ígéret hava. Ünnepnappal indít, ami felhívja figyelmünket a munka-élet egyensúlyára, felszólal a dolgozók kizsákmányolása ellen. Valójában fontosabb mint gondoljuk, csak sokan abszolút megfeledkeztek érdekeik érvényesítéséről és feladták a reményt, hogy emberhez méltó életet éljenek. Kitérő gondolat, kies hazánkban a középosztály megsemmisült, maradéka rongyos merengővé sorvadt, és nagyra nyílt a vagyoni olló a nemzeti tőkésnek becézett fosztogatók és munkaalapú társadalom zsellérei között. A munkabér elértéktelenedett a járadékvadászat hatására. A vállalkozói lét kétes. A magyar társadalom csak nyomokban tartalmaz európai polgárokat. Ők mind kétlakiak, mert belföldön európainak lenni lehetetlen. Ezek fontos meglátások, csak senki se mer ezekbe belegondolni. Én szóltam. Ez a dolgom.
Vidámabb témára fordulok rá, mert május elseje igazi tavaszünnep. A mai napon kell a májusfát felállítani, akár galagonyából. A fotót április 26-án készítettem Doboz-Szanazugban, a mai nap jelképén erdei szemeslepke volt. A virágzó galagonyaágakból koszorút fontak és ezzel díszítették a tehénistállót. A fehér virágok a tejre utalnak. Tény, hogy a galagonyavirágzás csodás hangulatot ad Kétkörösköznek is. A virágos hajtásvég gyógyhatású. Gyűjtik. A szívre ható vegyületeket tartalmaz. Ősszel a kicsiny almácskái szintén hasznosíthatók. A nemzetségből több őshonos faj él nálunk. A kertészeti díszváltozat, aminek telt rózsaszín virágai vannak nem használható gyógytea alapanyagnak. Azonban most erdőszéleken többfelé ott virít az egybibés, kétbibés és a többi galagonya. A fekete galagonya jóval ritkább és fokozottan védett. Ami plusz jó, hogy rózsaféleként a galagonyák alatt is megtalálható a tövisaljagomba.
A nyári vargánya apróságról a képet pont egy éve lőttem a Béli-hegység egyik melegkedvelő tölgyesében. A gyökérkapcsolt gombák az enyhe telek hatására, ha kaptak elegendő csapadékot, egészen hamar beindulnak. Hazánk dél-nyugati részén van esély rá, hogy megtalálják napokon belül az első vargányát. Csak be kell áznia az erdőknek. A száraz-szeles március és április aszályt hagyott maga után. Nagy szükség van minden csepp esőre. Sajnos idén nem alakul ki a tavalyi helyzet, amikor sekély ciklonok vonultak és adtak dupla havi csapadékmennyiséget őrült termőhullámra serkentve a kedvenceinket. A szárazság ellenére itt-ott akad gomba. A heti esők is hatnak rájuk. Próbálkozni kell, előbb-utóbb szerencsével jársz.
A május legfontosabb nemzetközi napja a természetvédők számára 22-én a biológiai sokféleség napja. Ennek illusztrálására tettem be 2018 júniusából a helyi gombák színes válogatását. Ezeket mind az egyik nyolcvanéves, vágásértett tölgyültetvényünkben gyűjtöttem, amilyen a 40/A volt. Sajnos a biológiai sokféleség fontosságát nehezen értik meg a laikusok. Talán az egyszerű példa segít: próbálj csak sült krumplin élni, olyan hiánybetegségeid lesznek, hogy belehalsz. Ugyanez van, ha kiürül a táj. Ahogy a változatos táplálkozás úgy a fajokkal teli táj is az élet alapja. Ezért szomorú, hogy sokan szépnek látják a mesterségesen életben tartott, csak egy faj egyedeiből álló repcetáblákat, amik teljesen életidegenek és kevesebb fajnak adnak életteret mint a sivatagok! Pedig a fajkihalás hulláma utolér minket is. Őrület, hogy az eszére oly büszke ember az oka a hatodik nagy fajkihalásnak, mert képtelen belátni, hogy terjeszkedésével miféle pusztítást hajt végre. Élő környezet nélkül meghalunk mi is. Ezt kéne felfogni, de azonnal. Ez nem sötétzöld nyavalygás, hanem húsba vágó tény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése