Vargányára gondolva

A nyári vargányát Boletus reticulatus 2016. június 4-én fotóztam le a Belényesi-medence egyik gyertyános-tölgyesében nyári zápor után. Az erdő ezen részén éppen nincs tölgy, valamikor régen kitermelhették és mostanra a gyertyán vált egyeduralkodóvá. Ez a vargányát nem zavarja, ugyanúgy társul gyertyánnal és tölggyel is.
Négy éve május 16-án találtam meg a szezon első úrigombáját. Teljesen normális, hogy az ötödik hónap közepére a gyorsan felmelegedő, nyitottabb tölgyesekben megjelenik. A fehér akác virágzását kell figyelni, mert ennek hőigénye jól jelzi a gombának is optimális hőmérsékletet. Természetesen a lakhelyed közelében kell nézned az akácot, mert itt dél-keleten 2020-ban már 9-én virágozni kezdett és mostanra tömény akácillat van mindenfelé, de kétlem, hogy magasabb helyeken virágozna. Azonban megyünk bele a nyárba, a hőmérséklet emelkedik, a hűvösebb helyek is felmelegednek, és ha beáznak, akkor azokban szintén megjelenik a híres csemegegomba. Elsőként hazánkban a somogyi homoktalajú vörös tölgy (nem őshonos) ültetvényekben jön elő. Mostanra a dél-nyugati megyék több pontjáról van találata. Beindult a szezonja, amit a kevés eső negatívan befolyásol. 

A bronzos vargánya Boletus aereus szorosan követi a nyári vargányát, pár nappal később bújik elő. Ez a kép 2018. június 17-én készült ugyanabban az erdőben, ahol a nyárit fotóztam 2016-ban. Sötétebb színű és jobb állagú mint rokona. Lassabban puhul meg fehér, jó ízű húsa. A nyári is finom, de szívesebben hajolok le a bronzosért. Elméletileg lehetséges a jelenlétük Kétkörösközben, azonban a háztájiban nekem egyikhez sem volt szerencsém. Érdekes, hogy alig hetven kilométerre tőlem a határ keleti oldalán már mindkettő bőven terem síkvidéki tölgyesben, ami alig tér el az itteni tölgyültetvényektől. A tavalyi csapadékos májusnak köszönhetően júniusra beindultak és pazar élményt adtak. A linkelt bejegyzésben láthatod, hogy micsoda bőség volt. A cikkben említett első erdő a síkvidéki tölgyes, ami a legközelebbi romániai gombászterepem.

Az ízletes vargányát Boletus edulis 2016. augusztus 28-án fotóztam Biharfüreden. Akkor indult be a termőhulláma a magashegység lucfenyvesében. A magyar neve beszédes, a négy vargánya közül a legismertebb. A többiek is hasonlóan jók, mégis az edulis a sztár. Zenei hasonlattal élve, a négy fős rockzenekar énekese. Érdekes, hogy júniustól teremhet, de a nyár elején még sosem találtam a melegkedvelő tölgyesekben. Ellenben ősszel a középhegységi tölgyesben ugyanott gyűjtöm, ahol hónapokkal korábban a nyárit vagy a bronzost. Sokáig kitart a hosszúra nyúló őszökön, ha esősek, még november közepén is szedhető. Ennek a fajnak igénye a savanyú talaj, így semmi esély rá, hogy Kétkörösközben meg tudjon élni.

A vörösbarna vargányáról Boletus pinophilus nincs élőhelyi fotóm, csak egy piaci felvételem 2017. október elsejéről, amin jól látható a kalap színe, amiről a nevét kapta. A másik két rokona, balra az ízletes, középen a bronzos. Talán még akadt nyári is a ládában csak nem olyan ropogósan friss alakban mint a trió. A biharfüredi lucfenyvesen kívül a Béli gyertyános-bükkösében akadtak rá gombásztársaim. Nekem erdőben tényleg nem volt még hozzá szerencsém, vagyis ritkább mint a többiek. A tudományos neve pinophilus fenyőkedvelőt jelent, de társul lombhullatókkal is. Kalapbőre nedvesen ugyanúgy tapadós mint az ízletessé. Kiváló csemegegomba, de ritkasága miatt kímélendő. A színe segít elkülöníteni a rokonaitól. 

2010 előtt sokat keseregtem magamban a vargánya hiányon, hogy a szülőföldemen minimális esély van rálelni. Sok jó ehető gombánk van, nincs igazi okom a panaszra, azonban a nemesvad mindig birizgálja a gombász fantáziáját. Életemben az első mindent bele vargányázása 2012 őszén volt, amikor Atival egy hetet töltöttünk az Őrségben és pont elcsíptük a termőhullámot. Az első szép vargányafotóm a bejegyzésem utolsó képe és ízletes szerepel rajta. Amióta átjárok a Szigethegységbe gombászni, 2013 júliusa óta, rengetegszer hajoltam le az úrigombához és emeltem fel, hogy kosaramba tegyem. Sokszor megtapasztalhattam a vargányázás élményét. Ennek köszönhetően nincs bennem sóvárgás, türelmesen várom, hogy megjöjjenek a nagy esők és megnyíljon a határ kelet felé. Biztos vagyok benne, hogy idén is fogok vargányát fotózni. Ha máshol nem, akkor a Mecsekben, mert dél-nyugatra is szívesen megyek.