Keserű valóság

Az élet alapja a mozgás, és a testem élőlényként igényli, így ma sem maradt el a napi séta. Most hosszabb távot jelöltem ki, és elmentem a városi fehér madársisak Cephalanthera damasonium élőhelyhez. Képválogatásban az első képen láthatod a szép növényt, ami rokonaival együtt védett természeti értékünk. Szerencsére gyakori, de ettől függetlenül meglepő volt, amikor pár éve ráleltem százas nagyságrendű állományára a csabai kiserdőben. Azóta évente ránézek virágzási idejében. Jó érzés volt friss élőhelyi képet lőni róla. A héten a pósteleki állományát is felkeresem.
A nyitóképen a mérgező farkasalma látható, amit pont az előző cikkben említettem meg. Ha nem kaszálják le, később nagy eséllyel lesznek rajta farkasalmalepke hernyók. Akkor majd lövök képet a fura kis jószágokról.
A hosszú séta során gyomtársulás virágait is fotóztam: mécsvirág, gólyaorr, bujdosó mák fehér színváltozata, és találtam gombákat is: nyár-fagombát és sárga gévagombát. Az ötödik képen erdei pajzsika látható, ami a növények országán belül másik törzsbe tartozik, haraszt. A többiek a képválogatásban zárvatermők. A gombák pedig gombák, saját országgal.
Az élővilág változatossága lenyűgöző, tragédia, hogy egyetlen faj, a miénk félelmetes hatékonysággal éli fel a csodát. Ezért a bejegyzés címe. Most még látható valami a régi világból, de a fajunk gerjesztette klímaváltozás mindent elsöpör.