A terem végében, külön-külön asztalnál, két rettegett férfiú tevékenykedett: a szarvasgomba-felvásárlók. Az egyik monoklit viselt, magas volt, elég idős, és állítása szerint férfierejét megőrzendő minden reggel megevett két-három sült szarvasgombát. A megvásárolt árut egyenként nagy gonddal háncsládába rakta. A másik alkusz szemlátomást nagy hóhányó volt, és folyton villogtatta az aranyfogait. Az emberek olyan kicsire húzták össze magukat előtte, mint Piroska a nagymamának öltözött farkas előtt. Megszeppenve járultak elé a zsákocskáikkal és a kosaraikkal, főleg azok, akiknek nem is volt szarvasgombásuk, mégis ott voltak minden vásáron. Ilyenek is sokan voltak: feszült arccal, gyanakvó tekintettel feszengtek a nagygazdák közt, kezükben átlátszó műanyag zacskót szorongattak, benne félkilónyi, néha valamivel több szarvasgombával. Az aranyfogó nagy kenyeres zsákokba ömlesztette az árut, aztán a vásár végén minden teketória nélkül a vállára kanyarította a zsákokat. A pénzét egy nagy, vastag tárcában tartotta, melynek recés volt az oldala; mindig úgy kellett kirángatnia a zsebéből. Keveset fizetett, ráadásul csalt is. Senki sem szerette. Piszok rabló! Viszont nem volt válogatós, mindent megvett: kicsi vagy nagy, éretlen vagy túlérett egyre ment. A másik, a monoklis, ezzel szemben sokat akadékoskodott. Néha egy tűvel megpiszkálta a legszebb darabokat, és ha "szíjasnak" találta, kilónként negyven frankot is levont az árából."
A könyv fülszövege:
"A színhely Banon: festői francia falu az Alpokban. A banoniak fő megélhetési forrása a vidék természeti kincse, az illatos, zamatos szarvasgomba. Egy idő óta furcsa dolgok történnek a vadregényes hegyek közt. Hippik vertek tanyát a falu közelében, és többen közülük nyomtalanul eltűntek. Egyszerűen továbbálltak? Vagy meggyilkolták őket? Ezt kell kiderítenie Laviolette főfelügyelőnek. Hamarosan előkerülnek a hullák (közös jellemzőjük, hogy a gyilkos az utolsó cseppig kifolyatta a vérüket), de ettől persze nem oldódik meg a hátborzongató rejtély. Még szerencse, hogy Laviolette-nek olyan segítőtársai vannak, mint Rosemonde, a gyöngéd lelkületű bögyös-faros fogadósnő és mindenekelőtt a rózsás bőrű, éles elméjű, hűséges, csinos Rozi, az egész vidék legrátermettebb szarvasgomba-felkutató emséje!"
Megjegyzés: A képet innen vettem.
csak hobbygombasz vagyok es mindig elvarom, hogy most lesz az a nap amikor en kerulok sorra; sajnos most sem volt.
VálaszTörlésegy bolcs mondas azt mondja, hogy "mindennek megvan a maga ideje" egy masik meg azt, hogy "mindenki azt kapja amit erdemel". sajnos egyiket sem tudom tul komolyan venni. miert? elsosorban mert varosi elethez vagyok kotve es ez nem engedi meg, hogy akkor legyek ott amikor annak az ideje, csakis hetvegeken lehetek ott, ami nem mindig "a maga ideje". a masik mondassal sem ertek egyet teljesegeben mert csak enyit erdemelnek?
mar pentektol lehult kisse a homerseklet a 30+bol let 26-27 Celzius fok. szombaton eset volt az eso is eleg bosegesen, tehat az erdo is benedvesedett. mindennek ellenere, vasarnap egyetlen darab erdestinorut talaltam csak es par keseruteju tejelogombat. hova lettek a juniusi gombak? csomo rokagomba szokot ijenkor lenni, egyet se talaltam meg lebomlo allapotban sem.
Szia!
TörlésNe csüggedj! A gombász szerencse előbb-utóbb rád mosolyog. :-)