A terem végében, külön-külön asztalnál, két rettegett férfiú tevékenykedett: a szarvasgomba-felvásárlók. Az egyik monoklit viselt, magas volt, elég idős, és állítása szerint férfierejét megőrzendő minden reggel megevett két-három sült szarvasgombát. A megvásárolt árut egyenként nagy gonddal háncsládába rakta. A másik alkusz szemlátomást nagy hóhányó volt, és folyton villogtatta az aranyfogait. Az emberek olyan kicsire húzták össze magukat előtte, mint Piroska a nagymamának öltözött farkas előtt. Megszeppenve járultak elé a zsákocskáikkal és a kosaraikkal, főleg azok, akiknek nem is volt szarvasgombásuk, mégis ott voltak minden vásáron. Ilyenek is sokan voltak: feszült arccal, gyanakvó tekintettel feszengtek a nagygazdák közt, kezükben átlátszó műanyag zacskót szorongattak, benne félkilónyi, néha valamivel több szarvasgombával. Az aranyfogó nagy kenyeres zsákokba ömlesztette az árut, aztán a vásár végén minden teketória nélkül a vállára kanyarította a zsákokat. A pénzét egy nagy, vastag tárcában tartotta, melynek recés volt az oldala; mindig úgy kellett kirángatnia a zsebéből. Keveset fizetett, ráadásul csalt is. Senki sem szerette. Piszok rabló! Viszont nem volt válogatós, mindent megvett: kicsi vagy nagy, éretlen vagy túlérett egyre ment. A másik, a monoklis, ezzel szemben sokat akadékoskodott. Néha egy tűvel megpiszkálta a legszebb darabokat, és ha "szíjasnak" találta, kilónként negyven frankot is levont az árából."
A könyv fülszövege:
"A színhely Banon: festői francia falu az Alpokban. A banoniak fő megélhetési forrása a vidék természeti kincse, az illatos, zamatos szarvasgomba. Egy idő óta furcsa dolgok történnek a vadregényes hegyek közt. Hippik vertek tanyát a falu közelében, és többen közülük nyomtalanul eltűntek. Egyszerűen továbbálltak? Vagy meggyilkolták őket? Ezt kell kiderítenie Laviolette főfelügyelőnek. Hamarosan előkerülnek a hullák (közös jellemzőjük, hogy a gyilkos az utolsó cseppig kifolyatta a vérüket), de ettől persze nem oldódik meg a hátborzongató rejtély. Még szerencse, hogy Laviolette-nek olyan segítőtársai vannak, mint Rosemonde, a gyöngéd lelkületű bögyös-faros fogadósnő és mindenekelőtt a rózsás bőrű, éles elméjű, hűséges, csinos Rozi, az egész vidék legrátermettebb szarvasgomba-felkutató emséje!"
Megjegyzés: A képet innen vettem.