Sötét vs. Tölgyfa

Az érdestinóruknál, a Leccinum nemzetség fajainál az első dolog, hogy megnézzük, milyen fa alatt leltünk rá a termőtesteikre. Sokszor egyformának tűnnek, és csak a fa, aminek a gombatársai, segíthet az azonosításukban. Mindegyik érdestinórunak megvan a kedvenc fája. A tölgyfa érdestinóru Leccinum aurantiacum nevében benne is van, hogy főleg a tölgyekkel szeret társulni. A savanyú talajú lomberdők gyakori gombája. Téglaszínű, narancsbarna vagy rozsdabarna kalapja segít megkülönböztetni a sötét érdestinórutól Leccinum pseudoscabrum, melynek kalapszíne barna, olív árnyalattal és sötétebb, feketés foltokkal. A sötét érdestinóru kedvenc fája a gyertyán. Gyertyánelegyes erdőkben gyakori. A tölgyfa érdestinóru érdekes tulajdonsága, hogy a kalapbőre a kalap szélénél ránő a csöves termőrétegre.
Élőben az összetévesztésüknek nincs jelentősége, mert mindketten jó, ehető gombák.
Az érdestinóruk a nevüket a tönkjüket borító, sötétebb színű pikkelykékről kapták. További egyedi tulajdonságuk, hogy a fehér húsuk színváltoztató. Ha kettévágjuk pl. a tölgyfa érdestinórut, a metszésfelület lilásrózsaszín árnyalatú majd szürkésibolyás lesz.
Érdemes megismerkedni az érdestinórukkal, mert színváltoztató húsuk ellenére mind ehető és jó étkezési gomba. Viszont a tarkahúsú érdestinórut Leccinum variicolor és a sárga érdestinórut Leccinum crocipodium inkább kíméljük meg, ne szedjük fel a termőtesteiket, mert visszaszorulóban lévő fajok.

Kiegészítés: Az I. Országos Amatőr Gombafelismerő Vetélkedőre március 20-ig lehet jelentkezni.

Megjegyzés: A sötét érdestinóru és a tölgyfa érdestinóru fotójának eredetijét a nevükre kattintva nézheted meg.