Dióízű galambgomba vs. Gyilkos galóca

Ez az igazán gyilkos hasonlóság. A két fotót elnézve most már el tudom képzelni, hogy a teljesen kezdő gombász a gyilkos galócát Amanita phalloides dióízű galambgombaként Russula heterophylla azonosítsa. Elképedve csóválom a fejemet. Sose felejtem el az esetet, amikor a fiatalember gyilkos galócát vitt haza. Az édesanyja belehalt a mérgezésbe, és ő is majdnem áldozata lett a tévedésének. Ezért lett állandó témája a blogomnak a gyilkos galóca. Nekem semmi bajom vele, mert szép gomba, hálás fotótéma, és hasznos társa a fáknak. Eszembe se jutott megenni, amikor életemben először ráleltem. Azonnal felismertem, mert már akkor tudtam az ismertetőjegyeit: zöldes-barnás kalapszín, fehér lemezek, gallér és bocskor. Ez a néhány szó életmentő lehet!
A dióízű galambgomba tönkjén nyoma sincs gallérnak, de bocskornak sem. Lemezei fehéresek vagy halvány krémszínűek. Fehéres húsa merev és pattanva törő. Egyébként az egyik leggyermekibb élmény a gombászatban a galambgomba darabokra törése az első találkozás során. A dióízű galambgomba nevében benne van a legjobb tulajdonsága. Jó, ehető gomba. Azonban gyűjtése előtt feltétlenül tanuljunk meg különbséget tenni galambgomba és galóca közt!
A gyilkos galóca hiába visel zöldes színű kalapot, ha egyszer a gallérja és a bocskora leleplezi. Tönkjének kígyóbőrszerű mintázata és a jellegzetes szaga, ami nyers krumplira emlékeztető szintén jellegzetes tulajdonságai. További hasznos információk, hogy a galóca töve gumós, míg a galambgombának inkább kihegyesedő. A galóca lemezei szabadon állnak, a galambgombának tönkhöz nőttek. A galóca kalapja idősen kiterülve lapos marad, míg a galambgombának középen kissé bemélyed.
Sajnos élőhelyük és termőidejük fedi egymást, így mindkettővel találkozhatunk lombos erdőinkben májustól novemberig. 

Megjegyzés: A dióízű galambgomba és a gyilkos galóca fotójának eredetijét a nevükre kattintva nézheted meg.